Azok az emberek, akik olyan helyen élnek, ahol sokat süt a nap, kiegyensúlyozottabbak. Azok az emberek, akik olyan helyen élnek, ahol két évszak van: azok néha megélik a fentet és néha a lentet. A négy évszakot élő emberek pedig a nagyon fentről nem hirtelen esnek le a nagyon lentre, hanem egy köztes évszak kapcsán. Akinél állandó a hőmérséklet, az kiegyensúlyozott. Mi négy évszakos területen élünk. Testünk minden idegszála dolgozik. Nyáron hűtenie kell minket, télen fűtenie kell és közép időben minden szélsőséget, ingadozást kezelnie kell bennünk. A mi testünk, azaz a négy évszakos területen élők teste a legaktívabb. Rengeteg energia megy el arra, hogy ingadozzunk. Mi magunk is ezáltal tudunk vehemensek lenni, nyugodtabbak lenni, és ennek szélsőséges változatait is tudjuk produkálni. Mi magunk sem hangolódtunk még össze a számunkra élő természettel. Túl nagy amplitúdóval élünk, és ez annyi energiát emészt föl, hogy korábban halunk meg, mint azok a társaink, akik állandó hőmérsékleten élnek.

Mi magunk generálunk olyan problémákat, amelyek nagyon intenzíven hatnak ránk. Nem tudunk türelmesen várni, hogy jöjjön a tavasz, hanem azonnal szeretnénk. Ugyanígy működik életünk is. Adj Uram Istenem, de azonnal. Sajnos ez nem sikerül. Sajnos nem lesz ősz után nyár megint egyből. Amikor mi, azaz az emberek kiegyensúlyozódunk, akkor az időjárásunk, amely minket tanít, változik hozzánk. Ha már jobb állapotban vagyunk, és nem vagyunk annyira hirtelenek, nyugtalanok, akkor mi alakítjuk saját klímánkat ezzel. Minél nagyobb a túlfeszültség bennünk, annál több a villám, a szélsőséges éghajlati megnyilvánulás körülöttünk. Az éghajlatot is, mint a környezetünk egy részét, ugyanúgy a belőlünk kiáramló energiák alkotják. Ahol nyugodtak, békések az emberek, ott nyugodt és békés az időjárás is. Ahol összevissza energiák találkoznak, ott hirtelen változik időjárásunk. Nem más ez, mint amikor egy ember nyugodt, higgadt, okos, bölcs, akkor élete azt fogja bizonyítani számunkra, hogy minden, amit szeretne, megvalósul abban az ütemben ahogy kérte. Teremtünk. Mi magunk teremtünk. Abban az ütemben, ahogy élünk. Olyan módon, amilyen életet élünk.

Azoknak az embereknek a teremtése, akik hirtelenek, hirtelen történik, és meggondolatlanul. Azoknak az embereknek a teremtése, akik nyugodtak, békések, nem hirtelen meggondolatlanul, hanem átgondoltan, ezért gyorsan valósul meg. Vegyünk egy példát. Én egy olyan ember vagyok, aki ma ezt szeretném, holnap azt szeretném, harmadik napon pedig egészen mást szeretnék. Az én teremtésem így néz ki: Elindul a fény, mert kértem valamit. Erre másnap már mást kérek, ami a régi kérést kisüti, és újat indít el. Aztán megint új kéréssel, megint kisütjük azt, amit kértünk és így soha sem érkezik meg a kérés, mert mindig mást szeretnénk. Soha sem tudunk így teremteni. Azok az emberek, akik már higgadtak, megfontoltak, akkor kérnek, teremtenek, amikor már felnőttként látják, hogy mit miért szeretnének. Ezért nem teremt a gyermek. Azért neutrális az energiája, mert nem tud együttműködni a földi emberi tudattal sem, hisz nem tud róla semmit. Amíg nem tud teremteni a gyermek, addig szülei teremtenek számára. A szülők is néha gyerekként viselkednek. Főleg ha saját gyermekükről és annak boldogulásáról van szó. A gyermekek ezért is függők szüleiktől. Ők teremtik meg számukra azt a lehetőséget, hogy hogyan éljenek, mit egyenek, hova járjanak iskolába stb. Ha a szülő gyermek, akkor mindenből a legjobbat szeretné gyermeke számára megteremteni, és saját magát nem helyezi előtérbe. Ha a szülő meghal, és gyermeke hozzászokott ahhoz, hogy az élet csak számára teremt, akkor nehéz élet vár rá később, mert a teremtő erő csak azoknak jár akik felnőttek.

A felnőttség lényege, hogy végig mentünk iskoláinkon, és tanultunk. Megtanultuk, hogy minden, amit kérünk, annak ára van. Ha szüleinktől kérünk, akkor hálásak leszünk nekik. Ha mástól veszünk valamit, akkor fizetünk érte. Megtanuljuk, hogy mindennek ára van, semmi sincs ingyen. Azok a gyerekek, akik csak kapnak, nem tanulnak meg semmit ebből. Nem értik, hogy az élet miért nemcsak ad, miért kell érte fizetni. Azért nem értik, mert nem tanították meg nekik a szüleik. A szülőké a felelősség, mert ők „teremtették” ezeket a gyermekeket közénk. Amikor ilyen önző gyermekek kerülnek a rendszerbe, akkor nekünk, akik már felnőttek, kell megtanítanunk őket arra, hogy hogyan is működik világunk. Nagyon egyszerű szabályaink vannak. Adok és kapok. Leegyszerűsítve, annyit kell adni, mint amennyit kaptunk. Amikor ezek a fiatalok megértik az első számú szabályt, hogy egyensúly, abban a pillanatban felnőttek. A felnőttnek lehet párkapcsolata. A gyereknek nem. Miért nem tudunk normális párkapcsolatban létezni? Azért, mert nem nőttünk fel. Miért nem tudunk teremteni? Azért, mert nem nőttünk fel. Minél felnőttebbek leszünk, annál szebb életet tudunk teremteni magunknak, ami kihat a környezetünkre, ami hat az időjárásunkra, amely pedig visszahat ránk. Ez a kör csak onnan indul, hogy felnőttség. Ezt kell elérnünk, de néha saját gyermekeink kezébe adjuk a „jogart”, amivel teremtünk. Gyermekünk, mivel még nem nőtt fel, nem tudja, hogy azzal, hogy neki minden jár, ezáltal másnak kevesebb jut. Nem tudja, hogy azzal, hogy neki jóval több van, mint más gyermekeknek, ezért féltékenyek lesznek rá. Nem tudja, hogy egyedül lenni nem jó, mert szülei gondoskodása, túl szeretete körülveszi. Mi lesz akkor, amikor egy ilyen gyermek felnő, azaz önálló lesz. Nem lesznek körülötte szülei, de nem lesznek körülötte barátai sem, mert nem tudott barátságokat kialakítani. Azért nem, mert túl sok volt neki. Túl sok abból, amiből másoknak túl kevés. Mi magunk, szülők tettük egyensúlytalanná gyermekünk életét, azzal, hogy úgy gondoltuk, úgy éreztük, hogy gyermekünknek jár minden. „Kiválasztottat” neveltünk belőle. Kiválasztottat, aki elhitte, hogy több mindenkinél. Ezért nem találja helyét a saját kis közegében, vagy szélsőségesebb esetben, saját társadalmában sem. Mi tettük ezt vele, a szülei, ezért ez a mi kötelességünk, hogy visszafordítsuk őt, és megmutassuk számára, milyen is a valós társadalom. Hol tart Ő, és hol tartanak hozzá képest a többiek. Ez a mi tanításunk, és ehhez hozzá tesz a „fönt” is. A természet. Azokat az embereket, akik nagyon szélsőségesek, pihenni kell elküldeni egy olyan helyre, ahol csak napoznak, gyógyulnak. Azokat az embereket, akik túl nyugisak, olyan helyeken lehet feltölteni, ami izgalmas. Szélsőséges időjárási viszontagságok segítenek nekik. Akik viszont már végigmentek a viszontagságos időjáráson, már csak az állandót szeretnék.

Vannak a földön olyan helyek, ahol állandó a klíma. Lenyugtatja az embereket, és vannak olyanok is, ahol sokkal szélsőségesebbek, mint itt, pl. az „orosz vadonban”, Szibériában, Dubaiban, stb. Minden, ami szélsőségesebb, mint a miénk, arra tanít minket, hogy előrébb járunk náluk. Nagyobb gyerekek vagyunk tőlük, ezért nekünk kell őket „nevelni” segíteni. Mi egy kicsit túl gondoltuk magyarként önmagunkat. Nem vagyunk többek, mint kamasz gyerekek, akik teremteni szeretnének, de ma ezt teremtik, holnap már mást szeretnének, ezért teremtésünkből semmi sem látszik. Azokban az országokban, ahol felnőtt társadalmat élnek, valóban teremtő erővel bírnak az emberek. Valóban élnek, és valóban élvezik az életet. Mi nem. Nem tudunk teremteni és attól, aki nem jól sáfárkodik vagyonával, attól még az is elvétetik, amije van.

Mi teremtjük saját valóságunkat, saját társadalmunkat, de életképtelenek lettünk, ezért „elvették” tőlünk teremtő erőnket, mert önmagunk ellen fordítottuk. Ha elkezded a felnőtté válást, (adok és kapok értelmezése), akkor visszajön a teremtő erőd, és élhetsz. Élvezheted, amid van és megoszthatod másokkal is. Akkor együtt képesek leszünk szelídebb éghajlati viszonyokat teremteni önmagunk és társadalmunk számára, és ezt az éghajlatot, ami akkorra már megtanított mindent, átengedhetjük egy másik fejlődni akaró országnak. Akkor a föld fordul. Ha fordul, akkor új időszámítás, új tanulási lehetőség következik be. Ha valaki előbb tanulta meg országa időjárásán keresztül, amit kellett, akkor ő fog elköltözni, egy számára újat tanító helyre. Ezeket a tudásokat próbáljátok összesíteni bennetek, és ne hagyjátok ki a saját felelősségeteket sem belőle. Legközelebb  a felelősségről írok.