Mindenkinek van egy tudása, fénye. Van: akinek a szépségből, van: akinek okosságból, van: akinek hitből, stb. Mindenki úgy világítja ezt meg magából, ahogy szeretné. Sok szép ember érzi, hogy ha olyan társaságban van, ahol a többiek kevésbé szépek, akkor nem akar dominálni, nem hangsúlyozza túl azt, ami amúgy is szép. Ha túl hangsúlyozza egy szép ember magát, akkor mindenki körülötte szenved. Túl szép mellett csak akkor érezzük jól magunkat, ha mi is szépek vagyunk. Ugyanez igaz a túl okosra és akár arra is, akiben a hit túl nagy. Mindenki jól érzi magát a hozzá hasonlókkal. Aki túlnyomó részben sokkal szebb, sokkal okosabb és sokkal „mindenebb”, azokat kirekesztik. Azért rekesztik ki, mert nem tudjuk befogadni a sokkal többet. Ha a környezetedben nincs olyan szép, mint te, akkor biztos, hogy nem vagy a helyeden. Ha nincs olyan okos vagy nincs olyan hívő stb., akkor nem vagy a helyeden. Lehetsz akkor önjelölt tanító, hogy megtanítsd a többieket okosnak, szépnek vagy hívőnek lenni és élhetsz azzal a lehetőséggel is, hogy máshol keresgélsz barátokat: ott, ahol hasonlókat találsz. Ahhoz viszont el kell mozdulni a helyedről. Ha elmozdulsz, már nem te leszel a legokosabb vagy nem te leszel a legszebb, de találhatsz hozzád hasonlókat. Ha viszont megállsz, akkor lehet, hogy ott te leszel a legszebb és akár még a legokosabb is, de nem lesz kivel megosztani az életed. Ha azt a döntést hozod, hogy megállsz, akkor meg kell tanulnod leszabályozni magad. Meg kell tanulnod, különben kilök a tömeg. Féltékenyek lesznek rád, majd irigyek és egy idő után meg tudnának ölni. A túl nagy különbséget nem bírja el az emberi tudat.

Azoknak írok most elsősorban, akik érzik, hogy környezetüknél jobbak, de nem tudják megmutatni számukra. Azért van nektek szükségetek segítségre, mert ha jobbak vagytok és nem szabályozzátok, azaz rejtitek el a fényeteket, tudásotokat, akkor sajnos kilök magából benneteket a világ. Ha kilök a világ benneteket, akkor kilöki a tudást is, amellyel előre haladhatnánk. Hogyha viszont nem haladunk és állunk, nem fog változás történni és ahol nincs változás, mozgás, ott meghal az élet és meghal a test. Tehát ahhoz, hogy együtt változzunk, ahhoz szükségünk van okos, értelmes, szép, bölcs, hívő emberekre. A tömeg általában egy régi tudás mentén verbuválódik össze. Az újat nekik nagyon nehéz lenyomni a torkukon. Ha a régi tudás viszont már nem jól működik és nincs helyette új, ami felé fordulhatnak, akkor újra visszafelé fognak haladni, ha nincs vezetőjük. Pásztor, jó vezető nélkül mindig szétszóródik a nyáj. Kell a vezető, de kell a karizma is hozzá. Azért kell a karizma, a fény, mert az az új tudás, ami felé fejlődést élünk meg. Mindig vannak új emberek, akik hoznak egy új tudást és vannak tömegek, akik éppen el akarják pusztítani az új tudást. Az új tudásnak úgy kell megérkeznie, hogy tolerálja a régit és apró pontokban segít átalakítani azt, ami már elavult. Nem lehet egyszerre ledugni az új tudást senkinél, míg a régi tudás elavultsága már látható. Ha egyszerre akarnál bármit is megváltoztatni, az olyan lenne, mint ha egy új kapcsolatban elmondanád, hogy nálad mik a játékszabályok és nem érdekelne, hogy a másik mit hoz otthonról. Leuraló lennél, ezért várhatóan a másik el fog zavarni. Ha az új tudást átakarjátok adni, akkor vagy egyedüli életet éltek és csak akkor fogtok segíteni számunkra, amikor már mindent be is bizonyítottatok - ez a tudomány és a kisérletek vége - vagy kipróbáljátok, hogy milyen az, amikor szocializálódtok azokkal, akik bár elavult régi tudással működnek, mégis azáltal, hogy hasonlóak lesztek hozzájuk, lecsavarjátok fényeiteket, elfogadnak benneteket. Nem arról írtam, hogy megjöttek az ufók, akik felveszik az emberi arcot és elvegyülnek köztünk. Nem összeesküvéselméletről írok, csak arról, hogy próbálj beintegrálódni abba, ami van és utána pici apró tudásokkal kezdjél haladni velük együtt előre. Akkor elindul valami. Ha elindult valami és elengedtük a régit, akkor már nem jöhet más, mint az új. Az újba pedig új játékszabályok, új hitek, új energiák és új tudások vegyülnek. Miért fontos ez? Azért, mert a régit, ha már érted és élvezed, akkor egy idő után unatkozni fogsz benne. Ha unatkozol, akkor viszont fölösleges energiád lesz. A fölösleges energia arra kell, hogy elmenjen, hogy ne bánts vele. Sportolni kell, levezetni a feszültséget, rajzolni, hogy elfolyjon valahol az energia. Aki halad, az abba teszi az energiáját, amibe szeretné. Célt tud felállítani maga és környezete számára. Aki viszont nem halad és áll, annak felgyülemlik sok fölösleges energiája. Ilyenek a gyerekek. Rengeteg tudással, rengeteg energiával jönnek, hogy bekapcsolódjanak valami újba, valami teremteni valóba. Amikor ők bekapcsolódnak, akkor - aki a régi ismeretek alapján él - az vagy elfogadja és megtanulja az újat vagy elengedi azt a pozíciót, amelyben eddig volt és átengedi a fiataloknak azt. Akkor viszont, ha az idősebb nem haladni vágyók nem engedik el a pozícióikat és a fiataloknak le kell szabályozni magukat, mert nincs hová bekapcsolódniuk, ott komoly tragédia fenyeget. A fiataloknak nincs helyük, unatkoznak. Egy darabig levezetik a fölösleget, ”eldrogozgatnak”, de egy idő után segítenének. Jönnének és haladásra fognak kényszeríteni minket. Ha nem engedjük fiataljainkat haladni, akkor az, amit látunk már, hogy legtöbb gyermekünk ADHD-s vagy SNI-s vagy más megbélyegzésben szenved, mert mi nem tudtuk őket vezetni, hiszen küzdünk a pozíciónk megtartásáért. Ha értéket képviselsz, tehát tudsz valamit, akkor bármilyen munkád lesz is, ragaszkodni fognak hozzád, ha viszont nem tudsz értéket képviselni, akkor el fognak küldeni. Ilyenkor figyeld magad, hogy elfogadod-e a döntést, hogy nem vagy elég jó vagy a főnök a „szarfej” természetesen. Te döntesz, hogy hajlandó vagy-e belenézni a tükörbe, de az élet folyamatosan oda fogja tartani eléd a tükröt. Ha nem jól dolgozol, akkor máskor is, máshonnan is el fognak küldeni. Ha jó vagy, akkor pedig ragaszkodni fogna hozzád. Te döntesz, hogy melyiket választod. Ja, és természetesen, ha rosszul dolgozol és rájössz, hogy ezért küldenek el, akkor fejlődhetsz. Ezt is te döntöd el. Jól jársz vele, mert akkor nem arra kell az energiádat elszórni, hogy szidod a körülötted lévőket, hanem arra fogod hasznosítani, hogy fejlődsz. Jó gondolkozást ezen. Legközelebb a fejlődés visszafogásának káros hatásairól írok.