A test tökéletesítéséhez először is figyelem kell. Figyelem, hogy hol tartunk, hogy hogy állunk, milyenek vagyunk, mennyire tértünk el a tökéletestől. Az a figyelem, amely most önmagunk felé fordít minket, segíthet nekünk fejlődni. Nem vagyunk tökéletesek, de lehetünk. Nem vagyunk csodálatosak, de lehetünk. Mindent - ami bennünk van és nem tökéletes - megváltoztathatunk. Két módon lehet ezt megtenni. Az egyik az, amikor a lélek felméri, hogy mi mindenben tökéletlen és kilép a testből, hogy egy új testet hozzon létre, ami jobb vagy akár tökéletes. Ez az első opció, de ezen közben kicsit meghalunk. A második opció, hogy megnézzük az anomáliákat és szépen, fokozatosan, lassan javítunk magunkon és egy idő után mindenki szerint jobbak, szebbek, egészségesebbek leszünk. Azokat az anomáliákat viszont, amelyeket nem ismertünk fel, nem tudjuk kijavítani. Testünkben többféle probléma sorakozik. Minden problémának megvan a megoldása. Minden probléma megoldásához energia kell. Az energia mértékétől függ, hogy hány problémát tudunk először megoldani. Az energikusabb ember sokat, míg az energiavesztett ember szinte semmit nem tud megoldani. Sokat kell edzeni és különböző olyan gyakorlatokat végezni, amely energiával tölt fel minket. Minél jobban érezzük magunkat, annál több problémát tudunk megoldani: így gyógyulunk, így változunk önmagunkban.

Az emberek sokkal többen vannak, mint amennyit földjük elvisel. A föld a mi univerzumunk része: táplál minket és éltet. Ha mi tönkre tesszük a földet, akkor nincs, aki tápláljon, tehát megszűnik a föld elem bennünk. Ha tönkretesszük a vizeket és nem gondoljuk végig, hogy nekünk az élethez nem csak föld elemre, hanem víz elemre is szükségünk van, akkor önmagunkat tesszük tönkre. Ha nem készültünk fel a tudással és nem értettük meg, hogy mi nekünk levegő elemre is szükségünk van, akkor nem foglalkozunk azzal, hogy milyen módon szennyezzük a levegőt, hiszen úgy gondoljuk, hogy van elég. Nem fogyhat el. Valóban el nem fogy, csak hígul. Egyre kevesebb az oxigéntartalma, amire nekünk a levegőből leginkább szükségünk van. Levegő nélkül, oxigén nélkül nem tudunk élni. Sőt a napocskát, a tűz elemet is elfordítottuk magunktól. Félünk tőle. Félünk, hogy leégünk, félünk, hogy megperzsel, bánt minket és félünk, hogy olyan sugárnyalábokat tárol a nap, amely egészségtelen a számunkra. A napot megérteni azt jelenti, hogy mindent tudsz. Minél inkább tartjuk távol magunkat a naptól, annál kevesebb tudásunk lesz. Annál jobban fogunk félni mindentől. Az az ember, aki fél, az nem sokat tud. Minél több tudással rendelkezünk, annál magabiztosabbak, egészségesebbek leszünk. A tudásnak bennünk össze kell érni. Annak a tudásnak, amit már megtanultunk és itt a földön megtanulhatunk és annak a tudásnak, amit még nem ismerünk, de megismerhetünk. Ez a spiritualitás. Minél spirituálisabb egy ember, annál kevesebb reális tudása van és annál inkább hiányzik az alap az életéből. Az alap a föld, a földön megszerezhető, a földön megtanulható tudás. Minden tudásra szükségünk van ahhoz, hogy javítsunk magunkon. A tűzenergia, a nap pl. elégeti a bennünk nagy számban élő, fölösleges létformákat, pl. a vírusokat. A vírusoknak javítani kell a testünket. Azért vannak bennünk, hogy a rossz, de nem tökéletlen sejteket átfordítsák tökéletes irányba. Azok a sejtek, amelyeket a baktérium nem bont le, azokat a sejteket megfordítja, „jó útra téríti” a vírus. Minden testben találhatóak vírusok, baktériumok és gombák is. Annak, akinek nincsenek vírusai, az fejlődésében csak addig tud eljutni, hogy a halott sejtjeit megeszik a gombák és a degeneratív sejtjeit megeszik a baktériumok. Akinek nincs vírusa, itt megáll. Ha megáll valaki, akkor nem tud javítani magán. Aki nem tud javítani magán, az a többieknek is csak ezt tudja tanítani. Ennyi és nincs több. Az az ő látásmódja. Minél inkább akarjuk javítani magunkat, annál inkább találkozunk vírusokkal. A vírusok olyan létformák, amelyek 70 körüli rezgéssel bírnak. A gombák 43 és 60 között, míg a baktériumok 60 és 70 között mozognak. Az ember alsó hangon 90 és 92. Ha jobb állapotú emberrel akarsz találkozni, akkor 100 fölött kell keresgélned. Azok az emberek már egészségesebbek. Vannak 1000 fölötti vagy van, aki 4000 fölötti rezgéssel él itt közöttünk. Mindenkinek azt kell megtanulni, amit be tud fogadni. Egy 100-as rezgésű ember nem tud 170-es rezgésűtől már tanulni. Túl sok neki, nem érti. Aki viszont 70 alatti rezgéssel él, annak a vírusok sokat segítenek: javítják őt. Addig kell a vírusokkal, baktériumokkal, gombákkal stb. összehangolódni, amíg megértjük, hogy nekünk segítenek. Nekünk, akik még nagyon nem tudunk mindent. Minél többet akarsz tudni, annál inkább értsd meg a benned élő univerzumot. Tanuld meg őket megismerni, kezelni és próbálj tanulni tőlük. Minél többet tanultál abból, ami benned zajlik, annál inkább fogod alkalmazni tudásodat a téged körülvevő univerzumra is. Annál inkább fogod érteni szerepedet itt a földön. Amikor ezt megérted, akkor elkezdesz összehangolódni a földdel, amit megtermel számodra, a vízzel, ami éltet minket, a levegővel, ami nélkül szintén nem élhetünk és a tűzzel, ami a nap, ami nélkül mindannyian meghalunk. Tudatosan zárjuk el magunkat bizonyos élelmektől, a víztől, nem veszünk oxigénnel dúsított levegőt és távol tartjuk magunkat a naptól. Hová vezet ez szerintetek? Hová vezet, ha azokat az alkotó elemeket, amelyekből vagyunk, kizárjuk testünkből? Hová vezet ez a mérhetetlen tudatlanság? Halálhoz, a halál több válfajához. Reszketve a félelemtől meghalni: talán a legrosszabb halál, miközben ha megérted, hogy félni csak attól félünk, amit nem ismerünk, akkor megérted, hogy tanulj, kutass, keress új információkat mindazzal kapcsolatban, amit nem ismersz. Ha ezek a vírusok, akkor kutass ez ügyben. Ha ez egy munka, akkor tanulj ez ügyben és így tovább. Tanuljunk, hogy ne kelljen félnünk és tanuljunk, hogy ne csak a félelmünket tudjuk továbbadni, mert akkor pánikot generálunk. Vezetőinknek kell a legokosabbnak, a legbölcsebbnek, a legtöbb mindentudójának lenni. Ha ők nem tudnak többet nálunk, akkor miért vezetnek? Ugyanazt a félelmet vagy akár pánikot adják tovább. Válasszunk új vezetőket? Válasszunk olyanokat, akik kivezetnek minket a saját félelmeinkből, saját tudatlanságunkból? Erről írok legközelebb.