Sokszor azt gondoljuk, hogy Istenhez fel kell nőni. Mi soha nem lehetünk olyanok, mint Isten. Valóban, de ha visszaemlékeztek gyerekkorotokra, ott szüleitek voltak az „Istenek” és hozzájuk kellett nektek felnőni. Van, akinek sikerült és felnőttként túlnőtt szülein. Van, aki még mindig gyermekebb, mint amilyen a felnőtt világ által elvárt lenne. Felnőni azt jelenti, hogy megtanulni mindazt, amit a felnőttek tudnak. Onnan mi is felnőtté vagyunk avatva. Mi lenne, ha ennek analógiájaként elképzelnénk, hogy Isten vajon miben több nálunk. Elképzelnénk és akarnánk megtanulni.

Mondhatjátok, hogy a szüleinktől könnyebb tanulni, hiszen látjuk őket, beszélünk velük, illetve megtaníthatnak minket mindarra, amit tudnak. Isten megfoghatatlan számunkra, Isten érinthetetlen és ezáltal van, aki hisz benne és tudja, hogy létezik, van aki viszont nevet azokon, akik hisznek benne.

Gyermekként sokszor szüleinket is felruházzuk különböző tulajdonságokkal és nem is gondoljuk végig, hogy szüleink vajon olyan szuperhősök-e, mint amilyennek hisszük őket. Kamaszkorban szoktuk realizálni, hogy talán nem is olyan tökéletesek szüleink, mint hittük. Ha nem tökéletesek, ha nem szuperhősök, akkor könnyű eljutni odáig, ahol ők tartanak: ez a megtanulhatóság törvénye. Az, hogy előszőr elképzelhetetlenül távoli a tudás, majd ahogy közelítünk hozzá - mert befogható -, annál megtanulhatóbb.

Próbáljuk meg Istent előszőr a felmagasztalás kategóriájában tartani. Aztán értsük meg, hogy Jézus (más vallásban más) már megmutatta, hogy Isten mit tud. Jézus emberként mutatta meg. Emberként, aki anyától született és szülőkkel nőtt fel, mint mi. Jézus megmutatta, hogy Isteni tudattal mire lehet képes egy ember. Azt mondta: „Gyertek utánam és nagyobb dolgokat tesztek nálam.” Ez a mintánk. Ez a lehetőségünk önmagunk további fejlődésére. Senki nem várja el tőlünk, hogy holnap vizen járjunk, hogy minden vizet alakítsunk át borrá és nem kéri tőlünk senki, hogy minden halat sokszorozzunk meg, csak tudd, hogy ha egy valakinek sikerült, akkor más valakiknek is fog. Minél többen jutunk el az Isteni tudathoz, azaz az Isten tudásához, annál inkább fog születni valaki, aki egy újabb előre mutatással egy újabb - akkor majd csoda - mutatvánnyal felkelti az érdeklődésünket. Megmutatja majd, hogy mire képes az újabb emberi tudat. Mi az, ami számunkra majd az újabb Ariadné fonala lesz, viszont addig nem tud elindulni az új, amíg nem vagyunk képesek megérteni, hogy már kellene tudnunk valamit abból, amit előző tanítónk, mesterünk megmutatott nekünk. Minél inkább mutatott valamit Jézus, annál inkább várja, hogy csináljuk utána. Nem azt mondta, hogy ezt csak én fogom tudni bibibi, hanem azt, hogy csináljuk utána. Tegyetek tanítványokká minden népet, stb. Sok ilyen mondat hagyta el a száját, de minden egyháznak megvan a maga elképzelése arról, hogy mit tudhat az ember és mit nem tudhat. Mindaddig, amíg nem engedjük fejlődni, tanulni a híveket, addig olyanok vagyunk, mint a rossz szülő, aki a 30 éves „gyermekének” is azt mondja, hogy azt te nem tudhatod, hiszen te vagy a gyerek, én vagyok a felnőtt. Tanuljuk meg megérteni, hogy minden tudás azért van, hogy továbbadjuk. Ha egy valamit tudunk és megtanítjuk másnak, akkor cserébe ő is tanít valamit nekünk. Ha már mindketten tudjuk egymás tudását, akkor többek lettünk együtt. Minél többek vagyunk, minél okosabbak, bölcsebbek, erősebbek vagyunk, annál inkább kell egy új út, amin haladni tudunk: Jézus ebben segített nekünk. Megmutatta az új irányt, a lehetőséget, amit ha megtanulsz, végigmész rajta, akkor egy újabb út fog megjelenni. Ne ragadjunk le ott, hogy Jézus az egyetlen út. Ne ragadjunk le ott, hogy Mohamed vagy Buddha. Értsük meg, hogy a tanulás sokrétű. Tanulhatunk olyat, amit egyik tanítónk tud és tanulhatunk olyat, amit a másik: azért, mert a matek jobban érdekel, azért nem fontosabb vagy jobb, mint a történelem, csak téged most az érdekel jobban. Azért, mert te már megtanultad az irodalmat, nem állíthatod, hogy mindent tudsz, mert mások pedig nevetnek a másrétű tudáshiányodon.

Az élet több annál, mint amennyit be tudunk fogadni. Vannak, akik még ott tartanak, hogy megpróbálnak fizikálisan erősödni. Vannak, akiknek az érzelmek tanulása a prioritás és vannak, akik a tudásban tetszelegnek, gyönyörködnek. Ezeket mind elfogadtuk, hogy léteznek. Létezik a test, a lélek az érzelmekben, és a szellem az értelemben, de vajon létezik-e Isten és ha létezik, miben? Ha Isten létezik, Ő a csodákban létezik. Legalábbis nekünk minden, amit tett, csoda volt. El tudjátok képzelni, hogy az ősember számára minden, ami érzelem, az csoda volt? Vagy eltudjátok képzelni, hogy a középkor embere számára minden, ami szellem, ami új gondolat, az csoda volt? Hát persze. Akkor, ami most természetes, az mind elképzelhetetlen volt. Meg is égették máglyán azokat, akik másképp gondoltak vagy tudtak valamit. Meg is égették azokat, akik nem fértek bele az akkori kor elvárásába, hitrendszerébe. Haladt-e azóta világunk? Nyitottabbak vagyunk-e az új felé? Vallásaink elfogadóbbak-e az újból? Sajnos nem. Sajnos ma még azt gondoljuk, hogy senki sem tudhat olyan csodákat, mint Jézus vagy Buddha vagy más istenünk. Nem tudhatunk olyat, hiszen ők mások lettek. Miért? Anyától születtek? Igen. Szülők nevelték fel őket? Igen. Miben különböztek tőlünk? Abban, hogy hittek. Hittek abban, hogy jóval több van a világban, mint amit megismertünk. Jóval több annál, mint amit elfogadtunk. Bevállalták az úttörő szerepet. Könnyű volt nekik? Dehogy. Könnyű lehet a most úttörőinek? Dehogy. Soha nem könnyű. Mindig lesznek olyanok, akik kinevetnek bennünket. Mindig lesznek olyanok, akik egész életüket arra teszik fel, hogy bebizonyítsák, hogy nincs igazad. Segít ez nekik? Nem. Segít nekünk, ha ellenünk mennek? Nem. A világ ma is mint mindig: két pólusú. Jó és rossz, fehér és fekete, hívő és vitatkozó, nem segítő és segítő. Ha segítő vagy, akkor fontos, hogy elmélyedj az újban. Fontos, hogy nyitottan tájékozódj. Ha nem segítőnek születtél, akkor gáncsoskodó és ártó leszel: ezek vannak. Ezek közül választhatsz és ha elkötelezted magad bármelyik oldalon, az utolsó pillanatig változtathatsz rajta. Saul is megtért végül és utána gáncsoskodóból segítő lett. Dönthetsz így is és úgy is, de az új tudattal – azzal, ami az Isteni fölé emel majd minket - csak nyitottan, befogadóan találkozhatsz.

Le lehet élni az életet csodák nélkül is, csak racionálisan, de az új tudat rejtve marad előttetek akkor. Le lehet élni az életet csodákra várva és egyre nagyobb és egyre több csoda fog meglátogatni. Üdv a csodák világában és üdv az élet új csodáiban. Legközelebb a csodákról írok.