Ugye energiát mozgással fejlesztünk: ha gyermeked van, akkor biztos, hogy többlet energiára van szükséged addig, amíg felneveled Őket. Ha nincs gyermeked, akkor annyi energiára van szükséged, amennyi egy személynek kell. Ezt az energiaszintet ha leképezem anyagra, akkor nagyon egyszerűen: egyedül kis lakás kell, kis autó, hiszen elférünk. Amennyiben sokan vagyunk, ott nagy lakás, ház kell és nagy autó, hogy elférjünk. Mégis a társadalom nem ezt láttatja velünk. Miért? Mert bár igaz, hogy a gyermek áldás, de csak akkor, ha FELNŐTTKÉNT vállaljuk Őket. A gyerekfelnőttek nem tudnak mit adni gyermekeiknek, ezért a társadalomra maradnak ezek a gyermekek. Itt a társadalomnak túlzott felelősséget kell, kellett vállalnia. Ha túl nagy felelősséget kell valakinek vállalnia, azt teherként éli meg. Egy gyereknek úgy indulni az életben, hogy ő teher, borzalmas HIBA. A gyermekeket akkor vállaljuk, ha már van mit adnunk. Tudunk megfelelő szeretetet, hitet, erőt, békét és élelmet is biztosítani számára úgy, hogy Nekünk a szülőknek ezáltal nem lesz kevesebb. Testvért is úgy vállaljunk, hogy a már meglévőnek ne kelljen megélnie azt, hogy Neki már nem jut figyelem. Bárki meg tudja fejleszteni az energiáját, ha erre, mint mindenre, tudatosan felkészül. Mi viszont csak félünk és féltünk. Amikor valaki gyermeket szeretne, máris eltiltják a mozgástól. Csak pihenj! Miért? Mert féltjük. A félelem nem hozzánk tesz, hanem elvesz belőlünk. Amikor valaki ÁLDOTT állapotban van, akkor mindenki adni szokott Neki. A társadalom már ott tart, hogy nem is merik elmondani a szülőknek, a hozzátartozóknak, hogy gyermeket várnak a fiatalok, mert mi lesz, ha valaki bántó, gonosz vagy akár irigy. Valóban a kimondott szónak teremtő ereje van. A gyermek nem mindegy, hogy kedvességet, azaz áldást vagy bántást, irigységet, azaz átkot kap. Régen a gyermekvárás áldása úgy érvényesült, hogy mindenki jókívánságokat mondott a születendő gyermek számára. Mi mit látunk, hallunk? Minek nekik gyerek, hiszen kilóg az ingük is a gatyából. Vagy: Vajon jól meggondolták, hiszen az iskolát és ma már az orvosi ellátást is fizetniük kell. Vagy: Na ezek sem fognak már ráérni síelgetni! Stb. Az emberek nem tudnak örülni, mert teherként élik meg azt, ami Istenünk szerint a legnagyobb ÁLDÁS. Miért? Mert amikor gyermekünk születik, megszűnik az Én és megjelenik a MI. Egyszerűen ugyanannyira okoz örömet neki adni, mint régen csak magunknak. Megismerheted az együttlétet, az egységet és az együttben rejlő többleterőt, energiát. Amikor gyermeked van, megsokszorozódik az energiád, adnak fentről. Nem érted, hogy hogy bírod az éjszakázást, pedig régen már 10-kor kidőltél. Nem érted, miért lett több energiád, pedig sokkal többet teszel és mégis. Két ember energiája van bennünk, hiszen a gyermek lelke is bennünk segít ilyenkor. A gyermek lelke kamaszkoráig bennünk is él. Aztán kezd leválni rólunk és kezdi átvenni örökségét, ami pedig tőlünk kezd távolodni: ekkor éljük meg a fáradtságot, hiszen immár újra egyként működünk. Egynek lenni jó, de ha több energiát szeretnénk, mert még akarunk tanulni, fejlődni, akkor fejlesszünk. Ilyenkor lemegyünk az edzőterembe, ahol azt látjuk, hogy meglett férfiak és nők évek, évtizedek óta akkorára növesztették magukat, hogy mi csak “szégyenkezünk”. Mi mit csináltunk eddig? Ja, gyermekeket neveltünk. Ők mit csináltak eddig? Magukat növesztették. Itt válik szét az egyensúly. Ha én állandóan csak több és több szeretnék lenni, akkor ha ennek nincs célja, csak fölöslegesen birtoklok energiát. Az energia “megáll” a testben. Túl nagyok leszünk tőle. Ha nem használjuk ezt az energiát, akkor sajnos el fogják venni tőlünk. Ha használjuk, akkor viszont használhatjuk jól és rosszul is. Ez egy kísérlet, amiből tanulhatunk. Mit jelent jól és rosszul használni az energiát? Jól akkor használjuk, ha a mozgásból hasznosítjuk, pl.: házat építünk, tovább tanulunk, több figyelmet vagy szeretetet adunk, stb. Rosszul használni azt jelenti, hogy az erőfölénnyel lenyomjuk vagy bántjuk a másikat. Az erőfölény megjelenik anyagi javainkban is, amiből adhatunk is, jól segítve másoknak vagy hősködhetünk is vele, de ilyenkor elvétetik. Adni is meg kell tanulni, hiszen adni is lehet rosszul, de minden torzulás az energiák rossz elosztásából fakad. Rosszul adni úgy lehet, ha magunkhoz képest túlzást adunk gyermekeinknek. Ha nem tartunk ott, hogy legyen lehetőségünk utazni, de hitelből elmegyünk, mert Gizikéék is mennek. Nem mondhatjuk a gyereknek, hogy mi nem tudunk menni. Túlzásokat adunk akkor is, ha a legjobb iskolába akarjuk bejuttatni gyermekünket, ahol mindenki nagyon okos vagy gazdag, de a gyermekünknek ez túl sok és nem tud bekapcsolódni. Ilyenkor ráadásul elválasztjuk magunktól is őt, hiszen azt közvetítjük felé, hogy mi kevésbé vagyunk okosak vagy gazdagok, de őneki ezt kell élnie. Szerintünk ő odavaló. Szerintünk ő képes rá, sőt meg kell tennie, hogy helytáll egy olyan közegben, ahol kilökik magukból a többiek, mert valójában nem odavaló. Ha már nálunk eltorzult az energia, akkor gyermekeink szenvedik el a következményeket. Ha sok gyermeket szeretnél, akkor energiát is fejlessz és készülj fel arra, hogy többet kell adnod. Ha felkészültél, akkor csodálatos élményben lesz részed, ha nem készültél fel, akkor nehezen fogod megélni vagy nem is fogod vágyni a szülőséget. Aki nem akar gyermeket, az még nem készült fel rá. Vagy nincs elég energiája, tudása még vagy kicsiként nem kapott eleget otthon, ezért még fel kell töltődnie és van olyan is, amikor annyira sokat kapunk, hogy állandóan ezt vágyjuk. Így válunk önzővé. Az önzőség gyermeki tulajdonság. Addig ne szülj, amíg önző vagy, tehát addig ne szülj, amíg nem nősz fel. Erről írok legközelebb.