Történetesen az embereknek rengeteg technikájuk van a lazításra. A test lazítására különböző nyújtó gyakorlatok (pl: Yóga, masszázs, stb.) vannak. A lélek lazítására szintén hatnak ezek a testi gyakorlatok, plusz relaxáció, meditáció, napozás, pihenés, alvás. A szellem lazítására mindezek, plusz olvasás, vers tanulás, beszélgetés, stb. A filmek is segítenek, ha az agyadat szeretnéd lelazítani, de nagyon nem mindegy, hogy koncentrálnod kell, vagy csak kinézni a fejedből: ez mind lazít minket. Használjuk is ezeket a technikákat, de használunk közben olyan technikákat, amely viszont feszít, feszesít vagy túlfeszültséget generál bennünk. Ilyenek például test szintjén az izom összehúzódással járó sporttevékenységek, pl.: súlyzós edzések vagy túlzott futás, úszás, minden, ami túl. A lelki életedet feszíti a hangos kiabálás, erős, túl erős kommunikáció, amikor a másik fölé emelkedsz és a szellemi tevékenységeket pedig túl feszíti az erőltetett tanulás, lásd: vizsgaidőszak vagy a túl nagy elvárás önmagunkkal szemben, amikor valamit nem tudunk, de be akarjuk bizonyítani, hogy mégis tudjuk. Ezek a tevékenységek túlfeszítenek minket: ez a stressz. Amikor felváltva alkalmazzuk lazító és feszítő tevékenységeinket, akkor kisimulunk, megnyugszunk. Ha nem tudunk elég lazítást végezni akkor, amikor sok a feszültség, akkor kiégünk, elfáradunk, elromlik a testünk. Pont olyan ez, mint amikor egy autónál tudod, hogy nem megy 200-al, de megpróbálod. Minél tovább nyomod neki, annál nagyobb a túlfeszültség benne. Ilyenkor sokáig kell pihentetni. A pihenés lazít. A túlfeszültséget kell megoldani bennünk.

Honnan tudjuk, hogy túlfeszültség van bennünk? Onnan, hogy kiabálunk, hisztizünk, bántunk, akaratunk ellenére. Nem akarunk bántani, de amit érzünk, az alapján nem tudunk másképp reagálni. Ez a túlfeszültség.

A túlfeszültség gyógyítása a lazítás. Azért megyünk néha nyaralni, hogy egy évben egyszer legyen jó emléke gyermekünknek rólunk, hogy tudunk normálisan is viselkedni. Sajnos bántjuk magunkat azzal, hogy pocsék szülők vagyunk, ahelyett, hogy megértenénk, túlfeszültségben mindenki pocsék szülő. Lazán, kipihenten, jó fejek leszünk, sőt magunkkal is jobban fogjuk érezni magunkat.

Minden szülőnek van egy kép a fejében, hogy hogyan szeretné gyermekét nevelni. Többnyire nem arról szól a kép, hogy hogyan bántsuk vagy alázzuk meg őket, de minél feszültebbek vagyunk, annál inkább azt tesszük. Akarva, akaratlanul bántjuk őket. A szülőknek kutya kötelessége felmérni azt, hogy milyen állapotban vannak: annak alapján nevelünk. Ha jó állapotban vagyunk, kedves, jóindulatú, értékes gyermeket nevelünk. Feszülten állandóan bántjuk őket. Abból ők is úgy nőnek fel, hogy tele lesznek feszültséggel. Ugyanezt fogják továbbadni. Minél inkább ilyen a társadalmunk, annál kevésbé érezzük jól magunkat benne, sőt gyermekeink is rosszul fogják érezni magukat. Sportoljunk! A sportnak - ahogy említettem - nemcsak feszítő, hanem lazító hatása is van. Aki csupa olyan sportot folytatott eddig, ami feszítő volt, az nem veszi komolyan azokat a sportokat, amelyek lazítanak. Egy izompacsirta kinevet, ha azt mondod neki, hogy jógázol. Ő csak az izomban hisz. A jóga egy bizonyos szintig nem az izom fejlesztésről, hanem a kilazításról szól. Minden sportot lazítással vagy relaxációval kellene kezdeni. Lehet, hogy nem egyből lesz 100 cm a karod, de ha ellazítottad az izmaidat, akkor képesek utána úgy megfeszülni, hogy utána önmagukat  el tudják lazítani. Az izom ugyanúgy fejlődik, mint ahogy a kis baba születik: pumpálással. Ha nem lazítasz az edzések között, akkor egyszerre olyan feszültség lesz a testedben, amely ugyan látványos, nagy izommal jár, de rettenetesen ideges és feszült leszel tőle folyton. A kisbaba sem tud megszületni, ha csak összehúzódik a méh. Ha viszont összehúzódik és elernyed egymás után többször, akkor ezen pumpáló mozgás segítségével kijön a drága és ő is és te is megnyugszol. Az izomnak is kell a pihenés. Kell a feltöltődés, miközben edzel: szüneteket kell tartani. Kisebb szüneteket tarthatsz két etap között vagy egy-egy napot pihenhetsz egy hosszú edzéssel teli nap után vagy egy versenyre való felkészülés után hosszú pihenésre lesz szükséged. Ezt még az olimpikonjaink is betartják.

Amikor valaki túl sokat tanul, az is túlfeszültséggel jár. A túl sok tanulás után is van hétvége vagy nyári szünet. A munka után is, ha túlfeszít, pihenned kell. Ha viszont valakinek szüksége van több pénzre, akkor ne dolgozzon hétvégén is, mert abból nincs kiút. Nem lesz máshogy több a pénze, csak ha minden hétvégén dolgozik. A fizikai test erre úgy fog reagálni, mint a szülőnő a folyamatos szünet nélküli fájásra: csak fárad, de nem tágul, nem szül. Az az ember, aki folyamatosan dolgozik szünet, azaz pihenés nélkül, elfárad és megbetegszik a teste. Sokkal korábban halnak meg azok az emberek, akinek azért muszáj hétvégén is dolgozniuk, hogy több legyen a pénzük. Hogy lehet ezt megoldani? Úgy, hogy ha kevés a pénz és sok gyereket vállaltál, akkor a munka után tanulj. Tanulj valami olyan munkát a normális munkaidőben, amitől több pénzed lesz. Tanulni kell, fejlődni vagy nem vállalni több gyereket, mint amennyit eltudunk tartani.

Aki a társadalom perifériáján él, az tőled, tőlünk hallhatja ezt. Segítsünk nekik a családtervezésben, mert így egyre több gyerek születik olyan túlfeszültségben, amit a szülők már nem tudnak megváltoztatni. Azt mondják, hogy könnyű a gazdag embereknek, ők lazíthatnak, pihenhetnek, de mi éhen halunk. Tanuljunk együtt családot tervezni. Minél több gyermeket szeretnél, annál több pénzre lesz szükséged, hiszen a gyerekek esznek, öltöznek, - ne adj Isten - tanulnak is. Ezeket végig kell gondolnunk. Akkor tudjuk végig gondolni ezeket, ha megtanítanak gondolkodni. Azok az emberek, akik gondolkoznak, már nem sodródnak. Erről írok legközelebb, hogy hogyan is jön létre az igény a gondolkozásra.