A testünk a hangszerünk, amin játszunk, amin játsszuk a játékot itt lent a földön. A test csodálatos karmester. A zenészeknek pedig egytől egyik összehangolt jó munkát kell végezniük benne. A sejtek, a mirigyek, a szervek mind-mind külön hangszerek, amik nem lehetnek fontosabbak a másiknál, mert akkor a zene torzul. A harmónia testünkben az egyensúly által alakul ki. Hogyan figyeljünk testünkre? Hogyan értsük meg, hogy mire is van szüksége? Önvizsgálattal. Mindannyian érezzük, ha fáj vagy elfáradt valami bennünk. Amikor érezzük a fájdalmat, akkor ne menjünk tovább, hogy ez semmi. Ha továbbmegyünk, akkor testünk egy idő után nem jelez. Miért nem? Mert úgysem figyeltünk. Olyan ez, mint egy párkapcsolat. Ha a párunk folyton jelzi, hogy elégedetlen, de mi meg sem halljuk, akkor lehet, hogy meglepődünk, amikor elköltözik. A test is jelez, de ha nem figyelsz rá, akkor feladja. A test csak akkor jut táplálékhoz, ha te megeteted. Csak saját magadat tudod vezetni és érzékelni. Ha nem eteted a tested, meghal. Ha a test meghal, a léleknek nincs tovább játszótere: újat kell létrehoznia, ami nem olyan egyszerű, mert sokáig hordozza az információt előző testéből. Miért? Hogy tanuljon. Tanulja meg, hogy komolyan vegye a jelzéseket: ebben vagyunk a legrosszabbak azért, mert túl sokat vár tőlünk a világ, a környezetünk, a munkahelyünk. Túlvállaljuk magunkat és néha már magunkra nem jut energia. Amikor magunkra nem jut energia, akkor megbetegszünk. Aki beteg, az biztos, hogy valamikor nem figyelt magára. Amikor gyermekünk beteg, folyik az orra vagy köhög, azonnal figyelünk rá és kezeljük, mert senkinek sem jó, ha még betegebb lesz. Miért nem tesszük ezt önmagunkkal is? Miért várjuk meg, amíg már gyógyíthatatlan betegséget diagnosztizál a doki? Azért, mert nincs elég energiánk, hogy magunkra is figyeljünk. Hol rontjuk el? Ott, hogy ha jól vagyunk, azt gondoljuk, hogy ez mindig így lesz. Ha figyelünk testünk jelzéseire és megadjuk számára azt, ami kell neki, akkor valóban mindig így lesz. Jó állapotú testben élni a léleknek is csodálatos. Ha a test lent van, beteg, akkor a fenti fényekből is az alacsony rezgésű fények kapcsolódnak hozzá: ezért vagyunk ilyenkor féltékenyek, gonoszak, bántók. A magas rezgésű test egészséges. Egészséges testbe magasabb rezgésű fény tud bekapcsolódni, amitől nyugodtabbak, kedvesebbek, boldogabbak leszünk. Miért fontos ez? Mert így nem tudunk bántani. Csak abból tudunk adni, ami bennünk van. Kedvességből kedvességet, boldogtalanságból boldogtalanságot. A kedvességet könnyebben tudod használni. Szívesebben fogadják, míg a boldogtalanságtól visszahúzódnak mellőled. A boldog ember világít, a boldogtalan sötét, tehát elvon: elvon más fényéből. Így lesz valaki energiavámpír. Ha meg szeretnéd gyógyítani magad, az első lépés önmagunk megismerése. Akinek a környezete azt jelzi, hogy bántó, de ő nem akar belenézni ebbe a tükörbe, az még nem ismeri magát. Valószínűleg nem készült fel önmaga felismerésére. Néha nehéz, mert nem gondoljuk magunkról, hogy bántunk vagy gonoszak, kibeszélők lennénk. Azért fontos megérteni magunkat, mert nem csak ebből adunk, hanem hasonlót tudunk csak befogadni. Ha én bántok, akkor bánthatnak engem is. Így tanulom meg, hogy a bántás hova vezet. Ahogy az előző cikkemben írtam, a kimondott szó eljut oda, ahova elküldtük. Ha én bántani akarok és csúnyán beszélek valakiről, elér a címzetthez, még ha nem is szemtől szembe mondtam neki. Ezzel őt betegítettem, hiszen negatív energiákat küldtem felé. Aki viszont rólam beszél csúnyán, azt nem szeretném beengedni. Miért? Mert én nem szeretnék megbetegedni. Amikor viszont megértem, hogy mit jelent a bántás, nem akarok többet bántani. Főleg azért nem, mert ha én bántottam, köteles vagyok beengedni a másik bántását is. Azért, hogy megtapasztaljam, megértsem, mit is jelent bántani, bántva lenni. A szervezetem alig viseli a bántást, ha rossz állapotból indul. Sokkal jobban és sokkal tovább bírja, ha a genetikám jobb volt. Aki rossz genetikával születik, annak gyorsabban kell megtanulnia: mi is a bántás, mert a rossz állapotú testet nagyon könnyű tönkretenni. Tanuljunk meg figyelni a szavainkra! Tanuljunk meg szépen, jóindulattal beszélni, élni! És tanuljuk meg, hogy a saját testünket csak akkor tudjuk megvédeni, ha mi sem bántunk. Bánthatunk szavakkal és gondolatokkal egyaránt. A szavak könnyebben kontrollálhatóak annak, aki felébred és ért. A gondolatokat pedig akkor fogjuk tudni jól kontrollálni, ha a fejünkben jóindulatú szavak sokasága jelenik meg: akkor nem tudsz másból gondolkozni. A fejedet is pontosan úgy töltöd fel információval, mint a szívedet, vagy a test bármelyik pontját. Pontosan annyi információt tudsz elhelyezni benne, ahány agysejted van. Ha lebontod őket (alkohol, drog, cigaretta), akkor kevesebbet tudsz használni. Ha újjáépíted őket, akkor az új információkat fogod keringtetni a testben. A szeretet a szívben kering. A tudás az agyban lakik. A tudással is lehet elnyomni, megalázni másokat. Az is bánt és azt ugye visszakapjuk. Addig kapjuk vissza, míg végre megértjük, hogy mindannyian egy nagy közös részei vagyunk. Ha a test bármelyik része úgy gondolkozna, hogy csak a máj vagy a vese számít, akkor akkorára nőne, hogy a többieket elnyomná. Amikor a többiek elnyomódnak, együtt hal meg a test a májjal és a vesével is. Nem lehetünk nagyobbak, többek és meg kell tanulnunk együtt működni. A testünk ezt a tanítást hivatott megértetni velünk. Az együtt érzést a testünkből fogjuk megtanulni. Aki nem tud figyelni a testére, az a többiekre sem tud jól figyelni, ezért vagy keveset vagy túl sokat fog adni magából. Aki keveset kap, annak hiánybetegségei lesznek, pl. alacsony vérnyomás, kopott izületek, kisebb szervek, sorvadások, stb. Aki pedig túl sokat kap, annak magas vérnyomása lesz, szervei megnagyobbodhatnak és mindenféle ciszták, miómák, polipok, daganatok jelennek meg. Aki túlzó, az ezeket produkálja. Segítsünk magunkon először figyelemmel: ha azt érezzük, hogy hiányban vagyunk, akkor töltsük fel a készletet. Amikor viszont többleteink vannak, akkor adnunk kell. Akinek többletei vannak és nem tud adni, az “kipukkan”. A túlzás ugyanúgy megöli az embert, mint a hiány: ezért szokták azt mondani, hogy az egyensúlyra törekedjünk. Egyensúlyt viszont önismeret és a másokra való figyelés nélkül nem tudunk megélni. Önismeretről írok legközelebb is, annak negatív aspektusairól, hogy hogyan fogadjuk el magunkat nem tökéletességünkben és hogyan fogunk tudni változtatni ezen.