Többféle egyensúly létezik. Van, amikor a testi egyensúllyal, van amikor a lelki egyensúllyal, sőt van, hogy a szellemi egyensúllyal kell foglalkoznunk.

Amíg az ember test és lélek, addig a test fejlesztése mellett még csak a lelki, érzelmi fejlesztésünkkel kellett foglalkoznunk. Miután az ember test, lélek és szellem is lett, így már e három összehangolódása a cél. Miért? Azért, mert ha az ember a test, lélek, szellem és Isten felé elindul, akkor már stabil kell, hogy legyen a test, lélek, szellem benne. Ha hirtelen ugrálunk és még nem stabilizáltuk a testet a lélekkel, azaz az anyagot, magunkat az érzelmeinkkel, akkor sajnos a szellemi tudások megszerzésével egyensúlytalanná válunk. Azért írom, hogy egyensúlytalanná válunk, mert az egyensúly megteremtésével kell közben leginkább foglalkoznunk. Hogyan? Tudatos kontroll gyakorlásával.

Nézzük végig, hogyan nő fel egy gyermek. Először megszületik egy test, amely elkezd betöltődni a koronacsakrán vagy kutacsán keresztül a lélekkel. Ilyenkor kezdi megtapasztalni, hogy érez. Kezdi érezni az éhséget, a hideget, a szelet, a simogatást, a bántást. Ezek az alapok a test, lélek összekapcsolódásában. Aztán később, ahogy elkezd érteni, elindul a szellem, az értelem benne. Minél többet ért, annál inkább érzi magát „valakinek”. Ha mi szülőként egyensúlytalanul élünk, akkor azt érezni fogja a gyermekünk, a mi teremtményünk és ha azt érzi, hogy a szülő számára fontosabb volt az értelem, akkor abba fog energiát tenni. Ha azt érzi, hogy az emócióért kap nagyobb dicséretet, akkor abba helyezi az energiáját és ha azt látja, hogy csak a testi fejlődés lesz díjazva, akkor az lesz fontos a számára.

Mi szülőként önmagunkat tudjuk megteremteni. A gyerek a mi tükrünk. Viszont ebbe a tükörbe ketten nézünk bele. Nem egyedül teremtjük őt. Nem egyedül befolyásoljuk vagy motiváljuk őt. Ha szülőként együtt hozunk létre egy életet, akkor önmagunkat is jobban megszemlélhetjük gyermekeinkben.

A szülő valamilyen fejlődésen megy szintén keresztül. Van, hogy élete során fontos a testi fejlődés, gyógyulás, egészség és van, hogy az emóciók, az érzelmek lesznek éppen központi helyen. Az is előfordul, hogy éppen tanulni akar, érdeklődő, nyitott. Mi sem egyszerre haladunk végig a test vagy az érzelmek vagy az értelem útján, hanem hol az egyik, hol a másik, hol pedig a harmadik a legfontosabb. Minél fontosabbá válik az egyik és minél inkább látjuk az eredményét, annál inkább tudunk megragadni benne. Annál inkább válik fontossá az egyik, ami sajnos egyensúlyvesztéssel jár. Az lenne a feladat és az egyensúly megértéséhez vezető út, ha megértenénk, hogy ez a test, lélek, szellem háromszög, egyoldalú háromszög. Amíg derékszögű illetve hegyes vagy tompaszögű háromszögekként tanulunk, addig az egyik oldal vagy fogalom, mindig hosszabb, vagy rövidebb. Ha az egyik oldal, hosszabb, akkor tovább fejlesszük, tovább haladunk valamelyik fogalom értelmezésében. Tovább tanuljuk például az érzelmeket, mint azt az egyensúly megengedné. Ilyenkor túlzó szeretet, túláradó érzelem jön létre. Ha túlzó szeretettel találkozunk, akkor néhányan, akiknek abban hiányunk volt, örülünk neki, néhányan pedig, akiknek szintén többletünk volt benne, nem örülünk neki. Miért? Azért, mert nem adhatunk mást, mint önmagunkat. Ha én túlfütőtt érzelmekkel élek és találkozok valakivel, aki szintén „sok” a témában, akkor egymástól ezt fogjuk befogadni, hiszen nincs más, amit adhatna. Minél több van bennünk valamiből, ami eltér az egyensúlytól, annál egyensúlytalanabbak leszünk. Az egyensúlytalan az, ha többet mozgunk vagy eszünk, mint amit a testünk kér. Az is egyensúlytalan, ha folyton ömlengve szeretünk, sőt az is egyensúlytalan, ha az érzelmeink negatívjából folyton bántunk. (Az érzelmeink negatívja, a szeretet hiánya, az öröm hiánya, a boldogság, szépség, stb. hiánya) Az is egyensúlytalan, ha mindent jobban tudunk mindenkinél és nem használjuk tudásunkat a másikhoz mérten. Ezzel hibázunk legtöbbet, hiszen az emberi fejlődés test és lélek szintű tanulásában, többnyire előrébb jutottunk, mint a test, lélek, szellem, együttes értelmezésében. A szellem tudást, értést jelent. Az az ember, aki buta, az szellemileg visszamaradott. Akkor őt a szellemben, az értelemben kell, kellett volna fejleszteni. Aki viszont nem értelmes, az önvédelem miatt nem látja ezt, tehát ő valószínűleg jól fogja magát érezni egy értelmesebb társaságban, de a többiek nem fogják magukat jól érezni vele. Ezek a dolgok szoktak elválasztani bennünket. Vagy okosabbak vagyunk másoknál vagy szebbek, egészségesebbek, kedvesebbek, stb. Minden elválasztódás mutat rólunk és a másikról valamit. Az Isteni mindig nekünk segít. Megmutatja bizonyos helyzetekben, találkozásokban, hogy mi idegesít vagy zavar minket. Ha buta vagyok, akkor az fog zavarni, hogy körülöttem okosabbak vannak. Miért? Hogy legyen kitől okosabbá válnom. Ha kövér vagyok, zavarni fognak a vékonyak. Miért? Hogy lássam, hogy másképp is lehet kinézni. Mindenki tanul és mindenki magához képest viszont már elkészült az emberiség az újabb tudatváltására, ami az Isteni tudat befogadása.

Egy kicsit ezt értelmezzük, mert véletlenül sem szeretném, ha azt hinnétek, hogy Móni már összehangolódott az Istenivel, tehát újabb Isten született ide. Nem. A leszületés egy nagy egészből, rész szerint történik. Először megteremtjük szüleink által a testet, ami a porhüvely, ami körbezárja a lelkünket. A lélek először elindul a fejlődésében, ami az érzelem, majd elkezd bekapcsolódni a szellem, a szellemi tudások, ami az értés. Nem nőtt még föl a gyermek, de fejlődik tovább. 6 évesen már van szellem bennünk, azaz értelem, de még nem hivjuk a 6 éveseinket felnőttnek, pedig bekapcsolódott a szellem is. Ha az Isteni is be fog kapcsolódni, akkor sem fogjuk még jó sokáig Istennek hívni magunkat, csak megértjük, hogy valami új is elindult bennünk. Mindenki, aki már értett, érzett vagy testben van, azt embernek hívjuk. Az ember viszont nem állhat meg a fejlődésében, azért, mert a test, lélek, szellem még nem tudott összhangba kerülni, ezért az Isteni bekapcsol az életünkbe, hogy hátha így könnyebben találjuk meg az egyensúlyt. Ha az Isteni bekapcsol, akkor már nem szentháromságról, hanem „szentnégyességről” beszélünk. A háromszög négyszöggé alakult, amely szintén többféle van. Nagy téglalap, trapéz, paralelogramma, deltoid, rombusz, négyzet. A fejlődésünk ezeken a lehetőségeken keresztül fog haladni, míg a háromszögnél az egyenlő oldalú háromszög jelenti az egyensúlyt, addig a négyszögeknél a négyzet egyenlő oldalai által jutunk el az egyensúlyhoz. Bárki haladhat bárhogy az úton. Egyik sem jobb vagy rosszabb, csak más. Legyünk megengedőbbek, ha már ezt értjük, de azt egy gyerek számára soha sem engedhetjük meg, hogy a négyszögeken haladjon, amíg veletek él, mert akkor már nincs szüksége semmilyen szülői vezetésre, ha az Isteni is bekapcsolódik benne. Ez a kamaszkor, ami szülői hiba. A kamaszkorról, és annak megoldásáról írok legközelebb.