Többféle hitrendszer létezik, mint ahogy többféle ember is. A hitrendszerek minősítenek minket. Valamilyennek láttatnak minket a társadalmunkban. Ki miben hisz, ez alapján vagyunk elkönyvelve. Van, aki a testében hisz, hogy megfelelő edzettségi fokon miket tud elérni. Van, aki a lelkében, az érzéseiben hisz: megérzésnek hívjuk ezt és van, aki az elméjében vagy a tudásában, szellemében hisz, sőt megkülönböztetünk még egy típusát az emberiségnek, azt, aki Valakiben hisz. Ezek a hívő emberek. A hívő embert az különbözteti meg a többitől, hogy magában nem hisz. Sem a test képességeiben, sem az érzéseiben, érzelmeiben, sem az agyában, az elméjében, csak a Valakiben. Ez a bigott hívő ember: ez az, amikor már feláldozom magamat és már csak abban bízok, aki több nálam. Mindenre szükségünk van. Ha megtanuljuk a testet megérteni és a test fejlesztésével megértjük, hogy határainkat tologatva edzettebbek, sportosabbak, egészségesebbek leszünk és megértjük, hogy agyi kapacitásunk hol tart és azt is fejleszteni tudjuk, akkor ugyanoda fogunk eljutni, hogy kell valami, ami nálunk több. Kell Valaki, aki tanít tovább bennünket, csak ebben az esetben nem kell elfogadnunk, hogy mi magunk önmagunkban semmik vagyunk és csak Isten vagy valaki tud Nekünk segíteni. Ha ezt az utat választjuk és szépen sorban testünk, lelkünk és a szellemünk megismerése és fejlesztése által eljutunk a „falig”, nincs tovább, akkor bekapcsolódik egy „hang” és megértjük, hogy tovább tudunk menni, de az már egy újabb tudat megismerésével jár. Ez az Isteni tudat, amely egy újabb tudatosság számunkra, egy újabb tanulási lehetőség Nekünk. Azért kaptuk, hogy tudjunk tovább tanulni és tudjunk tovább haladni. Az egyetlen nehézsége az, hogy amikor bigott hívők felfedezték, hogy van több az akkori embernél, aki a test, lélek és szellem volt, akkor azt a fizikai testünkön kívül kezdték tisztelni. Istent külön személynek élték meg, aki atyánkként segít számunkra „felnőni”. Így is lehet haladni: ekkor azt fogod tapasztalni, hogy a mennyei Atyához imádkozol minden nap, hogy segítsen, amíg nem leszel olyan tökéletes, mint Ő. A nehézsége a hívő ember számára az, hogy szerintük soha nem lehetsz olyan, mint Ő.

Az emberi úton példák sokaságát tanuljuk. Születésünkkor van egy anyukánk, és egy apukánk. Őket „bízzuk meg” a felnevelésünkkel. Amikor már mindent megtanultunk abból, amit ők tudnak, akkor már nem csak tőlük tanulhatunk és elmúlik számunkra az Ő Istenítésük. Felnőni „valakihez” az azt jelenti, hogy olyanná válni. Egyenrangúvá válunk: felnőtt státusz egyaránt nekik és nekem is. Onnan indul a mi felnőtt életünk. Abban megnézzük, hogy milyen testet örököltünk, mit kaptunk, tanultunk tőlük érzelmileg, lelkileg és megnézzük, hogy mennyire van kifejlődve bennünk az értelem, a szellem. Ez az örökségünk és ennek további fejlesztéséhez újabb vezetőket, tanítókat keresünk. Aki tudja a biológiát, attól tudunk biológiát tanulni. Aki a pénzügyekben jó, attól azt érdemes fejleszteni. Ezek még mind azok a tudások, amiket emberek tudnak és őriznek. Az emberektől megtanulhatod, hogy hogy hozd helyre a testedet. Megtanulhatod, hogy a lelkeddel, tehát az érzelmeiddel ugyanúgy kell foglalkoznod, mint a testeddel, és a szellemeddel, mert különben egyensúlytalan leszel. Az egyensúlytalanság pedig versengővé tesz. Versengeni nem pozitívan szoktunk. A versenyben többnyire nem magunkat, hanem a másikat akarjuk legyőzni. Az egyensúly pedig önmagunk kiegyenlítése. Ha jobb vagyok sportban, mint érzelmekben, akkor egy ideig az érzelmeket kell fejlesztenem. Ha jobb vagyok az értelmezésben, mint a sportokban vagy az erőnlétben egyszerűen, akkor a testemet kell fejlesztenem, hogy a kiegyenlítés megtörténjen. Miért? Azért, mert az Isteni tudat akkor kell, hogy bekapcsolódjon, amikor az egyensúlyt egy egyenlő oldalú háromszög képében megélted. Ha a test, lélek, szellem háromszöged egyenlő oldalú, akkor az Isteni a közepére érkezik és a tobozmirigy, amiben az Isteni tudatot őrizzük, felébred: elkezd aktiválódni és nőni kezd.

A tobozmirigyet körülbelül egy összeaszott borsószemként képzeld el a fejedben, aminek pontosan akkorának kellene lennie, mint a szemgolyódnak. Akkor fejlődik ki bennünk az Isteni tudat, akkor fogunk olyan dolgokat tudni, tenni, ami most még számunkra értelmezhetetlen: például a „látás”. A látás a harmadik szem kifejlődésével, azaz a tobozmirigy felébredésével elindul. Ha az egyensúly előtte nem állt fel és nem egy egyenlőoldalú háromszög alapra érkezik az Isteni tudat, tudás, akkor egy torz látásod indul el. A torz látásnak a következményei pedig, hogy mást jobban látsz, érzel, mint önmagadat, ezért másért nagyobb felelősséget vállalsz, mint önmagadért, sőt: más fontosabb lesz neked minden szempontból, ezért életedet feláldozhatod mások életéért is. Az embernek a fejlődésében törekednie kell az egyensúlyra, hogy a nagyobb tudatok, pl. Isteni tudat bekapcsolódása, ne vigyen el minket még jobban az egyensúlytól.

A hit segít abban, hogy megértsd, megtanuld, hogy van több, mint amit most tudhat az ember, de neked kell felemelkedned az Istenihez. Neked kell alkalmassá válnod ahhoz, hogy saját testedbe fogadd a tudást és ehhez a test, lélek szellem összességét meg kell ismerned. Ez egy hatalmas tudás, amelyből rész szerint tudunk valamit. A rész szerinti tudások megengedik, hogy rész szerint bekapcsolódj az Istenibe is, de amint károdra van, a feletted lévő segítőid visszaveszik azt. Hogy lehet károdra? Úgy, mint amikor egy sportoló azt hiszi, hogy minden az erő és kineveti, lenézi azt, aki éppen az érzelmeket tanulja vagy az atomfizikát. Egy spirituális - tehát érzelmeiben tanuló - lenézi a sportolót és lenézi azt, aki folyton a szellemét, az értelmét csiszolgatja és természetesen az is elmozdulás az egyensúlytól, amikor a tudó ember - aki sokat tanult - lenézi az érzelmek által vezéreltet vagy izomagyúnak titulálja a versenyzőt a sportban. Mindenki mindenkit lenéz. Ez eleve harcokat szül. Harcolunk az ész szabadságáért, az érzelmek kötetlen megéléséért és harcolunk a testünk fontosságáért. Mi történne, ha egy ilyen meg nem értésbe bekapcsolódna egy új tudat, pl. az Isteni tudat, ami egy újabb lehetőséget nyújt majd a meg nem értésre? Ezért kell előbb megegyeznünk. Ezért kell előbb elérnünk a háromszög egyenlőségét, hogy utána elindulhassunk a négyzet felé, amelyhez paralelogrammán, trapézon és más konvex és konkáv négyszögeken keresztül jutunk el a négyzethez majd, amely teljes egyensúlyt jelent a Test, Lélek, Szellem és Isten között. Ezeket a tudásokat mind a testünkben őrizzük. Ezeket kell felébresztenünk mindig, amikor felnövünk és ezeket kell életről életre kiegészítenünk. Nőjünk fel és ébredjünk fel és egészítsük ki a hiányzó tudásainkat és közben ne harcoljunk, hogy mi most éppen okosabbak vagy szebbek vagy „vízenjáróbbak” lettünk, hanem értsük meg, hogy mindenkinek az az útja itt, hogy tanul. A tanulás pedig mindig különböző osztályokban történik, különböző „osztálytársak” között. Ezek az osztálytársak néha váltják egymást, de őrizzük meg emlékeinkben őket úgy, mint társunkat az úton egy ideig. Ne versenyezzünk másokkal, hanem értsük meg a magunk hiányosságait és tanuljunk meg fejlődni, amihez mindig fogunk csoportokat, „osztálytársakat” találni. Soha sem vagyunk egyedül: erről írok legközelebb.