A fény a mi azon részünk, amelyet léleknek hívunk. Lelkünk minél nagyobb, annál fényesebbek leszünk. Lelkünk minél kisebb, kevesebb, annál depresszívebbek leszünk. Tegyünk fényt testünkbe. Legyünk teljesebbek a lélekkel, azaz a fénnyel és éljünk boldogan.

Minden ember tudja, hogy a depresszió: fényhiány. Minél több fény jut egy ember számára, annál kisebb lesz az esélye arra, hogy depressziós, depresszív legyen. Ilyen egyszerű. Miért nem kezeljük fénnyel azokat, akik depressziósak? Miért nem adunk nekik fényterápiát? Azért, mert télen kevés fény van nálunk. Igen ám, de van szolárium, van sok fény a házunkban a lámpáinkból, és van sok fény bennünk, mint emberekben is. Azoknak az embereknek, akik depresszívek, vidámságra, humorra, karizmatikus személyekre van szükségük. Minden ember, aki derűs, világít. Még a szóhasználatunk is hordozza azt a kifejezést, hogy a derű az fény. Mi magyarok rendelkezünk a szókép ábrázolás nyelvével. A magyar nyelv kifejez mindent. Félelem, fél elem, tehát hiány. Boldogtalanság, szintén valaminek a hiánya. A hiány bennünk egy állapot, amit fenn is tarthatunk, és be is tölthetünk. Ha betöltjük a hiányt, akkor elmúlik a boldogtalanság.

Ha a testünk van hiányállapotban, akkor csak meg kell tudnunk, hogy mi hiányzik belőlünk, és be kell töltenünk. Mindig. A hiány csak egy jelzés. A jelzés a felnőtt ember számára érkezik, aki megérti és betölti a hiányt. Ha betöltjük a fényt oda, ahol hiány van, megszűnik a depresszió. A depressziót gyógyszerrel kezeljük, ami egy pillanatra, rövid időre, felvisz minket valahová. Jobb kedvünk lesz. Olyan, mint a drog. Törvényes drog, és pont úgy viselkedik, hat, mint a drog. A drogtól pillanatnyi jókedvünk lesz, majd amíg a rengeteg méreganyag kiürül bennünk, addig depresszívek, letargikusak leszünk. Ugyanez a gyógyszer. Kedély javító. A kedélyjavító gyógyszer egy kicsit felemeli az érzékelésünket, ettől több energia áramlik az agyba, majd egy idő után túlterhelés jön létre, és pihennie kell az agynak. Ha pihen, akkor le vagyunk szedálva. Nagyobb igénybevétel az agy számára az, hogy hol fent és hol lent vagyunk, mint a folyamatos lent vagy a folyamatos fentlét. Az agyunkat be tudjuk csapni azzal, hogy kapott valami „fényt”, de nem töltődünk gyógyszereinkből. A gyógyszerek csak egy ideig hatnak, és egy idő után már nem tudjuk becsapni agyunkat vele. Akkor újabb gyógyszer, újabb drog kell, amely egy ideig megint segít. Mi tesszük függővé gyermekeinket attól a szertől, ami törvényes: a törvényes drog.

Az emberek azt szeretik, ha azonnali segítséget kapnak. Gyógyszer bevesz és mehetünk tovább. Valós problémára azonban valós gyógymód szükséges. Olyan, ami megoldja a problémát, nem csak kezeli, ideig óráig eltolja azt. A gyógyszer olyan, mint a jó spiritualitás. Egy ideig letisztítjuk, oldjuk magunk problémáit, hogy ne kelljen szembesülni vele. Egy idő után azonban visszajön a probléma. Egész életedben nem szedhetsz gyógyszert, nem járhatsz spirituális segítőhöz. Egyszer szembe kell nézni a problémával és el kell kezdeni megoldani. Depressziós vagy? Fényre van szükséged. Olyan fényre, ami a napból jön, olyan fényre, ami bármely fényforrásból (lámpa, szolárium, infra, stb.) jön, vagy olyan fényre, ami az emberekből árad. Szeretet, hit, erő, boldogság stb. Mit csinál ehhez képest a depressziós ember? Nem akar találkozni senkivel, nem megy ki a levegőre, nem szereti a fényt, stb. Hogy fog így meggyógyulni? Sehogy.

Akarsz egészséges lélekkel élni? Vegyél napfürdőt. Töltsd fel magad és érezd, hogy ez neked jó. Sok ember vesz napfürdőt, mégis boldogtalan. Hogy lehet ez? Úgy, hogy leárnyékoljuk a nap jótékony sugarait fényvédő faktoros naptejjel. Leárnyékoljuk, és így nem jut be a testünkbe a fény. Már csak a szemünkön juthatna be, de arra pedig napszemüveget teszünk. Így védjük magunkat a naptól, és amikor a nap már kevésbé süt, pl. télen akkor várjuk, hogy kisüssön. Nem tudjuk raktározni testünkben fényt. A téli, sötét időszakot csak úgy tudjuk kibírni, ha feltöltekezünk fénnyel. Tudunk még fénnyel töltekezni, ha minél több gyümölcsöt eszünk, amely a napon érik. Viszont sajnos a gyümölcseink nagy része kényszer érik. Azokban sincs fény, ezért már ősszel depressziósak, fényhiányosak leszünk. Minél kevesebb fény van bennünk, annál kevésbé bírjuk a napot. Leégünk tőle, bánt minket. Meg kell tanulnunk újra összehangolódni a nappal. Próbáljunk meg először csak rövid időt tölteni a napon, hogy ne égjünk le. Aztán fokozatosan emeljük az adagot addig, míg vígan kint tudunk lenni a legmelegebb napon is fényvédelem nélkül. Ma már gyermekeink is depressziósak. Őket kenjük csak igazán. Már 100-as faktorral élünk, és egy idő után ez sem lesz elég. Nem fogunk tudni kimenni a napra, mert annyira el fogunk szokni tőle. Ha nem tudunk a napon kint lenni, akkor mesterséges fényekre lesz szükségünk, hogy befogadjunk valamennyi fényt. A fény nélkül nincs boldogság. Ott tartunk, hogy gyermekeink azért depressziósak, mert mindentől féltjük, óvjuk őket. A nap rákkeltő. Minden, amihez nem hangolódsz hozzá, az túl sok számodra, ezért árt. Hirtelen sok, árt. Fokozatosan kevés és egyre több, gyógyít. A szolárium árt. Minél gyorsabban akarsz barnulni, annál inkább hozzá kell szoktatnod magad a szoláriumhoz is. Minél régebben ért nap, annál kevesebb ideig bírod napon. Ha már szoláriumban is rég voltál, akkor azt sem bírod jobban, és ha hirtelen sokat kapsz a fényből, akkor árt. A hiánya pedig másképp árt. Fényhiányos beteg emberek lettünk. Mindent, ami igazi, próbálunk pótolni műből. Olyan műből, amely még befogadható számunkra. Ha már a szolárium sem megy, akkor eljuthatunk oda is, hogy egy egyszerű lámpa zavar minket. Minél erősebb a fény, annál boldogabbak leszünk, minél gyengébb fényeket tudunk befogadni, annál betegebbek, depresszívebbek leszünk. Tanuljatok, és ne féljetek. A félelem csak információ-hiány. Ha valamit nem értesz, nem tudsz, akkor vagy félsz tőle, vagy megérted. Én ez utóbbit javaslom. Ha mindenki megérti, hogy mit tud számára adni a fény, akkor megértjük, hogy miért boldogabbak azok az emberek, akik szeretik a fényt, sok napot kapnak, és vidámabbak tőle. A magyarok a leg félősebbek. Mindentől félünk. Ez viszont azt jelenti, hogy keveset tudunk. Minél kevesebbet tudunk, annál butábbak leszünk. Hiába hisszük, hogy a magyar a legokosabb nemzet, valahogy rajtunk kívül ezt senki nem gondolja így. Tegyünk róla, hogy újra régi „fényünkben” ragyogjuk. Tanuljunk, fejlődjünk és ne féljünk. A félelem sötét, a fény ellentéte: hiány. Legközelebb a fényhiány okozta testi problémákról írok.