Hiába akarunk mi gyorsan, gyorsabban haladni, ha nincs meg hozzá a tudásunk. A tudás itt is megszerezhető a földön, és valamely tudással érkeztünk ide. Miért? Mert tervünk volt a leszületésünkkel. Kinek? A léleknek, a szellemnek és akár a magasabb tudatoknak is bennünk. A test egy tér, amely bezárja magába a lelkünk vagy akár a szellemünk fényét. Minél több fényt zár be a szellemünkből, annál okosabbak, bölcsebbek leszünk. Minél több fényt zár be a lelkünkből, annál érzelmesebbek, akár boldogabbak leszünk. Értelmünket agyunk tárolja, míg érzelmeinket a szívünk. Akinek szívproblémája van, az megjelenik az érzelmei egyensúlytalanságában. Túl nagy szív túl sok érzelmet tárol. Kicsi szív érzelem nélküliséget mutat. Az agy is láttatja, hogy milyen képességekkel indul valaki. Egy nagyobb agyat könnyebb teletölteni tudással, mint egy kicsit. A kicsit állandóan növeszteni kell ahhoz, hogy az újabb és újabb tudásokat elhelyezhessük benne. Ez is örökség, hiszen a test is örökségből jön létre. Jó örökség, ha a test egészséges, fitt, boldog és nehéz örökség, ha testünk egészségtelen, hiányos, görbült vagy boldogtalan. Ez a mi alapunk, amire építkezhetünk. Ez a mi testünk. Ebbe zárjuk a lelkünket és a szellemünket is. Ez már három különböző tudat: a test, a lélek és a szellem. Mindhármuknak lesz önálló akarata. A test folyton önmagát tökéletesítené ugyanúgy, ahogy az előző blogomban leírtam. Ha jó az alap, akkor csak fejleszti magát, ha nem jó az alap, akkor elindul vissza a test önmaga javításában. Amíg javítjuk a testünket, addig nem tud fejlődni a látható tartományban. Amint kijavítottuk a rossz részt, máris látható javulások jönnek. A test is csak önmagát szeretné javítani, mint a lélek és a szellem is. A lélek az érzelmeket szeretné megtanulni. Mindenkinek minden érzelmet ismernie kell ahhoz, hogy eldönthesse, hogy ő az összesből miket szeretne élni, használni. Olyan ez, mint egy zeneszerző, aki ha nem ismeri az összes hangot, akkor csak egy nyaviga művet fog szerezni. Három hangból nem születik oratórium: ha viszont ismeri az összes hangot, akkor eldöntheti, hogy mely érzelmeket szeretné kiváltani velük, azon hangokat használja. A szellem pedig szintén valamely tudással, valamely résztudással születik le bennünk. Testünk határozza meg, hogy mennyi szellem fog elférni az agyunkban és mi magunk dönthetünk később fejlesztéséről. Az agyunk képes gyorsan fejlődni, ha minden vért oda áramoltatunk, viszont akkor nem fejlődik testünk, sem lelkünk, azaz érzelmeink. Mindennek ideje van. Az agyunk fejlődése is megfelelő mértékben és időben zajlik, míg a testünk újabb fejlődése újabb lehetőségeket nyit érzelmeink fejlesztésének is. A lelkünk sem fejlődhet addig, amíg megfelelő mennyiségű vért nem kap. A test is fejleszti és fejlesztené önmagát. Izmokat szeretne, csontot növeszt és erősit, kifejleszti a női illetve férfi nemi szerveket, stb. A fejlődés egyszerre és mégis sorban zajlik. Ha megfelelő mennyiségű vér áramlik mindenhova, akkor egyszerre fejlődünk növekedésben, érzelmekben és akár értelemben is. De mi van akkor, ha a test azt mondja: fejlődnék, de vissza kell bontani egy rossz részt bennem, mert azt anyuék elszúrták. Ilyenkor valószínűleg oda fog áramolni sok vér és kevesebb jut addig a szívbe, sőt kevesebb jut addig az agyba. A test miatt mindenki áll. Vár. Meg kell várni, amíg a test felépül és újra haladhat mindenki benne. Sokszor a lélek, tehát az érzelmek vannak elakadva, sőt a mostani világunkban főleg a lelki fejlődés volt félreállítva, hisz szüleinknek dolgoznia, küzdenie kellett azért, hogy táplálhassanak minket. Aki már érzelmileg elérte a teljes tudást, az már művész, csak meg kell tanulnia saját hangszerén, a testén játszania. A művésznek „csak” ki kell fejeznie magát: a test engedi ezt. Vagy beszédében lesz művész vagy festészetében fejezi ki érzelmeit vagy akár hangszeren játszik és még sok más fórumon fejezheti ki magát az, aki már művész, aki az összes érzést ismeri. Mi van akkor, ha festő szeretnél lenni, de nincs karod hozzá, hogy ezen a testen keresztül kifejezd az érzéseidet? Akkor az érzelmek kifejezésének ereje gyógyít. Ha valamit nagyon szeretnél és már nem javítanod kell, hanem hozzá tehetsz ahhoz, amid van, akkor kinő a kezed. Akkor megfejlődöd azt, amit hiányzik. A hiányt könnyebb pótolni, mint a többletet helyreállítani. Betegségeink hiányból vagy többletből állnak. A hiányokat úgy tudjuk betölteni, ha jó az alap, akkor hozzá építünk. Ahhoz viszont, hogy a többletet helyreállítsuk, előbb le kell bontani azt. Minden sejtünk információt tárol és mindent öröklünk is. A daganatok mindig többletet jelentenek. Annyira tudunk ragaszkodni ahhoz, amit megtanultunk, megszereztünk vagy örököltünk, hogy nagyon nehezen engedünk el. Azt is elengedhetjük, amit örökölünk. „Közjegyző előtt lemondhatunk örökségünkről”. Azért kell lemondanunk néha örökségünkről, mert van, hogy több a kára mint a haszna. Minél több a kára, mint a haszna, annál inkább mérlegeljünk. Lehet, hogy sok szeretetet örököltünk, de ha még több rosszindulatot vagy bántást, akkor abból fejlődnek ki a sejtjeink. Ezek töltik meg tudattal a testünket. Rosszindulatból rosszindulatú sejtek születnek. A rosszindulatot is tudjuk örökölni, de vissza is tudjuk utasítani. Nyilván nem tudjuk az összes információt visszautasítani, nem elfogadni, mert akkor egy üres testet hozunk létre minden információ nélkül. Az üres test hiányosan, buta, érzelemmentes és életképtelen. Időről időre azonban szembesülhetünk saját örökségeinkkel, és visszautasíthatunk valamennyit, aminek a helyét önállóan kell feltöltenünk. ha én visszautasítom a rosszindulatot szüleimtől, akkor nekem keresnem kell jóindulatú embereket, akiknek tudásából feltöltöm magam: ez változást fog hozni életedbe. Nem fogod jól érezni magad azokkal, akikkel előtte a rosszindulatú pletykákkal elvoltál. Nem keresed többé a társaságukat. Változtatsz és változtattál magadon. Az emberek azt fogják mondani, hogy megváltoztál. A régiek azt, hogy hátrányodra, mert már nem vagy olyan, mint ők, az újak pedig azt, hogy előnyödre. Te döntöd el, hogy hogyan szeretnéd magadat, a házadat, a házad tartalmát átalakítani. Építhetünk kunyhót, házat, társasházat, kastélyt vagy akár katedrálist is. Mindegyik elvesz időt, de a legtöbb időt a katedrális veszi el. A katedrálisokat több emberöltő alatt építették. Mi is több élet alatt tudjuk magunkban felépíteni. Ez lehet önző módon csak az én többedik életem és lehet önzetlen módon a gyermekem öröksége vagy az unokám számára a befejezés lehetősége. Katedrálist építeni hosszú és a katedrális számára kell építeni a legnagyobb alapot. Jó alapozást, jó alap javítást és jó hitet kívánok nektek ahhoz, hogy önbizalommal telve vágjatok bele a végtelen lehetőségek közül abba az építménybe, amihez hitetek, erőtök, támogatásotok és alapotok is megvan. Az alaphoz azonban még szolgálnék információval legközelebb is.