Az emberek egy oktávban tudnak gondolkozni: az 12 hang. Aki az egyes hangot képviseli, az még tud tanulni a 3-as és maximum a 4-es hang képviselőitől, de már a fölötte lévő hangok képviselőire féltékeny. Amikor az egyes hang képviselője találkozik a 12-es hang képviselőjével, ott már hatalmas irigység lesz jelen. Azért nem lehet tovább haladni, mert ha a 13. hangba átlép valaki (Jézus ezt tette), akkor azt megölik. Túl nagy a különbség, nem befogható. Amikor valaki ekkora különbséggel akar élni a többiek között, akkor vagy elbújik és egyedül él vagy önmagát leszabályozza. Ez történik sok sok emberrel, sok sok gyermekkel, akik ahhoz próbálnak alkalmazkodni, ahol tartunk. Mindannyian a hangok valamelyikét képviseljük. Ezeket a hangokat szimbolizálhatják a számok is (numerológia) vagy akár az állatövi jegyek is (asztrológia). Mind jelzi, hogy 12-nél többet nem bír befogni az ember. Amikor ezt megérted, akkor rájössz arra, hogy ez lehet egy börtön is, egy karantén, amelyből meg kell tanulni kitörni. Úgy tudunk kitörni belőle, hogy ha megértjük a logikáját. A logikája pedig a következő: Emeld fel az első hang képviselőjét a másodikra és mehetsz tovább megismerkedni a 13. hanggal. Mindig azzal kell foglalkoznunk, ami a leglentebb van: ami a legrosszabb állapotban van, aki a legkevesebbet tud, stb. Ha azt emeljük, ami az alja, akkor haladhat tovább a tudomány és lesz, aki megértse azt. Ha a tetejével foglalkozunk és azt fejlesszük csak és azt emeljük, akkor előbb utóbb átlépjük a bűvös 12-est és nagy lesz a különbség. Mindig harcokhoz vezet a túl nagy különbség. Széthúzásokhoz, harcokhoz, háborúhoz. Sajnos ezért nehezen haladunk fejlődésünkben tovább, mert megértjük, hogy hiába jutunk egyre nagyobb tudásokhoz, ha nem lesz kivel megosztani élményeinket, tapasztalásainkat és örömeinket. Ezért kell, hogy egy hullámhosszon, egy rezgésszinten vagy egy erkölcsi szinten legyünk. Akkor nincs harc és nincs egymás szapulása. Lehet úgy is egymás felé haladni, hogy eljutottál a 14. szintig, amikor is rájössz, hogy azért a tudásért - amit megértettél, felfedeztél - valószínűleg meg fognak ölni és ezért tudatosan visszahúzod magad. Nem beszélsz a tudásodról, sőt próbálsz beleolvadni a már meglévő tudásokba. Elfogadod, hogy szerinted is lapos a föld. Elfogadod, hogy pont ilyen vezetőre van szükségünk, elfogadod, hogy gyermekeinknek úgy jó az iskola, ahogy van, stb. Akkor megpróbálsz alkalmazkodni, mert tudod, hogy ki fognak lökni maguk közül és te egyedül leszel. Ha ez történik, akkor áll a föld. Nem halad semmi. Nem halad a tudomány és nem jutunk el utunk végére a minden értéséhez. Ha leállunk, akkor ugyan el tudjuk tölteni az időt itt a földön úgy, hogy megtanítjuk gyermekeinknek is, hogy ne akarj többet tudni, mint ami van, ne akarj fölé emelkedni az aktuális tudásnak, csak fogadd el és játszd végig az életedet, és ennyi. Ahhoz, hogy megértsük az Univerzum titkát, meg kell érteni, hogy mindannyian hozunk egy részt a titokból. Mindannyian hordozunk valamit, hiszen a testünk egy tér, amely egy információt hordoz, melyet ha egymással összerakunk, nagyobb információ vagy akár korszerűbb információ lesz bennünk.

Minden tudásnak van egy színe, hiszen tudásaink a fényből, azaz a lélekből, azaz a megfoghatatlanból jönnek. A tudásunk, fényünk azonban már mérhető. Mérhető fényként, fizikailag és mérhető súlyként, hiszen tudományosan bizonyított tény, hogy a léleknek, a bennünk lévő fénynek súlya van, kb. 21 gramm. Ha ezt már értjük, akkor elkezdünk azon gondolkozni, hogy mi lehet akkor, ha ez a fény bennünk - ami érzékelhető a fizika eszközeivel - más színű vagy mi van akkor, ha a súly nagyobb bennünk, mint 21 gramm. Mit jelent eltérni a megszokottól? Mit lehet vajon érzékelni akkor, amikor nem sárgás fényünk van, hanem kékes és nem 21 gramm súly volt a lelkünk magunkban, hanem akár 30 gramm? Vajon mit jelentenek ezek a változások? Vajon tudunk-e mi is 21 grammnál több lélekkel élni vagy akár nagyobb és más színű fénnyel létezni? A rossz hírem az, hogy nagyon sokan élünk már nagyobb fénnyel és nagyobb mennyiségű tudással, de sokunknak le kell szabályozni a fényét és el kell rejteni a tudását, mert azok, akik kevesebb tudással rendelkeznek, azok nem értik és ha nem értik, akkor kinevetnek minket vagy megpróbálnak fölénk kerekedni. Az iskolában mindannyian tapasztalhattátok azt, amikor a rossztanuló, miután nem tud hatalmat máshogy elérni, mint azzal, ha bánt, kinevet, megaláz, ezért nevetségessé teszi azokat a gyerekeket, akik tanulni szeretnének. Ezek a gyerekek ilyenkor visszahúzódnak sokszor és próbálnak behódolni a rossz tanuló bandavezérnek. Miért? Mert hiába beszélne a jó tanuló a buta, de hangos kisfiúnak arról, hogy mennyire csodálatos irodalmat olvasott vagy milyen sokat tanult apukájától a csillagok mozgásáról vagy arról, hogy milyen jó, amikor anyukája azt mondja este neki, hogy szeretlek és büszke vagyok rád, hiába mondaná, mert ez a buta kisfiú nem értené. Nem értené, mert nem ebben szocializálódott. Nem ebben nőtt fel és először csak féltékeny lenne, majd irigy és egy idő után ki akarná iktatni az életéből az okos kisfiút, hiszen annyira nagy a különbség, hogy az már hihetetlen. A buta kisfiúk ilyenkor erőt fitogtatnak. A buta felnőttek pedig most is erőt fitogtatnak: lenyomnak téged erejükkel. Tudd, hol a helyed és állj be a sorba, ne próbálkozz olyannal meggyőzni, ami lehetetlen. Valóban egy elsős nem fogja megérteni a 13-os tudást, de akkor az elsősnek hagynia kellene magát vezetni. Azért nem hagyja, mert az túl nagy tudás, befoghatatlan számára, ezért hazugságnak tudja csak felfogni. Az elsős gyereket sajnos nem vezetheti a 12-es sem, mert arra irigy lesz. Nem vezetheti a 6-os sem, mert még arra is féltékeny, de vezetheti a harmadikos vagy a negyedikes, mert azt még el tudja fogadni. Világunkban ezért vannak kasztok. A kasztok különböző oktávok. A különböző oktávok különböző hangokat tárolnak:  nem csak Jimmy tudott négy oktávot hallatni magából. Világunk is rengeteg féle tudással rendelkezik. Van, aki a művészetek 12 hangjában mélyedt el, van, aki a tudományok különböző oktávjait, sőt, azok felhangjait is értelmezi már, de vajon kinek? Ki fogja megérteni ezeket? Ki fogja megváltoztatni oktatásunkat, ahol a tanulás élményét vissza kell hozni bennünk? Ki fog ebbe segíteni? Csak azok tudnak, akik már átmentek a tanulás örömén. A tanulás akkor válik örömmé, ha megértünk valamit. Valamit, ami új. Valamit, ami nekünk új vagy valamit, ami akár mindenkinek lehet új. Ha megértünk valamit, az sokszor felülírja az aktuális tudást vagy aktuális tudatszintet. Minden új tudás egy új alapot teremt társadalmunk számára. Erről az alapkőről, az aktuális tudások középpontosításáról írok legközelebb.