Mindenkinek segítségre van szüksége ahhoz, hogy felnőjjön. Senki nem tud bekapcsolódni világunkba anyai, apai vagy tanítói segítség nélkül. Szerényen leélhet természetesen bárki egy életet, mint Maugli tette, de a célunk - hogy hozzákapcsolódjunk világunkhoz - azért elengedhetetlen, mert így nem tudjuk, hogy mihez tegyük hozzá hozott tudásunkat. Régóta nem akarjuk megismerni világunkat: csak panaszkodunk, bántjuk magunkat, embertársainkat. El tudjátok képzelni, hogy a folyamatos panaszkodás, bántás mit teremt? Hová vezet? Biztosan nem, mert akkor nem tennétek. Nem bántanátok magatokat és nem panaszkodnátok folyamatosan, hanem elkezdenétek tanulni abból, ami történik. Mindenkinek van lehetősége a tanulásra. Emberből emberebbé való válásra, de van lehetőségünk emberből embertelenné is válni. Dönthetünk és választhatunk előttünk számtalan mintából. Olyan ember nincs, aki ne találkozott volna csaló vagy bántó emberekkel és olyanokkal is, akik kedvesek, segítőkészek vagy jóindulatúak. Mindenki megkapja a maga mintáit. Igaz, hogy van egy utunk, amelyet szüleink tapostak ki a számunkra, amelyen elindultunk spirituális és materiális fejlődésünkön, de ez csak az út eleje. Ők csak az elejét mutatták meg nekünk saját életükkel, amelyben jó és rossz egyaránt megtalálható volt. Aztán találkoztatok más emberekkel, akik tükrében másnak akartátok látni magatokat. Ők is hatottak vagy hathatnak rátok. A változás nem mindig fontos, mert szüleitek lehettek tökéletesek és akkor csak az ő útjukat kell követnetek, de miután nem találkoztam még tökéletes emberrel, ezért kétlem, hogy ne kelljen változtatni az úton, amelyen elindultunk mindannyian. A változás viszont kétirányú lehet. Lehetünk jobbak, okosabbak, szebbek, egészségesebbek, boldogabbak, stb. szüleinknél és lehetünk bántóbbak, kegyetlenebbek, butábbak, betegebbek, stb. szüleinknél. Talán furcsállod, hogy erről vajon miért kell írni, hiszen nyilván mindenki okosabb, bölcsebb, jobb szeretne lenni? Sajnos nem. Nem feltétlenül. Ameddig bolygónk a megosztottságban vagy ha jobban tetszik, dualitásban van, mindig kell hogy legyen jó és rossz is rajta. Mindig kell, hogy választhassunk. Miért? Mert ennek a földnek ez a tudása. A tudásnak pedig el kell sajátítódnia: a tudásnak, amely itt a földön megszerezhető. Lehet, hogy nem akarsz bántó ember lenni, de akkor lehet, hogy voltál már egy másik életedben vagy lehet, hogy még előtted áll ez vagy ennek megtanulása. Miért fontos jónak és rossznak is lenni? Azért, mert amíg nem bántottak, nem fogod megtudni, hogy milyen. Amíg nem szerettél és nem éled át a szerelmet, nem tudod, hogy milyen. Minden tanulásnak egyszer azonban vége szakad. A födi emberek sokasága sokadszorra jár itt. Újra és újra tanulja azt, ami nem sikerült elsőre vagy sokadikra. Nem kell félni a bukástól, mert ha egyszer megtanulod, hogy milyen, akkor többet nem kell elbuknod, kivéve: ha nem tanulsz belőle. A bukásnak nagyon sok aspektusa van. Emberileg, szakmailag, nőként vagy férfiként, apaként vagy főnökként, barátként stb. bukhatsz el, de minden bukásból tanulunk. Ha nem akarunk tanulni, akkor megáll az életünk, konkrétan a keringésünk és meghalunk. Aki nem akar tanulni, az meghal. Én nem vagyok sem az életnek, sem a halálnak a szószólója, csak tanulok én is, mint ti. Aki tanulni szeretne, az maradhat, aki viszont nem akar tanulni, az elmegy. Nem az én döntésem lesz, hanem a tiéd. Ha élni akarsz, tegyél magad elé egy célt és valósítsd meg: szoktuk hallani olyan sokszor. Aki viszont élni akar, az automatikusan halad és a haladás újabb célokat fog elé tenni. A szándék a lényeg, hogy élni, azaz haladni szeretnénk. A haladás magában foglalja mindig azokat a lehetőségeket, amelyek a tanulmányainkból akkor kimaradtak: jó vagy kellemetlen vagy rossz dolgokkal kapcsolatban. Ha én megszeretném érteni a család lényegét, akkor haladásomban a családdal kapcsolatos jó és rossz dolgokat fogok találni: olyanokat, amelyekkel már nincs dolgom, mert megtanultam már és olyanokat, amelyeket még nem tudok, tehát nem tanultam meg. Ezek a dolgok lehetnek rosszak: bánthatnak a családtagjaim akkor is, ha én jó családot szeretnék. Miért bánthatnak? Azért, hogy megtanuljam megérteni, milyen is az, amikor engem bántanak. Aki megtanulja ezt, nem akar többé bántani. Ha még mindig bántani akarsz, akkor egy úton elindulva állandóan ugyanazok a bántások következnek. Beleragadsz a körforgalomba és csak panaszkodni fogsz, hogy velem mindig milyenek az emberek. Az okokat keresd, ha tanulni akarsz, a miérteket. Aki tanulni szeretne, az bőven kap lehetőséget élete utolsó percéig. Aki viszont nem akar tanulni, az nem kap sokáig lehetőséget és megkeseredetten hagyja el az életet, miszerint őt mindenki csak bántotta. Ne tartozz közéjük, élj. Élj azzal a lehetőséggel, hogy változhatsz. Mindenkinek vannak tanítói az úton előtte. Nem kellenek guruk vagy mennyei vezetők, csak élni kell és útközben ellesni a tudást. Ellesni és kipróbálni. A kipróbálás után derül ki, hogy jó irány-e a számotokra a fejlődés vagy rossz. Mindenkinek tanulnia kell, de ne a földet szidjátok vagy a Jóistent, hogy miért ide születtetek. Amikor leszületünk, mindig van döntési lehetőségünk, hogy hova születünk. A mi szabad akaratunkból születtünk ide és a mi szabad akaratunk által fogunk innen felemelkedni, de közben a földdel válunk eggyé, tehát a föld felemelkedése tőlünk függ. Ha megtanultuk a leckét és jobb emberek lettünk, akkor a föld duális, meghasonlott tudata is változik úgy, ahogy mi is megtanultunk megváltozni. Jó és rossz irány számunka mindegy, de a föld felemelkedése tőlünk, a jobbá válásunktól függ. Ezt a felelősséget próbáljátok elfogadni és ezt a felelősséget tanítsátok gyermekeiteknek, hogy ne kerüljünk nagyobb nehézségek közé, mint amiben most vagyunk. A föld lehet sajnos még rosszabb, mint most. Lehet még hidegebb, még szelesebb és még kiszámíthatatlanabb, hacsak mi nem akarunk jobbá, kevésbé bántóvá válni. Erről írok legközelebb.