Mit is jelent ez? Azt jelenti, hogy te is, én is, mindannyian tudunk valamit. Ha kell, birtoklunk valamit. Az a mi tudásunk, de nem tudjuk összetenni senki tudásával, mert nem értjük: miért kellene megosztanunk tudásunkat másokkal. Azért, hogy mi is kapjunk. Olyat, ami nekünk még nincs meg. Így leszünk együtt többek, és így leszünk nemzetté. A nemzet pedig felemel minket a kommunikáció új szintjére, amikor még nagyobb tudással tudunk kereskedni. Ha valaki képvisel egy nemzetet, akkor a nemzet tudásával kell tisztában lennie. Ők kellenének, hogy legyenek a külügyminiszterek. Azok az emberek, akik tisztában vannak azzal, hogy miben jó országunk. Ehhez még természetesen idegen nyelvtudás, kommunikációs készség és empátia kell számukra. Miért? Hogy fel tudják venni a kapcsolatot más országokkal, más nemzetekkel, és át tudják adni tapasztalatukat más országoknak és más nemzeteknek. Ez a kereskedelem. Amit mi tudunk, azt megosztjuk másokkal, hogy ők is osszák meg tudásukat velünk, hogy mindannyian többek legyünk. Erről szól az adok-kapok. Ez a hatalom útja.  Míg, ami most zajlik, az a hatalommal való visszaélés útja. Mi a különbség? Amikor valaki ad és kap, akkor a hatalmát növelte. Amikor valaki csak kap, akkor elvett, „lopott”, így egyensúlytalanság jött létre, ami harcot szül. A harc mindig kiegyenlítődésre születik. Hogyha tartozol, akkor add meg. Addig nem tudsz továbbhaladni. A világ itt áll, hogy minden nemzet tárol bizonyos tudásokat, amelyekkel nemhogy nem kereskedünk, de még csak nem is vagyunk hajlandóak megmutatni. Ezek az úgynevezett titkos tudások. Mire megyünk velük? Kinek jó, ha tudod, hogy te sokkal jobb vagy a másiknál? Senkinek. Csak elválaszt minket. Ha tudod, hogy jobb vagy valamiben a másiknál, akkor biztos, hogy van valami, amiben pedig ő a jobb. Ha nem vagy sekélyes, akkor erre rájössz, és megtanulod tőle. Az erő ettől lesz több. Más tudásától, amiért természetesen fizetsz. Fizetsz valamit, ami a tied.

Nem leszel attól butább, ha megtanítod őt arra, amit eddig csak te tudtál; és még okosabb leszel, ha helyette ad valamit neked ő is. Ettől leszünk többek.

A baj ott kezdődik, ha valaki elhiszi, hogy az ő tudásánál nincs több. Akkor senki sem akar majd kereskedni vele. Arrogáns és önző lesz. Ezért kell értelmezni magunkat mások szemszögéből, mások tükrén keresztül! A szem a lélek tükre. De a lélek csak mások szemében tud tükröződni. Ha nem vagy hajlandó mások szeméből kiolvasni, hogy mit gondolnak rólad az emberek, akkor a lélek hiába mutat neked tükröt.

Nézz bele, és lásd meg, miként gondolkoznak rólad! Miként minősítenek téged?  Ehhez találkoznunk kell emberekkel! Azok az emberek, akik elvonulnak, senki szemében nem fogják megkapni a helyreigazítást. Nincs tükör, nincs kontroll, ezért úgy változol csak, ahogy neked tetszik. Ahhoz pedig hogy egy csoporthoz, országhoz, nemzethez kapcsolódni tudj, ismerned kell az ő szabályaikat is. Azokat a szabályokat, amelyek egyesíteni hivatottak minket. Változnod kell, de ehhez valakinek fel kell ébresztenie. Ehhez valakinek a szemében meg kell hogy lásd önmagad, és ehhez valakiben bíznod kell! Ez a legfontosabb.

Azok az emberek, akik erőt képviselnek, csak magukban bíznak. Úgy gondolják, hogy nem kell senki ahhoz, hogy jól érezzék magukat. Nem kell senki, főleg nem olyan, aki jobb lenne náluk. Magányos emberek. Az erő elválaszt, sőt minden, amiben hiszel, hogy te valamiben jobb, több vagy – csak elválaszt minket. Minden ember pontosan tudja, hogy van több és még több és még több. Mégsem törekszik erre, mert saját tudása – akár erő, akár tudomány – eddig is már elválasztotta őt saját környezetétől. Ne visszafogd magad, hanem kezd el őket a te tudásodra tanítani. Aztán megismerkedhetsz az ő tudásukkal, amitől közösen tudtok gondolkodni. Így születnek a barátságok. Így születnek mindazok a kapcsolatok, amelyekben jól érezzük magunkat; de ugye megértitek, hogy valakinek nyitnia kell. Okos enged. Aki fölötte van a másiknak, annak kell nyitnia. Mindig az adjon, akiben több van, és ehhez képest fog kapni! Önzetlenül. Nem kell kérnünk erre a másikat, hogy adjon. Univerzális szabály, hogy aki ad, az viszont kap. Akkor is, ha nem hiszed. Mindig van valaki, aki ad annak, aki elindította tudását már. Ha nem is pont attól fogsz kapni, akinek adtál. Ha nem is pont akkor, amikor adtál; de hogy visszakapod, az biztos. Ez az egyik olyan univerzális szabály, amelyet nem értettünk meg, de ez is harcot szülhet, ha mások nem értik ezeket a szabályokat.

Gondoljatok bele, hogyha nagy tudással rendelkező „mester” van körülötted! Elkezd segíteni neked, mert adni jó. Úgy ítéled meg, hogy helyette nem adsz neki semmit, mert így is több van neki, mint neked. De az univerzum nem csal, így azt fogod látni, hogy mások pedig adnak neki. Szeretik, tisztelik, elfogadják, dicsérik stb. Még nagyobb féltékenységet fogsz érezni emiatt, és még inkább fújni fogsz arra, akinek tartozol. Ez fog elválasztani téged attól, hogy úgy élj, mint az a másik, akitől eddig csak kaptál. Ha viszont helyette te is adsz neki, olyat, amid van; azt fogod érezni, hogy te is tudsz olyat adni, amire szüksége volt a „mesternek”; és nem érzed azt, hogy nem kérhetsz tőle többet. És így tovább tudsz tanulni tőle. Okosabb leszel, bölcsebb. Minél jobb tudással rendelkezel, annál kevésbé akarsz majd lenyomni valakit; sőt megtanulod, hogy attól leszünk még többek, hogy adunk, és nem felejtünk el ezért kapni. Kapni valamit, amire nekünk volt szükségünk. Ha mindenki megkapja azt, ami neki hiányzott, akkor olyan világban élünk, ahol nem küzdünk egymás tudásáért, nem akarunk elnyomni senkit – pusztán harc miatt–, hanem kiegyenlített viszonyok között élünk.

Mit jelent a kiegyenlített viszony? Azt, hogy irreális többletek nincsenek az emberek kezében. Főleg nem olyan irreális többletek, amellyel nem tudnak gazdálkodni azok, akik csak csalással szerezték vagyonukat. Erre szolgált általában az államosítás, a gazdagok javainak elvétele. Persze amikor valaki csak örökölt egy bankot, egy gyárat, az nem biztos, hogy tudja, hogyan került az a családja kezébe. Ha viszont tudja, akkor bebizonyította, és így vissza fogja kapni. Azokat viszont, amelyeket nem lehetett bebizonyítani, méltán vettek el. Hamis módon jutottak hozzá birtoklói. Ez mindig is működött a társadalmunkban, hogy egy bizonyos idő után, „tisztogatás” van. Most is közeledünk ehhez. Ez a rend, de az után, hogy helyreállt a rend, meg kell tanulni azokkal a pénzekkel, gyárakkal, bankokkal bánni. Ehhez születnek most a fiatalok között olyan szakemberek, akik képesek lesznek nagy pénzek fölött diszponálni. Képesek lesznek elvezetni bankokat, gyárakat, és képesek lesznek ezt közösként, az ország felemelkedéséért megtenni. Persze őket dotálni kell majd. Nyilván nagyobb pénzzel, mint azt, aki takarít, mos vagy vasal. De ezzel nem azt állítom, hogy nem fontos a takarítás, hanem azt, hogyha több pénzt fog keresni egy bankigazgató, mint az, aki takarít, akkor legyünk tisztában annak felelősségével is. Azt a felelősségét fizetik meg mindaddig, amíg felvállalja – mint a bankigazgató –, amit tesz. Ha már csak saját javait tölti, akkor el kell mozdítani státuszából, hogy olyanok vezessenek, akik még tanulni szeretnék azt, amit ő már megtanult. Együtt könnyebb. Ezért kellenek szervek, amelyek fölötte állnak más szerveknek. Ezt hívják igazságszolgáltatásnak. Ezt kell rendbe tenni, hogy ki is áll ki fölött, és miért! Ha megtanultuk újra, hogy kinek ki a felettese, akkor többet nem fogunk elhajolni; mert ha énfölöttem áll valaki, akkor többet kell keressen. Ha én le szeretném fizetni, akkor ő meg fog mosolyogni, mert nem kell több számára, hisz egyensúly van benne. Ha többre vágyik, akkor feljebb emelkedik a ranglétrán, hogy még többet adhasson, és még többet kereshessen. Ha megelégedett, akkor nem fogom tudni lefizetni. Ezt a rendszert kell kibogoznunk! Erre kell a legnagyobb hangsúlyt helyeznünk, és ennek a rendszernek, az igazságszolgáltatásnak kell visszaadnunk a respektjét. Erre is tanulnak a fiatalok. Fiatalok, akik szintén szeretnének valamit. Valamit, amitől jobb lesz a világunk. Valami olyat, amitől változik világunk. Mindannyiunk közös világa. Ennek felelősségét nem veheted el tőlük, és nem tolhatod el magadtól. Akik eddig nem tettek rendet, le fognak köszönni, és segítséget fognak kérni azoktól, akik viszont rendet fognak tenni. Ez a jövő, és ettől ne féljetek, hanem örömmel várjátok. Mindannyian részesei leszünk ennek a változásnak, és ez abszolút nem spirituális, hanem földi. Abszolút kézzelfogható, látható, hallható és élhető lesz. Erről írok legközelebb.