Ki mit szeretne? Élni vagy az élő testében haldokolni? Lehet választani. Minél jobban szeretnél élni, annál inkább meg kell tanulni, hogy itt a földön milyen lehetőségek nyílnak erre. Jól élni számunkra azt is jelenti, hogy normális mennyiségű pénzünk van. Jól élni számunkra azt is jelenti, hogy barátaink vannak, akik hasonlóan gondolják az életet. Jól élni azt is jelentheti, hogy több lettem, mint a szüleim, és többet tudtam adni gyermekeimnek, mint amit én kaptam. A lecke fel van adva, de mégis az úton megismerjük a lehetőségeket. Az úton magad mögött hagyhatsz embereket, akik nem akarnak veled haladni. Meg kell tanulnod elengedni, mert ha nem sikerül elengedned, akkor haladásod lassul. Minél lassabban haladsz, annál kevésbé izgalmas az út. Aki viszont gyorsan halad, gyorsan változnak körülötte az emberek. Gyorsan jut el a-ból b-be, viszont nem biztos, hogy hosszú időt akar eltölteni valaki mellett. Sokféle út és sokféle lehetőség van itt a földön a tanulásra: ha tanulunk és fejlődünk, akkor mi magunk dönthetjük el, hogy gyorsan vagy lassan szeretnénk ezt. Ha viszont nem tanulunk, csak állunk, akkor a fölöttünk lévő hatalom fog rólunk dönteni. Furcsa lesz, amit írok. Mi magunk is dönthetünk állatainkról, ha úgy látjuk, hogy nem jó már neki itt. Dönthetünk a növényeinkről, ha már elfáradtak és úgy érezzük, nem szeretnénk velük élni, és dönthetünk építményeinkről, „teremtményeinkről”, hogy már nem kérjük őket tovább. A fölöttünk élő létező, aki akár Isten vagy akár egy magasabb tudat, ugyanúgy mint mi a konkolyt, válogathat köztünk. Kiválogatja az élőt, aki élni akar, és az élettelent kiveszi a látószögünkből. Ezért ha élni szeretnél, akkor tanuld meg az életet és éld. Aki viszont meg akar halni, azt ott fönt elfogadják, és ehhez képest kezd a test leépülni. Mindig mi döntünk, mióta kaptunk szabad akaratot. Sokszor (miután gyermeki állapotban vagyunk) úgy döntünk, hogy nem érdekel minket az élet és sokszor ezzel ellenkezően, hogy nagyon is érdekel minket az élet. Ha érdekel, akkor befogadsz az energiából és épülsz, ha nem érdekel, akkor pedig amit küldenek számodra, akár föntről, akár magunktól emberektől vagy állatoktól, növényektől, azt elutasítod. Ha elutasítod az energiát vagy az életet, akkor fönt tudomásul veszik és nem küldenek többet. Ha korosztályosan is gyermek vagy, akkor nem veszik komolyan fönt, de ha a korod már predesztinál a felnőtt létre, akkor komolyan veszik. Egyszer mondasz olyat felnőttként, hogy én már nem is szeretnék élni, és „elzárják odafönt a csapot”. Ha nincs fentről energiaforrásod, akkor már csak az emberekből, állatokból, növényekből és a számunkra élettelen kövekből vagy eszközökből tudsz töltődni. Ha bezárod magad ezek felé is, akkor minden csakrád bezárul és meghalsz.

Miért van mégis, hogy meg akarunk halni, de nem sikerül? Azért, mert a környezetünkben valakinek fontosak lettünk. Minél fontosabbak vagyunk valakinek vagy valakiknek, annál inkább töltenek minket. Ők akarják, hogy éljünk és ezzel lehet élni és vissza is lehet élni vele. Vannak emberek, akik csak elveszik mások energiáját: csak kapnak. Ők a körforgás öröksége miatt visszatérve majd csak adni fognak. Megtapasztalják majd, hogy milyen az, amikor csak adnak és semmit sem kapnak vissza érte. Lehet így is tanulni: hosszan, sok-sok életen keresztül és lehet úgy is tanulni: rövidebben, hogy minél jobban értünk meg dolgokat, annál inkább szeretnénk változtatni rajta. Változtathatunk a döntésünkön is, hogy nem akarunk élni, ha megértettük, hogy jó az élet, és akkor azoktól, akik töltöttek minket, bocsánatot is kérhetünk, hogy nem fogadtuk el tőlük azt, ami a legdrágább mindenkinek itt a földön, az életenergiát. Ha nem fogadjuk el, akkor valóban a fölöttünk lévő létforma dönthet úgy, hogy engedd el a „játszóteret” és ne játssz tovább benne, mert mások elől veszed el a helyet, akik szívesen játszanának vagy szívesen tanulnának benne. Minden létformának van lehetősége addig játszani, amíg együtt nem lefelé haladunk. A lefelé haladás az, amikor butábbak, kevesebbek, csúnyábbak vagy betegebbek leszünk, mint elődeink. Így sajnos tönkre tesszük a „játszóteret”, ami a mi esetünkben a föld. Minél csúnyább a föld, annál kevésbé vonzó a játék rajta. A mi felelősségünk, hogy tudunk-e úgy játszani rajta, hogy gyerekeink is élvezhessék vagy tönkre tesszük annyira, hogy már nem is szeretnének leszületni ide gyermeknek a lelkek. Ha így áll a helyzet és mi kitaláltuk, megálmodtuk, hogy hogyan tudjuk mégis születésre kényszeríteni azokat, akik már nem szerettek volna lejönni ide (mesterséges megtermékenyítés), akkor viszont legalább annak felelősségét vállaljuk föl, hogy értük helyrehozzuk azt, amit elrontottunk: értük javítsuk ki kapcsolatainkat. Értük tanuljunk és fejlődjünk. Értük védjük meg a földet, ami a mi játszóterünk és legalább értük kezdjünk elindulni fölfelé az úton, ahol ugyan más dolgokat fogunk tanulni, mint eddig, de rendkívül izgalmas új játék készülődik számunkra. Ha élvezed, akkor ezt fogod tovább adni gyermekednek. Ha hiszel, akkor azt, ha élsz, akkor azt tudod megmutatni neki. Élvezd és éld az életet. Hidd el, meg tudod tanulni tőlünk, mindannyiunktól, hogy kinek mi okoz örömöt és ha megtanultad, add tovább: akár gyermekednek, akár a környezetednek, stb., csak éld. Erről írok legközelebb.