A rend sokak szerint egy szükséges rossz. A rendnek rengeteg formája létezik. Azért kell rendbe tenni világunkat, hogy jól érezzük magunkat benne. Az a test, amely rendben van, egy rendezett életet tud teremteni. Az a test, amely egyensúlytalan, összeszedettlen, az pedig egyensúlytalan és összeszedettlen életet teremt. Te mit szeretnél magad körül teremteni? Sokan könnyedén válaszolnátok azonnal, hogy persze, hogy rendezett életet szeretnénk, de nem tudjátok, hogy az azzal jár, hogy sokaknak teljesen át kell alakítani magukat. Mindannyian hozunk mintákat saját családunkból és ehhez bekapcsolódik egy másik minta párunk családjából: innen indulunk, ez az etalon számunkra. A rend nem mindenki számára etalon, sőt sokan kifejezetten kellemetlenül élik meg a rendet és a rendezettséget. Itt nincs jó vagy rossz ember ezáltal, csak egy pillanatkép létezik, amely éppen akkor téged tükröz: ha viszont változni szeretnél, akkor meg kell értened, hogy van más is, mint a te mintáid és te magad dönthetsz arról, hogy szeretnél-e máshogyan élni. Rendesebben, tisztábban, okosabban vagy akár rendetlenebbül. Te magad döntesz: ez a felnőttség hozománya, hogy dönthetsz. A felnőttek attól tudnak jobban dönteni, mint a gyermekek, mert „feljebb nőttek”, tehát többet láthattak eddig az életből. Minél többet láthattunk, annál okosabbak lettünk és jobban tudunk segíteni. A döntés pedig nem születhet meg másból, mint az aktuális tudásunkból. Ha nem jól döntünk, akkor nem tudtunk eleget. Ha jól döntöttünk, akkor megfelelő információval rendelkeztünk, és ezáltal jól tudtunk segíteni magunknak. Döntéseket csak tudásból hozzunk. Érzelmileg még soha sem tudott jól dönteni senki. A rend az teljes tudatosságot jelent. A rendben nem csak a szívünk, vesénk, lépünk vesz részt, hanem minden szervünk. Amikor belül rend van a testünkben, akkor minden szervünk, mirigyünk, részünk pont ott van, ahol lennie kell és pont akkora, amekkorát anatómiai egyensúlyunk megkövetel: akkor van bennünk rend, azaz tökéletesség. A tökéletesség pedig tökéletes életet teremt.

Az emberek sokféleképpen haladnak a rend, azaz a tökéletesség felé. Sokszor először a testünk edzésével kezdjük. Az izmainkat szeretnénk életre kelteni, de sok esetben sajnos túl fejlesszük őket. Minden részünk - ha az egészből nagyobb szeletet vesz ki, mint az egyensúlyban kell -, akkor veszélyezteti a többi rész egyensúly felé való haladását. Ha az izmaim nagyobbak, mint kellene, akkor vagy nem fognak elférni a szerveim vagy túl próbálják nőni az izmokat. A testben állandó túlfeszültség lesz, amelyből csak egy igen feszültségekkel teli életet teremtünk. A test mindig jelez. Jó lenne egy kalauz, egy iránymutató a testből, amire azt mondjuk, hogy etalon és ahhoz próbálnánk testünket igazítani. Erre készült a Dávid szobor egyébként. Az igazi testi egészséget hivatott megmutatni, bár sokan kinevetnék „satnyaságáért”, hiszen egy gyúrós számára nem lesz etalon soha a Dávid szobor: az egészség és tökéletesség számára viszont lehet. Aki gondolkozik, annak nem csak az izmai fognak vért tartalmazni, hanem a szíve  - és akkor jószívű, jóindulatú lesz - vagy az agya is -  akkor realista, gondolkozó lesz az illető -. Minden szervünknek részt kell venni az egyensúly felé való haladásban és ehhez érdemes megismerni a testet jobban, hogy ha például szerelmes szeretnél lenni, és nem megy, akkor vajon miért? Vagy el szeretnél végezni egy egyetemet és nem megy, vajon miért? És így tovább, végig kell menni a testen és végig kell gondolni a test részeit, hogy vajon milyen szerepük lehet az egységben. A rend ebből áll fel vagy ez által válik rendezettlenséggé.

Amikor valaki tanul és rendetlenség veszi körül, akkor ha hiszi, ha nem a rendetlenség figyelmet von el. A test a rendre, a rendezettségre törekszik. A rendetlenség által teremtett idegpályák nem képesek annyi információt befogadni, mint a rendben született idegpályák. A rendet magad körül ezért is érdemes megtartani. A zenék is egyfajta rendben születnek. A rendezettség állítja össze a hangokat egyfajta rendező elv alapján, amely a szerző által történik. Minden a rendben születik és minden a káoszból, a rendezettlenségből áll elő. Mi alakítjuk a rendezettlenséget számunkra renddé: olyan renddé, amely nekünk már befogadható, olyan renddé, amelyet csak mi értünk néha. Az egyetemes rend még nem létezik, mert azt akkor mindenki elfogadná. Az egyetemes szeretet sem létezik még, de tudjuk, hogy a cél az afelé haladás. Semmi, ami egyetemes, az nem létezik még, hiszen az azt jelentené, hogy kivétel nélkül mindenki elfogadja, ezért ha valami egyetemes: jó vagy tökéletesség felé haladsz, akkor próbáld megérteni, hogy abban a mi jelen egyetemességünk hol tart. Azért kell ezt megérteni, mert ahhoz tudunk hozzárendelni bármit, ami új. A teljes eddigi hitrendszert nem tudjuk felborítani, mert ebben hittünk, ezt tartottuk etalonnak: ez jelenti a biztonságunkat, komfortunkat. Hiába tudod, hogy mi a tökéletes, ha nem tudod a nagyon nem tökéletes embereket vezetni. Nincs értelme „csak” tudni, hiszen a tudás nem öncélú. Ha tanítani szeretnél és átadni valamit abból, amit tudsz, akkor előbb szemlélődj és lásd meg, hogy hol tartanak a körülötted lévők: hol tartanak és ahhoz képest add át tudásodat, hogy ők mit tudnak elfogadni belőle. Akkor értél el a bölcsességhez és ez a rend alapja. Ne akard egyből teljesen megváltoztatni a világot, ha a világod még nem akar változni. Keress olyan embereket, akik változni szeretnének és érezd jól magad velük. Nincs kötelező program bennetek. Nem muszáj a szüleiteket, családtagjaitokat végigvezetni az úton, de érdemes megpróbálni segíteni nekik. Akik tudnak másoknak segíteni, azokat fentről valaki más szintén segíteni fogja. A rend sok új szabályt hoz be az életünkbe, de először tegyük rendbe a testet és értsük meg, hogy a rend célja a rendezettség és amely emberben rendezettség van, az már nem harcol, nem bánt és békében él társaival. Aki békében tud élni társaival, az Buddha. Aki pedig Buddha, az nem fog ártani a körülötte lévő világnak: sem az állatoknak, sem a növényeknek, sem a tárgyaknak. Nincs benne a pusztítás és ért: érti azt, hogy ezek nélkül az élőlények nélkül mi sem élhetünk tovább. Nem megy abba az irányba, amely az öngyilkosság. Mi emberek megvetjük az öngyilkosságot. Vajon nem hívhatjuk öngyilkosságnak azt, amikor lassan haladunk afelé? Vajon nem öngyilkosság a fák és a növényvilág kiírtása? Vajon nem öngyilkosság az egészségtelen élelmek, ajzószerek és kemikáliák fogyasztása? Erről írok legközelebb.