Mindannyian fel fogunk egyszer ébredni. Meg fogjuk érteni, hogy kik is vagyunk valójában: akkor az életünk megváltozik. Nem akarunk többet hazudni vagy mást mutatni magunkból, mint akik vagyunk. Vagy büszkén vállaljuk azt, akivé váltunk vagy bőven lesz mit tanulnunk, hogy elfogadjanak minket. A társadalom azokat szereti és fogadja el, ahol azt látja, hogy valamiben jobb nála. Mindenkiben van olyan tudás, amely valaki fölé emeli. A társadalomnak csak meg kell értetnie velünk, hogy ott kell lennünk, ahová tudásunk által eljutottunk. Tudás az is, ha tudsz szeretni. Tudás az is, ha szépen fuvolázol és tudás az is természetesen, ha tanítasz valami olyat, amit mi még nem tudunk. Tudásaink sok félék. Ezért kell megtalálnunk helyünket a mátrixban. Ezért kell ott lennünk, ahová valók vagyunk. Elsősnek az első osztályban van a helye, még ha a nagyobb testvére miatt néha bemehet a harmadikba is: attól ö még elsős. Ez hatja át társadalmunkat. Az, hogy nekem van egy barátom, aki… Van egy ismerősöm, rokonom, aki valamilyen hatalmas pozíciót lát el. Na és? Te mit tudsz. Te mire vagy képes, azt mutasd meg. Ez a társadalmi probléma már nagyon régóta tart. Az, hogy rokonaink, ismerőseink előnyt kell, hogy élvezzenek azzal, ha én magasabb pozícióba kerülök. Miért? Nekem segített valaki, hogy magasabb pozícióba kerüljek? Akkor, ha én végig tudtam csinálni, akkor más is. Ez nem kicsinyesség, hanem tanítás. Ha engem valaki felkarolt volna és úgy kerültem volna egy magasabb pozícióba, akkor én is - mint sokan mások - elhittem volna, hogy az lettem, ahová elhelyeztek engem. Nem nőttem fel ugyan a feladathoz, de főnök lettem. Aki nem nőtt fel a feladathoz és úgy lesz főnök, annak vagy meg kell közben tanulnia azt, amit nem tudott és akkor el fogják fogadni őt, vagy pedig állandóan úgy kell majd viselkednie, hogy nehogy kiderüljön tudáshiánya. Ilyenkor Ő főnökösködni fog. Le fogja nyomni a másikat. Gőgös lesz és felsőbbrendű. Ez sajnos még nem fogja predesztinálni őt ahhoz, hogy jól végezze a dolgát. Főnöknek lenni csak tudásunk által tudunk. Az igazi főnök ismeri magát. Tudja a hiányosságait és ismeri az erényeit is. Ha főnök lettél, akkor muszáj önismeretet szerezned, hogy jól vagy jobban vezess, irányíts. Sajnos az ébredés azért nehéz, mert az a bizonyos fény, amely felébreszt minket, megvilágítja azt is, aki lettem. Ha nem tetszik a látvány, akkor változtasd meg. Dolgozz magadon, hogy jobb ember legyél. Építsd fel magad olyanná, akivel szívesen szóba áll mindenki. Változz! A változást pedig meg kell tanulni kezelni.

Azok az emberek, akik hirtelen jutnak a hatalomhoz, még egyáltalán nem biztos, hogy felkészültek rá. Ilyenkor az univerzum tesztel minket. Ha teszt történik, akkor azon vagy átmegyünk vagy elbukunk. Onnan tudjuk, hogy átmentünk, hogy újabb kihívás, próbatétel jön az életünkben. Onnan tudjuk, hogy megbuktunk, hogy újra és újra ugyanazokat a nehézségeket kapjuk, azt hozza elénk az élet mindaddig, amíg megtanuljuk és tovább mehetünk. A továbblépés egy újabb kihívás, amelyből tanulunk. Sokszor van a spirituális világban is előrehozott lehetőség. Azt pont úgy képzeljétek el, mint a földi világban. Amikor nem érdemeim által, hanem ismeretségem által jutok egy pozícióba, akkor ha közben megtanulom azt, ami oda kell, akkor ugyanúgy haladhatok felfelé a ranglétrán, mint aki alapból tudása által jutott a pozícióhoz. A spirituális világ is így működik. Kértek és kaptok. Szeretnék tanitani. Ha szeretnék tanítani, akkor megadják a lehetőséget. Küldenek hozzád embereket, akiket tanítanod kell. Ez nem mindig úgy zajlik, hogy valaki becsönget hozzád, hogy tanítsd, hanem inkább úgy, hogy a környezetedből valaki kérdez valamit, amire te úgy válaszolsz, hogy segítség legyen számára. Ha kérdezel te is, akkor te is tanulhatsz. Minél többet tudsz, annál több tudásban fognak hozzád küldeni embereket: úgy, hogy újakat ismersz meg, úgy, hogy a régi ismerőseid rájönnek, hogy újabb tudásaid is születtek és abból is kérdeznek, stb. Az emberek tanulni jönnek ide, erre a bolygóra, sőt minden létforma azért születik le, hogy tanuljon. Mindenkinek magához képest kell fejlődnie. Ha valaki egy olyan családba születik, ahol mindenki zseni, akkor ha ő is zseni lesz, az még nem tanulás, fejlődés a számára. Akkor fejlődik, ha hozzá tesz ahhoz, amit kapott. Ha valaki nagyon gyenge tudásokat örököl, és hozzátesz annyit, hogy el tud végezni egy iskolát, amit a szülei nem tudtak, akkor fejlődött: akkor az univerzumban örömünnep van. Nem a zsenit ünneplik, aki nem tett hozzá a tudáshoz, hanem azt, aki ugyan társadalmilag még nem tart ott, ahol a zseni, de magához képest fejlődött. Ilyenkor a mátrix fordult. Újabb emberek veszik át az irányítást, újabb emberek kerülnek hátra, akiknek újra és újra meg lesz a lehetőségük fejlődni, tanulni. Hátul mindig könnyebb haladni, mert akármilyen keveset teszel hozzá tudásodhoz, láthatóan több leszel. Elöl viszont nincsenek tanítóink. Elöl már csak magunk érzései, megérzései szerint haladhatunk. Ezek az intuíciók a megérzések. Minden intuíciónak az a lényege, hogy hogyan tovább. Merre folytassuk az irányt emberi fejlődésünkkel? Ezért vannak vezetőink: olyan vezetőink, akiknek kellene, hogy működjön a megérzése vagy az intuíciója. A mostani vezetésnek nem működik. Sajnos már nem csak a megérzésük nem működik, hogy merre vezessenek minket, hanem a megértésük sem. Rengetegen segítenek nekünk, segítenének nekünk, ha hagynánk.

A spiritualitásnak az is lényege, hogy önmagam megérzésében bízzak. Amikor én vezetek, akkor magamban kell bíznom. Ha nem bízok magamban, akkor minden tanácsot meghallgatok, és akkor józan ésszel döntök. Még ez is járható út lenne a fejlődéshez. Akkor, amikor a bizalmasaim nem túl bölcsek, akkor viszont nem tudnak jó tanácsokat adni. A bizalmasaim akkor nem lesznek túl bölcsek, ha én nem választok okos bölcs bizalmasokat. Miért teszem ezt? Azért, mert ha a bizalmasaim okosabbak, bölcsebbek nálam, akkor kiderül számukra, hogy én nem tudok annyit. Ilyenkor valaki azért választ butákat, hogy megmaradjon a dicsőítés számára. Vezetőnek csak olyan emberek kerülhetnek, akik tudnak. Milliószor bebizonyosodott már történelmünk során, hogy a nem tudás rossz vezetés, nem jó irányba visz minket. Aki dicsőítésre vágyik, az még nem kész a vezetésre. Aki pedig még le is nyomja a többieket, azt előbb-utóbb lenyomják, letaszítják a trónról. Vezetni okosan vezess. Tanuld meg, hogy ki vagy és miben vagy jó, és utána fejleszd magad, hogy jobb és jobb és jobb legyél, hogy másokat vezethess egy jobb világ felé. Akkor az élet élvezet és akkor az élet jó. Legközelebb az élet örömeiről írok, hogy mik azok, amik mindenki számára örömök és mik azok, amik csak egy bizonyost kaszt fölött elérhető örömök. Dolgozzunk magunkon, hogy minél több örömöt tudjunk átadni a jövő generációinak.