Van egy furcsa sztereotípia bennünk, miszerint a hatalom rossz. Miért? Mert annyi megcsúszást láttunk már, ha valaki átvette a hatalmat, és diktatúraszerű kormányzásba kezdett. Valójában mindig ez történik. Miért? Mert a hatalom csak akkor áll meg, ha igazságra épül. Olyan igazságra, amely örökérvényű. Vannak olyan igazságok, amelyek részigazságok. Erre csak rövid ideig tudunk építeni. Az örökérvényű igazságra pedig akármekkora ház épülhet. Akármilyen időintervallumú hatalom állhat fel belőle. Honnan tudjuk, hogy örökérvényű az igazságunk vagy sem? Onnan, hogy megáll vagy megbukik. Ne sértődjünk meg, ha megbukik az általunk igaznak vélt hatalmunk, mert akkor az nem volt örökérvényű igazság. Az igazsághoz – amely örökérvényű lesz – részigazságok által jutunk el. Az nem a mi bukásunk, ha egy igazságnak tovább kell fejlődni. Nézzük így a dolgokat, és ne ragaszkodjunk ahhoz, hogyha valamit kitaláltunk és az működött egy darabig, akkor örökké működni fog! Az az igazság lesz örökérvényű, ami MINDENKINEK jó. Ott még nem tartunk, illetve vannak már ilyen típusú igazságok, amelyek rész szerint már megállnak. A szentek pl. Jézus, Buddha, Mohamed stb. mindig sikeresen hozzátesznek az egészhez valamit. Azért is tartjuk őket szentnek, mert valamit megvilágosítottak. Valaminél kiderült számunkra a teljes igazság. De még nem tartunk ott, hogy MINDENKINEK jó legyen, ezért tovább kell menni. Keresni kell az igazságokat, és elengedni belőle a vélt igazságokat! Azok megbuknak, mint a ráépülő hatalmak. MINDIG. Azért mondom ezt így, hogyha megtalálod számodra az igazságot, és környezeted nem úgy reagál, ahogyan te szeretnéd, akkor gondold tovább. Vidd tovább az igazság keresését, mert különben ha ragaszkodni fogsz a TE igazságodhoz, akkor harcok, viták, háborúk alakulnak ki. Már annyiszor végigjártuk ezt az utat a háborúkkal, és még mindig nem tanultunk belőle. Nem tanultuk meg, hogy a háborúban egyik fél győz csak. Az nem lehet mindenkinek jó. Abban mindig valaki leural valakit. Az egyensúly felborul. Ha pedig az egyensúly felborul, ott igazságtalanság születik. MINDIG. MINDIG és MINDIG. Ne kövessük el újra azokat a hibákat, amelyeket már annyiszor! Kezdjünk keresni olyan igazságokat, amelyek mindenkinek jók! Tudom, hogy azt tanultuk, hogy olyan ember nincs, aki mindenkinek megfelel, de higgyétek el – lesz. Azért lesz, mert ő mindenki számára gondolkozik. Ahhoz pedig egy piramis tetején, középen kell állni, hogy ráláss az egészre. Hol szenved hiányt? Ráláss, mint egy uralkodó a népére! Ráláss, mint egy családfő a családjára! Semmiben sem különbözik. Aki a családját jól vezeti, az képes egy népet, egy országot, egy világot irányítani. Ahhoz, hogy irányíts, tudnod kell, hogy merre haladsz. Ahhoz, pedig előre kellett menjél, és végig kellett járnod olyan utakat, amelyek segítenek számodra igazságossá válni. Ez az út lényege, és ebben van a hatalom lényege is. Csak az igazság vezet minket a szabadságig, és csak onnan tudunk hazatalálni – fényként.

A fény a belépési és a kilépési pont is az emberek életében. A fényből jövünk, és a fénybe távozunk. Két kapuja van ennek az univerzumnak, mint mindegyiknek. Az egyik a Napból, a másik pedig a Sarkcsillagból nyílik. Ha a belépési pontod a Sarkcsillagból indult, akkor egy alacsonyabb rezgésű univerzumból jöttél, úgy hogy teljesítettél mindent, ami ehhez kellett. Ha pedig a Napból jöttél, akkor egy magasabb rezgésű univerzumból jöttél, ahol nem tudtál továbblépni, mert kimaradtak tudások innen. Te – aki fentről jöttél – elhitted, hogy több vagy, mint az, aki „lentről” jött. Az, aki lentről jött, ő igazságosan végigment minden tudáson, és úgy érkezett meg ide, hogy továbbtanuljon. De te, aki „fentről” jöttél, nem tudtál mindent itt megtanulni, ezért „visszajöttél”, hogy bepótold hiányaidat. Ezért te sem vagy különb, mint az, aki sorban halad iskoláival. Azért mert megbuktál, ne várj tapsot, de valóban vannak olyan tudásaid, amilyenek még a sorban haladóknak nincsenek. Ettől nem lettél több, de beszállhatsz az Ő tanításukba, hogy együtt gyorsabban haladjatok.

A spirituális emberek, a „fentről jövők” már sok mindent értenek, de azt az egyet nem értik, hogy csak akkor mehetnek Ők is tovább, ha együtt megtanultuk mindazt, ami a továbblépéshez kell. Nem lehet külön. Nem haladhatunk külön tovább, mert visszaküldenek, vagy visszaküldjük magunkat mi. Képzeld el azt az országot, ahol mindenki szereti egymást! Ahol mindenki érti egymást, és ahol együtt döntenek mindenről. Tudnál ebben létezni? Nem. Most még nem. Vágyhatsz rá, de már ott megbuknál, hogy mindenki szeret mindenkit. Túl nyálas lenne addig számodra, amíg nem tanulod meg itt is ugyanezt. Mikor tudunk valakit szeretni? Ha hasonló hozzánk. Ha egy hullámhosszon vagyunk. Ha együtt tudunk gondolkodni. Őket könnyű szeretni. A feladat itt ezen a bolygón, hogy tudj mindenkivel együtt gondolkodni. Tudj mindenkivel együtt játszani, és tudd mindenkivel jól érezni magad! Ehhez meg kell értenünk, hogy különbözőek vagyunk. Ha megértettük, akkor keressünk egymásban valami hasonlót, és abból induljunk ki. Lehet ez teljesen banális is, mint amikor a kisfiúk együtt böfögnek, vagy együtt versenyt pisilnek. Mindegy mi, de találj egy közös pontot, amiből elindulunk. Akkor már nem vagyunk teljesen különbözőek. Ez az, amit a szerelem tud. Megnyit benneteket, és meglátod benne azt, hogy egyformák vagyunk. Szerencsére mindenki meg tudja nyitni magát, tehát mindenki megérheti ezt az érzést, de nem mindenki tudja megtartani. Miért? Mert ahhoz sokáig kell nyitva lenni. Ahhoz pedig hogy sokáig nyitva legyél, szembesülnöd kell közben saját nem tökéletességeddel. Na és? Ez pont arra szolgál, hogy változzál. Igen ám, de az az ember, aki szerinte tökéletes, az nem akar majd változni. Inkább bezárja magát, visszaveszi a maszkot, az egót, és azzal próbál továbbra is élni. Igen ám, de maszkon keresztül nem vagy nyitva. Akkor, ha nem vagy nyitva, nem érzel. Ha nem érzel, akkor nem tudsz szeretni, és kimaradsz a szerelem nevű játékból. Ne hagyd ki! ISTENI élmény. Nyílj meg és érezz! Igen, találni fogsz magadban olyan tulajdonságokat, amelyet nem szeretnek benned mások. Ha megmutatják, akkor képes leszel változni. Ha nem fogadod el tőlük, hogy nem vagy kedves, vagy nem vagy önzetlen, vagy arrogáns vagy, vagy bántó – akkor nem változol. Ha nem változol, akkor egész életedben „falak” vesznek körül. A maszkod mögé bújtál. Maszk mögött élsz. Olyan vagy akkor, mint egy színész, akin rajtamaradt a jelmez. Igen ám, de ezek a jelmezek már nem kompatibilisek a jelenkor jelmezeivel. Nem fognak érteni téged, és nem fogsz tudni érezni. Érezni jó. Élvezd!  Ne félj, ha lehull egy maszk, jelmez rólad!  Olyan tudsz lenni ezáltal, amilyen valójában vagy. Képzeld el azt a napot, amikor nem arra kell minden energiádat fordítanod, hogy olyan legyél, amilyet elvárnak tőled! Képzeld el azt a napot, hogy nem kell megjátszanod magad, hogy olyan főnök legyél, aki szigorú! Nem kell többet mutatnod magadból, mint aki vagy! Ezt hívják szabadságnak. Ide kell elvezetnie valakinek a „népet”. Ezt hívják a labirintusból való kijövetelnek. Ehhez viszont fel kell ébredni. Ahhoz hogy felébredj, jobban kell verni a szívnek. Több vérre lesz szükséged ébren, mint alvó állapotodban. Ahhoz, hogy több vér kerüljön be a testedbe, kezdj el edzeni. Kezdj el mozogni, és ezzel a fölösleges vérrel, nyisd meg az agyat. Az agy úgy nyílik meg, mint ahogy az összes szerv. Több vért kap. Ha több vért kap, akkor nagyobb területről tudod leolvasni az agy nevű „számítógépedből” a tudást. Így ébred föl valaki. Visszaemlékszik tudásokra. Olyanokra, amelyeket már régen tanult. Azokra, amelyeket régi, itt töltött életeitek során megtanultatok. Ez a fentről hozott tudás előnye, de ettől nem lettél még több, hiszen ha nem adod tovább azoknak, akik lentről jönnek, akkor együtt álltok. Együtt nem haladtok. A tudást meg kell osztani, hogy egyformák legyünk! Meg kell tanítani azoknak, akik még nem tudják, hogy együtt értsünk, és később ezáltal egyetértsünk! Szép a magyar nyelv. Olyan szépen átvezet minket az igazsághoz, de nem egyből. Mindennek folyamata van. Most azt kell megtanuljuk, hogy hogyan leszünk egy hullámhosszon! Azzal biztos nem, ha azt mondjuk, hogy különbek vagyunk, mert láttuk Jézust. Különbek vagyunk, mert hozzá tudunk szólni az aktuális politikához. Különbek vagyunk, mert mi többet jártunk iskolába. Ezek mind- mind elválasztanak bennünket. Tanítsuk meg másoknak, hogy miért volt jó számunkra többet járni iskolába! Lelkesítsük fel mindannyiunkat, hogy tanuljunk! Tanuljunk meg érezni és szeretni! Attól tanuljunk meg, aki tud érezni és szeretni. Minden fontos, és minden együtt fontos. Ha te okos vagy, én pedig érző, még nem tanultuk meg egymást szeretni. Ismerjük meg egymást! Adjunk egy lehetőséget egymásnak megmutatni magunkat, és keressünk egy pontot, ahol össze tudunk hangolódni! Onnan már megy minden a maga útján. Akkor viszont, ha eljutunk odáig, hogy mindenben egyetértünk, akkor mehetünk tovább. Egy olyan világba ahová átlépésünkkor megint elsősként fogunk kezdeni, és addigra megint meg kell tanulnunk, hogy be tudjunk fogadni újabb tudásokat, újabb tanítómesterektől. A világ folyamatos tanítás és tanulás. Sose felejtsd el!