Nyilván mindenki mást szeretne megélni, megtanulni itt a földön, de tanulás nélkül nem lesz értelme az életünknek. A tanulás nem csak az, ami az iskolában zajlik, bár az alapozza meg a tanulás iránti vágyat vagy az alapozza meg a tanulás utálatát is. A tanárok nagyon sokat segíthetnek és árthatnak is egyben. A szülők pedig ki vannak szolgáltatva a tanároknak, akik szintén - mint a szülők - az aznapi hangulatukat, bánatukat vagy fájdalmukat viszik be az iskolába. A szülők is próbálnak otthon teljesértékű szülők lenni, ezért a tanároknak is ezt kell tenniük a munkahelyükön. Más munkahelyen sem hozhatják be a problémáikat a dolgozók. Felnőttként ki kell zárnom a problémát és önállóan kell megoldanom. Az élet értelme viszont innen indul: ha egy tanár nem tud motiválni, nem tud dicsérni, akkor nincs pedagógiai tudása. A pedagógia leegyszerűsítve ennyi: MOTIVÁLJ. Aki tud motiválni, annak a gyerekek meg szeretnének felelni; annak készülni fognak, szorgalmasak lesznek és együtt élvezetes lesz a tanulás és a tanítás. Aki viszont nem tud motiválni, annak nem készülnek, nem figyelnek rá, ezért a gyermekek öntörvényűek lesznek: ez a pedagógia. Nem olyan nehéz. Persze mondhatod, hogy téged sem motivált senki és ezért nem is élvezed az életet. Amilyen vagy, olyanná tudod nevelni gyermekeidet. Az élet értelme pedig, hogy haladjunk. Legyünk többek, legyünk okosabbak, legyünk ügyesebbek. Mindig ez volt és mindig ez lesz az élet értelme, de kihez vagy mihez képest. A szüleink az első iránymutatók az életünkben. Először ők az Istenek számunkra. Olyanok akarunk lenni, mint ők. Aztán látjuk, hogy valamiben más, jobb mint apu vagy anyu. Onnantól már másoktól is tanulunk. Ez lenne az iskola lényege: ha anyu nem tudja a történelmet, akkor mástól is megtanulhatod. Az élet pont ilyen. Bárkitől tanulhatunk, aki felé megnyitjuk magunkat. Amikor viszont megnyitod magad, ott TE VAGY az a valaki, aki valamit tud és valamit nem. Ha felvállalod, hogy valamit nem tudsz, akkor segíthetnek neked. Ha viszont eljátszod, hogy mindent is tudsz, akkor senkitől nem tudsz tanulni. Senki nem akar segíteni neked. Senki nem akar hozzád tenni, mert gőgös vagy. A gőg megállít a fejlődésben. Aki pedig nem fejlődik, nem lesz boldog. Az élet értelme az öröm. Minden, ami új, az lehet ijesztő, félelmetes, majd öröm. Amikor már tudsz valamit, az igazi örömmel tölt el. Amikor pedig megállsz, nem fejlődsz, akkor nem fogsz értelmet látni az életben. Nem tudod örömmel élni és elvágyódás kezdődik benned. Amikor elvágyódás van benned, a szeretteid folyton neked akarnak segíteni majd. A szeretteid ezzel lelassulnak az ő útjukon. Amikor lelassulunk, akkor kevés öröm lesz a életünkben és ha csak másokkal foglalkozunk, akkor a mi életünkben semmi öröm, míg mások életében sok öröm születik majd. Ha kis különbség van közöttünk, akkor örömmel veszem a te sikereidet. Amikor viszont egyre nagyobb különbség lesz köztünk, akkor idővel féltékeny leszek rád, majd irigy. Ha ilyen érzések vannak valakivel szemben benned, akkor a távolság egyre nő közöttetek. Ha te vagy féltékeny vagy, akkor tudd, hogy a másik előtted van valamiben. Ha irigy vagy már, akkor valamiben sokkal előrébb jár a másik. Ezek még mindig csak pillanatképet. Te magad dönthetsz úgy, hogy változol. Olyanná válsz, mint akire féltékeny vagy. Akkor a kitartó munka neked hozza meg a gyümölcsét. Te leszel BOLDOG. Ha a példaképem nagyon csinos és én kövér vagyok, tanulhatok tőle és edzhetek, formázhatom magam. Az idő segít számomra. Minél tovább kitartóan edzem, egyszer csak elérem a formát, amit a példaképemtől tanultam. Aki felnéz egy tudósra és elindul azon az úton, ahol a tudós már végigment, ő maga is elérhet oda. Bárki tanulhat és bárki lehet az, ami szeretne, csak figyelembe kell vennünk, hogy honnan indultunk. Van, akinek könnyebben megy a tanulás, mert szülei már jártak azon az úton. Van, akinek nehezebben, mert a szülők ebben nem mentek elöl. Bárki dönthet úgy, hogy jobb életet szeretne, mint a szülei, de akkor egy másik utat kell találnia, ahol valaki más lesz a minta a számára: ez a felnőtt ajándék. Tanulhatunk bárkitől. Lehet bárki a múzsánk, csak mi magunk ne adjuk fel. Sokan lesznek, akik útközben azt mondják, hogy mi arra nem vagyunk képesek, hogy mi nem úgy élünk, mint a többiek. Lesznek viszont, akik a te környezetedből is kiugrottak. Megfejlődték azt, amit szüleid nem is tudtak elképzelni. Figyelj arra, hogy kit követsz. Figyelj arra, hogy kivé szeretnél válni és menj az után az ember után. A boldogság ebben rejlik. Saját teljesítmény: abban, amiért megdolgoztál, amit legyőztél magadban; abban, amire felkészültél. A boldogság belőlünk fakad, mint ahogy a boldogtalanság is. A boldogtalanság csak a boldogság hiánya. A boldogságot - mint hiányt - be kell tölteni. Tegyél magad elé olyan kihívásokat, amit képes vagy meglépni. Minél nagyobb kihívásokat léptél már meg, annál nagyobbakat mersz magad elé tenni. Újra és újra és ha sikerülnek a kihívások, ÜNNEPELJ. Legyél boldog és tanítsd meg mások számára is, hogy ünnepelni kell. Az iskolában is ünnepelni kell, hogy végig vittél egy évet: minél jobban, annál inkább kell ünnepelni. Ez lesz a motiváció az újrakezdéshez. Ünnepelni jó, de van, akit sosem tanítottak meg erre. Legközelebb erről írok.