Az önismeret egy soha véget nem érő történet. Nincs olyan, hogy megismertem magam és pont. Mindig alakulunk, változunk. Akkor is, ha akarjuk, teszünk érte és akkor is, ha nem vagyunk vele tisztában. Miért? Mert a környezet is új emberek, akiket megismerünk: a helyek, ahol jártunk, hatással vannak ránk. Mindenhonnan, és mindenből fogadunk be energiákat, ha úgy tetszik, ismereteket. Ezekkel az ismeretekkel bővülünk. Minden ismeretet eltárol testünk sejtjeinkben. Ezek a sejtek azonban van, hogy sérülnek és újakat szülünk helyettük. Van, hogy elöregednek és lejár a mandátumuk. Ekkor is újakat szülünk helyettük és van, hogy akkora támadást kapnak, amitől halálos sérülésük lesz. Ez bennünk, sejtjeinkben zajlik. Kitől kap egy sejt támadást? Attól, akiben megbíztál vagy attól, akinek hittél és akár attól, akit leginkább szerettél. Miért fontos ez? Azért, mert a szeretett embertől való támadás után tanuljuk meg megvédeni vagy akár levédeni magunkat. Aki bánt, attól elzárod magad. Aki bántott már, az talán tanul belőle, hogy mivel jár ez a másik számára. Aki viszont bántást kapott, biztosan tanul. Megtanulja, hogy csak óvatosan nyisson mások felé. Aki sok bántást kapott, az már nem is fog tudni megnyílni. A mások általi bántás vagy támadás főleg szavainkkal történik. A szavak élesebb kések, mint a fizikai bántás. A fizikai bántást is meg kell tanulni kezelni, fogadni és később belőle felállva, megvédeni magunkat. Ugyanígy a verbális bántásokat is meg kell tanulnunk kezelni. Miért? Mert önmagunk alakulására szintén hatnak: átíródunk tőle. Felülíródhatnak a szép emlékek valakiről pusztán azzal, hogy a végén bántó volt. A bántást is ki lehet javítani. A gyermek összehúzódik, amikor szülei kiabálnak vele: összehúzódik és fél. A félelem lelassítja a keringést. A keringés által élünk. Jó esetben a jó keringéssel gyógyulunk, egészségesek vagyunk, rossz esetben pedig a lassú keringés által betegek leszünk. A betegség a test jelzése. Jelzi, hogy hogyan bántották azt az embert. Jelzi, hogy honnan érkezett a bántás. A bántás természetesen érkezhet bármelyik sejtünkbe. Ha a szívbe érkezik, akkor nyitottak vagyunk az illetőre szeretetünk által. Csak a szeretett személy tudja bántani a szívünket. Ha az agyba érkezik a bántás, akkor olyan ember felé vagyunk nyitva, akiben hiszünk, akinek az értelmére felnézünk. Csak akkor érkezik az agyba bántás, ha okosabbnak gondolunk valakit nálunk. A testünkben rengeteg hely van, ami már sérülés által jön világra: ez a genetika. Azt tudjuk örökölni, ami szüleinkben van: egy jó szívet, vesét, májat vagy akár egy rossz, daganatos vért vagy hormonális borulást is természetesen. A mi feladatunk mindannyiunk feladata, hogy a nem tökéletes testünket (ami az eredendő bűn) javítsuk ki. Javítsuk azt a testet, ami arra hivatott, hogy a szentlélek temploma legyen. Gyerekként a szüleinkre vagyunk bízva. Azért vagyunk nyitva érzelmileg feléjük, hogy sok kedvességet, örömöt kapjunk, amit ha befogadunk szívünkbe, akkor a szív áramoltatni fogja azt a test minden sejtjébe a vérhálózaton keresztül. A sejtek, ha jobb információt kapnak, akkor élőbbek lesznek. Jobban érzik magukat a testben és boldogság önt el bennünket. Ha a sejtek folyamatosan bántást kapnak, mert szüleink egymással vívnak, akkor a számunkra befogadható információ is csak bántás. A bántásból a szív is sérül, ezért az áramlása is romlik és az erekben a vér által szállított információtól bekövetkezik a romlás. “Nem az fertőzi meg az embert, ami a száján bemegy, hanem ami a száján kijön.” Mit is jelent ez? Amikor eszünk, az kevésbé tud károsítani bennünket, mint amikor önmagunkból “megnyilvánulunk”. A megnyilvánulás tehát itt bántást jelent. Amikor mások felé fordítjuk azt, ami bennünk rossz, akkor az a valaki szenvedni fog. Amikor viszont tudatosan bántunk - tehát szándékkal -, azt biztosan vissza fogjuk kapni egy másik tudatos bántótól. Miért? Hogy tanuljunk. Meg kell éreznünk és ezáltal értenünk, hogy amikor mi bántunk valakit, az mit élhet át. Gyerekként még nem tudunk védekezni. Nem tudjuk, hogy nem muszáj mindent elfogadni, befogadni. Felnőttként, ha azt érezzük, hogy valaki bánt, akkor elválaszthatjuk magunkat tőle. Kimondhatjuk, hogy nem kérek a társaságodból. Nem muszáj közel engedni magadhoz azt, aki bánt. Egyetlen egy kivétel van, ha valaha Te bántottad Őt, akkor muszáj elfogadni azt, amit ő ad Neked. Miért? Mert így tanulunk: ez a tükör. Visszaadja azt, amit elküldtél. Az a bizonyos bumeráng visszajön. Egész életünkben tanulunk, ami által alakítjuk, változtatjuk magunkat. Sokáig ez tudattalanul történik, majd amikor először megértjük, hogy mit is jelent az alakítsd át magadat, akkor elkezdünk tudatosan figyelni arra, hogy mi bánt és mi esik jól: kivel érzem jól magam és kivel nem. Ekkor dönthetünk, hogy kivel akarunk kapcsolatot tartani és kivel nem. A család szent. Mégis családon belül is van, hogy nem akarunk kapcsolatot fenntartani, mert bántó egyik másik családtagunk. Hogyan lehet megérteni, hogy a család ott van bennünk. Minden családtagunkkal a testben valamely területünkben megjelenünk. A veséink például a párkapcsolatunkat jeleníti meg. A szemünk is a páros szervek képviselője. Minden páros szerv kapcsolódást, a kapcsolat fenntartását és arra való rálátást mutat. Szerveink sérülnek és gyógyulnak. Azokból az információkból, amelyeket hordozunk és azokból, amelyeket befogadunk. Ha javulni szeretnél emberként és testként egyaránt, akkor ne bánts. Ha Te bántasz, akkor beengeded mások bántását is. Azért, hogy tanulj: milyen érzés bántottnak lenni. Aki nem bánt, annak viszont nem kellene beengedni a bántást, kivéve: ha gyermek. A gyermeknek nyitottnak kell lenni, hiszen ha zárt, nem tudja megtanulni, hogyan működik a világunk. Egy zárt gyermek autista. Az autista teljes védelmi körrel születik. Azért születik így, mert régen, egy másik életében volt olyan tapasztalata, ahol bántották. Minden élet egy előző életnek a következménye és miden következményt ki lehet javítani egy újabb élettel. Addig javítunk, amíg tökéletesedünk. Ma még a bántás ugyanannyi, mint a kedvesség. A bántás fölé kell emelkednie a kedvességnek, hogy forduljon a világunk. AKARJUNK JOBBAK LENNI! Akarjunk szebbek, egészségesebbek lenni: ehhez viszont az kell, hogy ébredezzünk és kezdjünk visszaemlékezni arra, amit valamikor régen tudtunk. Emlékezzünk a szeretetre és annak hatalmára. Emlékezzünk a békére és annak pozitív hatásaira és emlékezzünk az EMBERRE, akik egykor éltek itt földünkön. Az Ember visszatért és gyógyul. Az ember vissza tud térni és meg tud gyógyulni, ha mi is szeretnénk. Legközelebb az öngyógyításról és annak első lépéseiről írok.