Nagy örökség az, amíg azon az úton haladunk, amit szüleink a genetikán keresztül kijelölnek Nekünk. Nagy út és nagy lehetőségek sokasága rejlik benne. A tanulás után - hogy jobban megoldottunk bármit, mint szüleink - láthatóvá válik számunkra is a mátrix: a választási lehetőség útja. Gyönyörű lehetőségek nyílnak meg előttünk. Tanulhatunk bármit, amit szeretnénk, de ne felejtsétek, a tanulás mindig energiabefektetéssel jár. Mindig energiát kell tennünk abba, amit tökéletesíteni szeretnénk. Az út nem Csodaország. Nincs minden ajándékba, hiszen az ajándékot csak rövid ideig értékeljük, saját teljesítményünkre egy életen át büszkék leszünk. Magunknak kell végigmenni az immár általunk választott úton. Magunknak, saját döntésünkből, egyedül vagy párban. A gyerekeink itt már nem valószínű, hogy velünk vannak. Gyerekeink felnevelése, szüleink mintája is: abból – addig, amíg le nem másoltuk, jobban nem tudunk kijönni. Ha már jobbá tettük a mintát, amit szüleink hagytak ránk, fent már vastaps van: akkor a mi gyermekeink mintája is könnyebb. Lehet, hogy a te generációd választhat új utat, de lehet, hogy gyermekeid gyermeke. A lényeg, hogy az út mindig arra van, hogy teljesítsük. Nekünk most nagyon sok lehetőségünk nyílik az új út kiválasztására. Vannak, akik felfedezők lesznek és valami teljesen mást akarnak megismerni, kitalálni, megélni, mint szüleik. Vannak, akik az újat „csak” élvezni, birtokolni vagy félni születtek. Vannak, akik szeretettel próbálnak ismerkedni egymással. Vannak, akik nagy feladatokat vállalnak be és sokan kapnak majd segítséget álltaluk. Bármelyiket választhatod, de a bérezés is hasonló, mint az életben. Aki keveset vállal, az szűkösen él. Aki többet, az boldogabban és nagyobb lehetőségekkel éli tovább az életét és mindannyian válaszhatjuk a pihenést is, a „nyugdíjat”, hiszen nem kötelez minket senki arra, hogy többet vállaljunk annál, mint amikor eljöttünk ide erre a földre: de üzenem mindenkinek, aki felfedez vagy az szeretne lenni: most fog kezdődni az életed legizgalmasabb és egyben legmegterhelőbb része. Új dolgokat tanulhatsz és láthatsz. Új lehetőségek közül válogathatsz és új emberekkel ismerkedhetsz meg, persze ehhez új tudásra és rengeteg energiára lesz szükséged. Az energiát a test kell, hogy megtermelje, és ha a test nincs jól, akkor csak keveset tud megtermelni, de ha jól van, akkor mindenre elég lesz. A test mozgással termel energiát. Mozgással, amit te generálsz. Mozgással, amit te végzel és ettől jobban leszel testként, egészségesebb, szebb, élőbb leszel. Ja és boldogabb is. Minden testet meg kellene mozgatni, hogy érezzék az emberek, hogy élnek. A testnek azért van szüksége mozgásra, hogy éljen. Az a test, ami nem mozog, az már nem is él. Az élet mozgás. Az új élet, a változás ebben rejlik. Mennyi mozgásra képes még a tested, mennyi energiát képes még termelni és mennyire tudod jól hasznosítani azt. Aki vigyázott a testére, az képes az új lehetőségekből válogatni. Aki nem vigyázott és leharcolta a testét, az nehezen fogja kiválasztani a legjobb lehetőséget, mert úgysem tudja végigjárni azt. Amikor mindannyian eljutunk az új lehetőségekhez, addigra elértük a régi útunk végét. Sokan döntenek a kilépés mellett. Azért döntenek itt a kilépés mellett, mert nem marad energiája a testnek. Akinek viszont maradt, az boldogan választ új utat. Az utak különbözőek és ahogy említettem, más a díjazása is, mint egy könnyebb vagy egy nehezebb munkának is. A könnyű úton gyorsan lehet haladni és nem kell sokat tanulni, míg a nehéz úton sokszor csak tanulunk, állunk, tanulunk, állunk, stb. Nehéz, mert mindig attól függ haladásunk, hogy mennyi „benzin” van a tankban, a tank pedig a testünk. A jó állapotú testbe nagyon sokat tudunk egyből tankolni és sokáig elég lesz. A gyengébb testben kicsi a tartály, ezért kevesebb időre lesz elég az üzemanyag. Nem mindegy, hogy kivel haladsz együtt. Van, aki sokáig bírja semmi tankolással is és van, aki gyorsan elfárad és akárhányszor újra és újra tankol, mindig csak keveset fog bírni. Itt kell rájönni, hogy megállítod vagy visszatartod a párodat. Sokszor a megvilágosodott emberek, amikor felnevelik gyermekeiket és rájönnek, hogy nem egy a tempójuk, elválnak. Szépen békében, köszönettel és hálával, viszont van, hogy végig tudják járni együtt az utat. A mi utunk mindig tanít valamire minket. Itt tanuljuk meg a bizalmat, a hitet, az energiák beosztását, a félelmek leküzdését. Itt tanuljuk meg, hogy mi az, ami a testünk számára jó és mi az, ami már nem épít minket.

Valahogy az emberiség úgy képzeli, hogy az úton csak menni kell. Nem voltatok még kirándulni, hegyet mászni vagy sétálni a patak mentén? Mind mind tanít bennünket valamire és minden úttal könnyebben kezdünk bele egy következőbe. A spirituális utak semmiben sem különböznek a földi utaktól. Semmiben, amíg nem indultok el rajta. Tanítani fog benneteket és pontosan arra, amit az az út képvisel tudásból. Ha szeretetet szeretnél tanulni, akkor azt fogsz, ha békét, akkor pedig azt. Minden út vezet valahová, de ne felejtsétek, ha egy úton elindulsz, akkor onnan kezded a tanulást, ahol elvileg tartasz a tudásban. Ha nincs benned szeretet, akkor először az ürességet fogod megélni és annak minden érzelmét, elvetettség, félelmek, hiányok. Ha már előrébb jársz benne, akkor lehet, hogy a szeretet hiányát érzed intenzíven vagy a fóbiák erősödnek fel. Aki pedig már a pozitívban van, a számegyenes pozitív oldalán, az már hozzátesz az úton a tudásához, tehát még nagyobb szeretetet, és még több szeretetet fog tanulni, érezni, átélni. Az alap mindig belőlünk fakad, abból, hogy hol tart a testünk. Abból, hogy mit értünk el eddig. Abból, hogy hová szeretnénk elvezetni testünket érzelmeinkkel és értelmünkkel együtt. Az értelemnek kell egy döntés, hogy milyen utat válasszon. Az érzelemnek kell egy tudás, hogy hol tartunk most érzelmekben és a testnek kell egy megerősítés, hogy igen, bírni fogod. Ez az összehangolódás.

Sokszor nem tudnak együtt dönteni a testünk, lelkünk és a szellemünk, ezért sokszor igénybe vesszük Isteni részeinket is. Az Isteni részünk önálló. Nem kéri a szellem a lélek vagy akár a test döntését, de később mindenkivel összehangolódik. Az Isteni részünk mindig az egyensúlyra törekszik. Olyan, mint egy jó szülő, aki igazságot tesz a gyerekek között. Mindenkinek van Isteni része. Erről írok legközelebb.