A párkapcsolat a legkevésbé ismert számunkra. Jobban értjük a pénzt és minden mást, mint a párkapcsolatot, illetve annak értékét. Az érték a párkapcsolatban az együtt: az, hogy ketten együtt hozunk létre valamit, hogy ketten gondolunk valamit egyakaraton. A ketten együtt mindig több, mint az egyedül, ez a nagyobb erő benne. A pénz is így működik. Lehet, hogy tudsz bánni 300.000,- Forinttal, de attól még nem tudsz bánni 900.000,- vagy 1.000.000,- Forinttal. Lehet, hogy szeretnéd, de a 300.000,- Forint nem tanít meg rá. A párkapcsolat is folyamatos edzés, folyamatos fejlődés által lesz jobb, mint a pénzhez való viszony is. A pénz nem boldogít, mondják. Valóban a pénz nem boldogít önmagában (kivéve, ha a pénzszámolgatás jelent örömöt valakinek), viszont amit megvehetsz rajta, az igen. Megveheted azt, amire úgy gondolod, hogy örömöt okoz számodra. Lehet, hogy kiderül, hogy mégsem, de kipróbáltad. Ha viszont valami örömöt okozott, azt meg kell tanulni élvezni. Az élvezetet és az örömöt is fejlesztjük. Mindent tudunk fejleszteni magunkban, ezért tudunk előbb utóbb jobb párkapcsolatban élni és jobb anyagi szinten, hiszen fejlődtünk benne. Ha a tudásod valamiben fejlődött, akkor azt utána használd és élvezd. Ha a pénzed fejlődött, tanuld meg, hogy milyen módon változtatsz az eddigi szokásaidon a pénz által. Ha több pénzed van, nem az a cél, hogy elkölts mindent, hanem az, hogy a szükségleteidet fedezd. Ha nem tudod, mik a szükségleteid, nem tudod meghatározni, akkor el fogod szórni. Te vagy az, aki kitalálja, hogy mit szeretne. Te vagy az, aki megteremti rá a pénzt és te vagy az, aki elkölti egyben arra, amit szerettél volna. Sokszor leragadunk ott, hogy nagy örömöt okozott egy vásárlás. Amíg ki nem elégülünk a vásárlásban, nem tudunk tovább haladni, nem tudunk továbblépni egy újabb örömforrás felé. Ilyenkor aki leragad, az boltkóros lesz. Aki viszont továbbmegy, az új örömöket tapasztal meg. Hogy tudunk továbbmenni? Úgy, hogy elengedjük eddigi örömforrásunkat. A párkapcsolat ugyanígy működik: ha nem tudunk elengedni, nem kaphatunk újat. Nem tudunk új ismeretséget befogadni teljesen, ha nem engedtük el a régit és ugye tudjuk, hogy aki nem jól sáfárkodik, attól az is elvétetik, amilye van. Mi történik akkor, ha valaki hűséges és boldog egy párkapcsolatban, míg a másik már másfelé kacsingat? Mi történik az egyikkel és mi a másikkal? Az egyik - aki csalt - joggal elveszíti azt, aki szerette őt. Nem jól sáfárkodott, de a másik vajon ennek áldozata lesz? Nem. Nincs olyan. A másik valószínűleg csak magával volt elfoglalva: azzal, hogy ő boldog. Azzal, hogy „vásárolhat mindig”. Ő megkapja azt, amit szeretne, de csalódik. Sokszor nem gondoljuk végig, hogy miért. Mi cukik voltunk, mi szerettük őt és ezt tette velünk? Nem érdemeltük meg!!! Igen ám, de az Univerzumban rend van. Nincs olyan, hogy az egyik bánt, a másik pedig ok nélkül szenved. Amikor együtt haladunk és nem vesszük észre a másik szükségleteit, mert mindent megadtunk neki, ami kellhet, akkor arculcsapásként észleljük, hogy elhagy. Miért? Mert leragadtunk. Leragadtunk annál, hogy így élünk. Mi boldogok vagyunk. Amikor 6 éves vagy és megkapod azt, amit szeretnél, az boldoggá tesz, de ugyanaz az ajándék 9 vagy 17 évesen már nem okoz örömöt: ezt jelenti a tanítás. Ezt, hogy ne ragadj le. Nem elég, ha jól vagy a statikusságban. Nem elég, hogy elfogadtad, amit kapsz a másiktól, ha feljön benned egy vágy. Elkezdesz másra vágyni. Több pénzre, amiből nagyobb dolgokat veszel. Boldogabb életre, amiben együtt fejlődtök. A boldogabb életben mindig van haladás. A boldogabb életet csak haladással vagy együtt haladással érjük el. Amikor haladunk, előrébb jutunk. Szebb lesz a házad, több helyet nézhetsz meg a világból és jobban, mélyebben megismerhetitek egymást a pároddal. Ezeket az izgalmakat csak annak tartogatja az Univerzum, aki képes energiát tenni egy kapcsolat mélyítésére vagy egy munka megtanulásába vagy bármibe, amitől több leszel. Az energia viszont kincs. Kevés van belőle. Miért van kevés? Mert nem értjük, hogy mi magunk tudunk energiát termelni: olyan energiát, amelyet utána bele tehetünk az életünkbe, a munkánkba, a párkapcsolatunkba, stb. Ahova tesszük, ott megváltozik valami. Figyelmet fordítunk valamire, ami viszont elfordít bennünket valami régitől. Nem feltétlenül kell ehhez egy új munkahely. Sokszor a régibe is ha beleteszed az új tudást, több leszel és díjazni fogják. Ha a meglévő kapcsolatodba teszel és ezáltal több figyelem jut a másikra, boldogabbak lesztek. A boldogság tanulható. És, hogy ne félj, hogy rossz irányba mész, ott fent segíteni fognak. Hogyan? Úgy, hogy például tanultál valamit és el szeretnéd adni a tudásod. Lehet, hogy kicsit többet gondolsz magadról és ezért megpróbálod a sokkal nagyobbat meglépni és nem sikerül. Azt hisszük ilyenkor, hogy összeesküdtek ellenünk, pedig csak nem voltunk felkészülve egy nagyobbra. Tovább kell fejlődnünk, tanulnunk, hogy valóban jöhessen a jobb. Akár munkában, akár párkapcsolatban. De mi megsértődünk. Megsértődünk és gőgösen majd én megmutatomot játszunk. Ha nem kellek itt, akkor majd még jobbat keresek. Olyat, aki még okosabb, még szebb, még tökéletesebb vagy munkaként olyat, ahol még nagyobb kihívás lesz vagy még többet fizetnek, stb. Ahol többet adnak, ott többet is követelnek. Nincs olyan, hogy az nem jár nekünk, de van olyan, hogy még nem nőttünk fel hozzá. Van olyan, hogy még nem vagyunk megfelelően felkészülve rá. Ha rendelkezel megfelelő önismerettel és fokozatosan haladsz, nem kapsz tanítást fentről, mert nem lesz rá szükséged. Ha viszont nem látod magad reálisan, akkor tanulnod kell. Megkaphatod, amit szeretnél, de nem fogod tudni megtartani. A megtartás az igazi haladás: az a felnőtt út. A felnőtt úton tanuljuk meg azt, hogy ha nagyon előre szaladunk és alkalmatlanok vagyunk még rá, akkor visszavesznek tőlünk: akár a kapcsolatból, akár a pénzből, ami fölött diszponáltunk. Tanulni sohasem késő és segítenek. Segítenek azzal is, ha láttatják veled, hogy valójában hol tartasz. Néha nehéz megérteni, hogy 10 éve van egy házunk és már újra szeretnénk teremteni valamit, de a bank azt mondja, hogy majd csak azután, ha kifizettél. És ez így jogos is, viszont amikor valamink lesz és már örültünk neki, akkor borzasztó, amikor megállítanak minket egy újabb öröm lehetőségétől. Ennek arányában haladj és hidd el, hogy ahol tartasz, azt reálisan kell látnod. Hidd el, hogy aki vagy, az a tudásodban, cselekedeteidben és érzéseidben nyilvánul meg. Nem az vagy, amit mutatsz, hanem az, amit élsz. Ezt a kérdést boncolgatom legközelebb.