Mindannyian megszületünk és élünk itt a földön. Értékrendünket szüleinktől, nevelőinktől, környezetünktől fogadjuk el. A tisztelet kiváltó oka, hogy értéket képvisel valaki számunkra. Ha szüleink, tanáraink, nevelőink nem képviselnek értéket, akkor megszűnik a tisztelet. A tisztelet megszűnésével megszűnünk emberként viselkedni. Ha nincs tisztelet, akkor anarchia van. Ha anarchia van, akkor gyilkolunk, öljük egymást és egyéni érdekeket nézünk csupán. A tiszteletnek több válfaja van. Tiszteld apádat és anyádat, tiszteld magadat és tiszteld az életet. Minden tiszteletet elveszítettünk. Nem tiszteljük magunkat, szüleinket és már az életet sem. Miért? Mert senki nem váltott ki bennünk tiszteletet. A föld ismerete tud tiszteletet kiváltani belőlünk: ismerni a mélységeit, magasságait, mint ahogy a kisgyermekben előszőr a szülők nagysága, magassága vált ki tiszteletet. A föld forgása, változásai, évszakok különbözősége és kiismerhetősége vált ki bennünk újabb tiszteletet, míg a kisgyermekben a szülők különböző viselkedéseinek az értelme szintén tiszteletet vált ki. Az évszakok különbözősége izgalmat is kivált és a felfedezés örömét is bennünk, gyermekként, viszont szüleink már szerintük felfedezték az évszakokat és nincs bennük semmi jó, ezért számukra már csak egy a következmény, hogy tél van vagy nyár: ezt adják tovább, az érzelemmentességet, amiben nincs öröm, nincs kihívás, nincs mit várni. Ha nem várunk semmit, akkor nem is fog történni semmi. Az érzelemmentesség nem az EKG görbéje, hanem egy egyenes vonal. Az az élettelenség, ez pedig a közöny. Közönyben akkor kezdünk élni, ha ez vesz körül minket. Minden energia hat ránk. A szeretettől szerető emberek leszünk. Az örömtől örömteli, boldog, vidám emberek leszünk. A szomorúságtól szomorúak és a közönytől közönyösek. Mindennek van hatása a környezetünkre is. A közönyös emberek viszont úgy hatnak, hogy mindenki közönyössé, unottá, érdeklődés nélkülivé válik. Ezek a közönyös emberek lesznek azok, akiket a jövő generációja követ: a gyermekeink. Milyen világot teremtenek majd közönyből? A közönyben nincs tisztelet, nincs semmilyen érzelem, csak létezés van: ez a sodródás. A közönyös ember sodródik. Könnyen irányítható és nagyon befolyásolható. Veszélyes vizekre evezünk, ha ezáltal bárkinek átadjuk az irányítást életünk és gyermekeink élete felett úgy, hogy nem is tiszteljük vezetőinket. Ha nem tiszteljük azt, aki vezet, akkor nincs miért követni, ha viszont nem tiszteletre épül valaki vezetése, ő meg fogja követelni a követését. Aki nem követi azt a vezetőt, akit nem tisztelet alapján választottak meg, az szankciókat fog bevezetni és erőszak eszközeivel fogja kikényszeríteni a tiszteletet vagy amit ő elvár. Ez a diktatúra. Tisztelet nélkül nem születhet másmilyen vezetés, mint diktatúra. De vajon tudunk-e még tisztelni? Megtanultuk-e a tisztelet fogalmát és megértettük-e, hogy miért fontos ez számunkra? Igen, jó hírem van, marad még tisztelet a földön és akiben van tisztelet, az tovább tudja tanítani másoknak. Tisztelni azért fontos, mert valamiért vezetni fog az az ember minket, akit tisztelünk. Akit nem tisztelünk, azt nem fogadjuk el vezetőnkként. A vezetőnek pedig ki kell vívnia a tiszteletet. Az a vezető, aki nem tudja kivívni a tiszteletet, az elveszett, gyenge és csak mások erejéből tud erőt képviselni, mint Hitler is tette. A gyenge vezető sajátja a kiabálás, mások lenyomása, erőszak és mindig jellemzi őt, hogy egyfajta „mindentudásban” tetszeleg, már már el is hiszi, hogy mindet tud. Ez a vezető nem tudja más irányba vezetni a többieket, mint afelé, ami felé ő tart. Ha erőszakos, akkor nem tarthat másfelé, mint a „pokol” felé. Mit jelent a pokol? Egy irányt. Egy irányt, amiből kettőt határozott meg számunkra a Jóisten. A menyországot, a felfelé haladásként szimbolizálta, míg a poklot pedig a lefelé haladásként jelenítette meg. A számegyenesen ha lefelé haladunk, a mínusz számokkal találkozunk, míg ha fölfelé, akkor a pozitív számokkal haladhatunk tovább. A negatív, a mínusz nem más, mint valaminek a hiánya. Kevesebbek leszünk, ha mínuszba megyünk. Amikor viszont pozitívba megyünk, akkor többek leszünk, hozzánk adódik valami. Az emberi fejlődés számunkra kétirányú lehet. Haladhatsz lefelé, negatívba és valószínűleg környezeted jelezni fogja számodra, hogy már nem hisz benned és nem szeretne  követni vagy haladhatsz fölfelé, pozitív irányba, ahol több leszel és a visszajelzéseid is pozitívak lesznek. Akarnak követni, hisznek benned, sőt kialakul egy tisztelet feléd. A tisztelet felelősséggel jár. Felelősség, ha utánad jönnek, ha téged követnek. Felelősség az is, ha te lefelé haladsz és utánad jönnek és az is, ha pozitívban haladsz és utánad jönnek. A felelősség viszont akkor lesz nagyobb, ha rossz irányba vezettél valakit. Aki sokat tud, az mindig rájön, hogy valójában az egészből nagyon pici szeletkét birtokolhatunk, hiszen testünk nem tud mindent magába zárni az egészből, miután a térből egy számunkra jól látható részt hasított ki, ez a testünk. Ebben tudjuk tárolni a tudást. A minden, a mindenség kicsiny részében nem férhet el. Aki viszont kicsi tudást tárol az egészből, az mindig felbátorodik és akar tanítani, vezetni: akkor még úgy gondolja, hogy talán nem olyan nagy a felelősség. Mindenki -  aki vezet - felelősséget vállal azokért, akiket vezet addig, amíg önállóvá nem teszi őket. Utána már mindenki magáért tartozik felelősséggel. Hogy lehet valaki önálló egy társadalomban? Úgy, hogy tudja, hol van a helye és tudja, mi a feladata. Ha mindenki megtalálja a helyét /foglalkozását/ az egészben, és mindenki végzi a dolgát, feláll a rend. A rendben már nem kell vezetés, de addig, amíg a káosz uralkodik és senki nem találja a helyét, addig szükséges a vezető. Kellenek a szülők, a tanítók, a főnökök és az ország vezetői is. Ahol pedig megszületik a rend, ott már visszaléphetnek a vezetők. A vezetés mindig kiválasztódásra épült. Szülőként is egy kiválasztódáson esünk át, hogy alkalmasak vagyunk-e együtt a vezetésre. A tanítók is levizsgáznak tudásukból, mielőtt tanítani fognak. A főnök is úgy lesz felettünk, hogy a munkában megmutatott tudása által kiemelődött közülünk és országos vezetőt is az alapján kell választanunk, hogy miben jobb ő nálunk. Ha nem ismerjük, nem tudjuk támogatni. Ha nem bízunk benne, nem támogathatjuk, tehát ezért ki kell váltania a tiszteletet. Ahhoz pedig felelősséget kell vállalnia saját életéért és ha az szimpatikus számunkra, követhetjük. Ezek pedig mindig egyéni döntések. Ha valaki azért tud tisztelni valakit, mert sok gyermeket nevel, akkor ő ezért választ majd vezetőt. Ha valaki az élettapasztalat alapján tud tisztelni valakit, akkor azért választ vezetőt, de a tiszteletet ne feledjük. Vizsgáljuk meg magunkat, hogy van-e bennünk elég tisztelet és ha nincs, tanuljuk meg, fejlesszük magunkat benne. Akiben pedig van elég, az használja, hiszen tudjuk, hogy ha tiszteljük apánkat és anyánkat, akkor hosszú életűek leszünk a földön. Erről írok legközelebb.