Amikor üzen az univerzum. Minden ember hall bizonyos információkat az univerzumból. Hallja, érzi, de nem tudja, hogy mi az. Bárki, aki még nem találkozott azzal a jelenséggel, hogy hallok, utópiának tekinti. Valami addig utópia, ameddig meg nem bizonyosodunk róla, hogy valóság. Lehet valóság valami, ami másoknak utópia. Hogyan? Úgy, hogy elhiszem. A hit segít ahhoz hozzá, hogy utópiának hitt dolgokból valóság legyen. A hit szerepe hatalmas társadalmunkban. Társadalmunk elítéli mindazokat a dolgokat, amelyek nem bizonyítottak, viszont imád bizonyítani. Ezért téziseket kell felállítani, ami újabb bizonyítást tesz lehetővé számunkra. A hit, amely elindít dolgokat. A tudósok újabb feladathoz jutnak a hívő emberek álltal. Bizonyíts! Bizonyítsd be, hogy létezik Isten! Bizonyítsd be, hogy a Föld gömbölyű! Bizonyítsd be, hogy érzek!... és így tovább. Minél inkább tud bizonyitani a tudomány, annál inkább közelítenek a hívő emberek és a materialisták. Ha bebizonyítottak valamit, akkor már nem utópia. Az utópia csak addig létezik, amíg tudósaink bebizonyítják mindannyiunk számára azt, amit a hívők már rég tudnak. Ez a különbség hívő és nem hívő között. A hívő érez, tehát neki nem fontos, hogy tudományosan bebizonyítsd azt, amit ő már érez; míg a materialista emberből eltűnt a hit, tehát kiveszett az érzés. Hogy történhetett ez meg? Úgy, hogy nem tanítottuk meg érezni. Úgy, hogy nem beszéltünk neki arról, hogy a tudomány hitekre épül. Olyan hitekre, amelyeket be kell bizonyítani. Tézisekre.

Vannak emberek, akik leragadtak a hitnél, és vannak olyan emberek, akik már csak abban tudnak hinni, ami tény. Mi viszi előre a világot? A hit. A hit abban, amit még nem ismerünk. Hit abban, ami még nem bizonyított, csak érzés. A szülők így kezdik nevelni gyermekeiket. Semmi nincs bebizonyítva abból, hogy Ő fel fog nőni, és okos, értelmes ember lesz belőle. Semmisem egyértelmű ebből, mégis bízunk benne, hiszünk benne. A társadalmunkban nagyon nehéz valamit egyértelművé tenni. A gyermekek beléjük helyezett hitünkből válnak azokká, akik lesznek. Ha nincs hit, nincs érzelem. Nem bízol bennem, akkor nem érzel. Bíznod kell bennem, hogy érezz! Ez megint egy huszonkettes csapdája vagy tudományosan paradoxon. Mindkettő megdönthető. A paradoxont már rengetegszer bizonyították, és onnan már nem paradoxon. Mi is emberek nagyon sokszor bizonyítottuk a hit erejét már. Én sem szülhettem volna orvosilag, de hittem benne, hogy lehetséges. Három boldog felnőtt gyermek anyukája vagyok ma. Nem szülhettem volna, ha elhiszem azt, amit az orvos tényként tárt elém. Azt állította, hogyha terhes leszek, akkor már a terhesség sem lesz kihordható számomra, mert belehalok. A hit nagyon sok mindenkit átvitt már halálos betegségen, szülések lehetetlenségén, vizsgákon és érzéseken – amelyeket nem tudtál megmagyarázni, hogy miért, de léteztek. Ilyenek a hitek. Fontosak. Azok az emberek, akik nem tudnak hinni, azaz érezni, kimaradnak mindabból, amiket leírtam. Nekik, ha azt mondja egy orvos, hogy veszélyes, akkor elhiszik, és távol tartják magukat a veszélyestől. Ha azt mondják nekik, hogy fizikailag lehetetlen, hogy ötösre vizsgázzon egy tárgyból, ha nem tanult meg minden tételt, akkor ezt elhiszi, és nem is sikerülhet; holott egy hívő ember számára van, hogy egy tételt megtanulva sikerül a legjobb vizsga akár. Fontos, hogy HIGGY, de ne akármiben! Bolondul ne tedd! A bolondság az, amikor mindenki azt állítja, hogy lehetetlen, sőt te is azt érzed, és mégis belemész. Mégis hiszel. Ez a vak hit. Ez az, amikor már annyira hiszel a hitben, hogy nem érzel.

Oda kell visszatérnünk, hogy újra érezzünk! Hogyan lehet ezt kifejleszteni? Szerelemmel. Ezért fontos, hogy érezzünk, mert különben nem tudunk szerelembe esni. Akkor érzünk. Ha nem érzünk, akkor nem tudunk jól dönteni párkapcsolatunkról sem. Nem tudunk érezni benne, ezért folyamatosan elvárjuk, hogy tegyen azért a másik, hogy mi végre érezhessünk. Nem csak a másiknak kell ezért tennie. Nekünk is. Ha nem tudsz érezni, akkor előbb tanuld meg. Erre szolgálnak a fiatal párkapcsolataink. Azok, amelyeken „gyakorolunk”. Gyakorolnunk kell, mert nem tudunk érezni! Azok az emberek, akik már tudnak érezni, nem vágynak állandóan más kapcsolatokra. Nem vágynak állandóan új ismeretségekre, mert kielégíti őket az, amit kapnak. Kielégíti őket az a szeretet, amit éreznek. Ha nem éreznek, akkor ők is elmennek máshoz, aki jobban érez. Sok mindent kell megtanulnunk, de ehhez előbb tisztában kell lennünk azzal, hogy mi hol tartunk önmagunk ismeretében – az önismeretben.

Utópia. Az utópia nem más, mint valaminek a megálmodása, hite. Ha én elhiszem magamról, hogy tudok szerelmes lenni, akkor szerelmes leszek. Valami, ami felé energiát helyezünk, megvalósul. Megvalósul, és utána már tény, nem hit. Az utópia tehát egy be nem bizonyított tézis. Olyan tézis, amiből már rengeteget bebizonyítottak. A hit az alapja a társadalmunknak. Ez a hiányzó láncszem, amelyet keres a tudomány. Ez az a hiányzó láncszem, amelyet időről-időre megtalál a tudomány, és elveszít. Elveszít, mert ha a hitre épít, akkor már nincs szükségünk a bizonyításokra. A hit nagyon sokszor bizonyította már önmagát. Keresd meg magadban, hogy mi az, amiben tudsz hinni, helyezz energiát mögé, és várj! Várni azért kell, mert bármi, amibe energiát helyezel, megfogan. Megfogan és elkezd nőni. Előszőr még nem látod. Elültetted a magot és vársz. Ha öntözöd, tehát még több energiát, azaz figyelmet helyezel felé, akkor gyorsabban nő. Mitől lesz tehát egy hitből valóság? A beléhelyezett energia mennyiségétől. Az energia mennyisége pedig attól függ, hogy te hogyan tudod feltölteni magad. Minél jobban fel vagy töltve, annál több energiád van, amivel gazdálkodhatsz. Ha mindig ugyanoda helyezed, akkor nagyon gyors, látványos haladás történik benne. Ha szétosztod az energiád – mert sokfelé szeretnéd helyezni –, akkor lassú változás várható mindenben, de mégis minden tőled függött. A te energiádtól. Az pedig úgy lesz több, ha edzel, eszel, iszol, napozol. Teljesen hagyományos módon, ha úgy tetszik, emberi módon töltődünk. Ha azt szeretnéd, hogy sok energiád legyen, akkor tanulj meg ember módjára töltődni, és aztán tanuld meg jól elosztani azt. A zsenik azért tudnak hirtelen nagy dolgokat feltalálni, megvalósítani, mert egy irányba helyezik az energiájukat. Az emberek viszont általában nem zsenik, tehát nem egyirányúak. Minél inkább szórod szét sokfelé az energiádat, annál kevésbé látványos a haladásod, de annál kiegyensúlyozottabb leszel. Az élet egy haladás, de nem verseny. Nem szabad az alapján megítélni senkit, hogy milyen a teljesítménye egy területen! Összességében kell látni és nézni. Emberek haladnak valamivel nagyon, és haladnak valamivel kicsit. Egyszerre nem tudunk mindenre koncentrálni, csak arra, ami éppen a legfontosabb. Ha beteg vagy, akkor arra kell koncentrálni. Oda kell minden energiád. Lehet kérni segítséget, hogy imádkozzanak érted, de te kérd azt is, mert akkor látja az univerzum, hogy szeretnél tanulni. Akkor megadja számodra a tanulás lehetőségét. Segítenek olyankor mások, az ő plusz energiájukból. Fontos, hogy értsétek, plusz energiáról beszéltem. Nem arról, ami még számodra sem elég. Azok az emberek, akiknek nincs elég energiájuk, nem tudnak mást adni, csak energiahiányt. Az energiahiányból viszont meghalunk. Így adunk át olyan energiát, ami félelem. A félelem csak hiány. Fél elem. A hiányból pedig hiányt tudunk átadni. Tanulj abból, és fejlődj az alapján, hogy milyen hiányaid vannak! Először tanulj meg érezni! Olyan emberektől tanulunk érezni, akik jobbak nálunk abban, és így tanulunk meg mindent, miután feltárjuk, megismerjük saját hiányosságainkat. Legközelebb a hiányról, és annak befoltozásáról írok – testként.