Milyen az, amikor az emberi tudatosság felébred? Ijesztő. A tudatosságod megvilágítja számodra, hogy hol tartasz. Van, akinek ez azért lesz nagyon ijesztő, mert jóval több a tudása, mint hitte és van, akinek pedig azért lesz ijesztő, mert kiderül számára, hogy jóval kevesebb tudása van, mint gondolta. Mindenkinek nehéz, de értsétek meg, hogy a tudat bekapcsolásának a célja az igazság feltárása, annak megvilágítása és ahhoz képest valamely irányba való elmozdulás generálása. Senki sem tud megvilágosodni, tehát mindent érteni, amíg a saját kiindulási pontjával - hogy hol tart a társadalomhoz képest - nincs tisztában. Ha tisztában van vele, akkor ahhoz képest, ahol tart: kell alakulnia, változnia. Azok az emberek, akik sokkal többet tudnak, mint gondolták, nekik ki kell lépniük a fényre, meg kell mutatniuk tudásukat, hogy tudásuk által a világunk több legyen. Azoknak, akik viszont nem tudnak eleget, vissza kell, kellene húzódniuk, hogy azok vezethessenek, akik tudnak. Az önértékelési zavarral küzdő emberek vagy nem mernek kilépni a fényre, vagy nem akarnak már. Lehet, hogy már próbálták tudásukkal meggyőzni a világunkat, de durván kinevették őket. Ilyenkor hátrahúzódik az ember vagy feláll és azt mondja: hitelessé kell válnom. Meg kell értetnem az emberekkel, hogy az a tudás, ami nálam van, milyen célt szolgál közös jövőnkben. Ilyenkor ezek az emberek először szűk körben válnak ismertté, majd egy tágabb körben „híresednek” tovább, és addig kell híresedniük, míg eljutnak ahhoz a réteghez, akiknek a tudása fontos. Ha megérkezik tudásod oda, ahová való, akkor mindenki boldog. Ott volt addig egy hiány, most viszont a hiány ki lett töltve. Neked viszont egész életedben volt egy többleted, egy „számodra” fölösleged, amitől furcsának gondoltak téged. Neked is az a jó, ha egy tudás végre megérkezik a helyére. Ha egy kockában élünk, és mindenki egyenesen vonalas, akkor te a te íveddel nem tudsz mit kezdeni köztük. Nem oda való. Ilyenkor neked kell elindulni és megkeresni azokat, akiknél vannak még ívek, amiből egy másik síkidom fog születni. Valóban teljesen mások vagyunk, de mindannyiunknak vannak kiegészítő részei. Mindannyian valamely teljesség részei vagyunk. Nem tudjuk az íveinket kiegyenesíteni, és nem várhatjuk el másoktól, akik még egyenes vonalakban gondolkoznak, hogy megértsék az íveket, de: aki már átélte és megismerte, és végigjárta a négyzetet, unatkozik benne. Ilyenkor valaki mutat számára egy ívet, ami érdekes és izgalmas lesz neki. Ha egy ívet elkezd valaki, aki kocka, nagyon új szabályokat kell megtanulnia. Az új szabályok tanulmányozása először rengeteg idő és befektetett energia, majd rengeteg izgalom is lesz. Itt minden új lesz. Semmi sem a régi megszokott törvények alapján halad. Sok mindenki szeret bekukucskálni a másik olyan útba, amely ellentétes az övével, de nem mindenki akar kitartani benne, mert ahogy említettem, először csak tanulunk. Sokáig. Azt, hogy ott hogyan működnek a dolgok. Azok, akik nem voltak kitartóak és nem tudtak megtanulni mindent, nem fogják élvezni a haladást a gömbben. Azok, akik kitartóan tanultak, megértették szabályaikat, új izgalom vár rájuk. Azok a szabályok, amelyek egy gömbben való haladáshoz kellenek, sokkal inkább hasonlítanak egy lágy, kellemes utazáshoz, mint a négyzetben. A négyzetben lehet tudni, hogy ha elérkezel egy sarokponthoz, akkor biztos, hogy három féle útból fogsz tudni választani a továbbhaladásodhoz, vagy állsz. Egy gömbnél semmilyen választás így nincs, csak folyamatosan haladsz és a gömbön is vannak irányváltók, de nem annyira direkt, mint a négyzeten és ha kiléptél a kőrből, akkor vissza is tudsz lépni. Lágyak és nem annyira egyértelműek az irányváltások. A négyzetnél jön egy új irány, ott új embereket ismertek meg, új információkat kell rögzíteni, hogy tovább tudjunk haladni. A gömbön is az irányváltásnál új embereket ismertek meg és általuk még inkább el tudtok távolodni aktuális kőrötöktől, de bármikor vissza mehettek, ha nektek az jobb. Egy dolgot nem tudok biztosan egy gömbön tenni. Nem lehet megállni. Azért nem lehet megállni, mert akkor a mögöttetek jövő is megáll, és ha egy gömb áll, akkor meghalunk. Nem forog a föld, akkor felrobban. Olyan sok túlfeszültség lesz benne, hogy robban. Az emberek is ilyenek. Aki nem halad: az vagy figyeli azt, hogy elmennek mellette az emberek és ő ott marad és boldogtalan lesz, majd irigy. Ezek a feszültségek nőnek benne az állás során, hiszen ha haladna, akkor ugyanabból az energiából haladhatna is, nem pedig megtartaná azt és abból lesz feszült, majd mérhetetlen túlfeszültség alakul ki benne. Az emberek nem szeretik azokat az embereket, akik tele vannak túlfeszültséggel. Általában próbáljuk ezeket levezetni sporttal. A sport előre is vihet minket és ha túl sok feszültséget hordozunk, mert meg kell tartanunk mindent ahhoz, hogy győzzünk, akkor bántóvá válunk. Ha haladunk, akkor nem maradunk bántok.

Minden energia úgy születik, hogy valami tökéleteset kapsz. Szeretetet, fényt, hitet, boldogságot, örömöt, stb. Ha ezek az energiák benned, veled együtt haladnak, akkor egészségesen leszel boldog, szerető, hálás, örömmel teli stb. Ha ezek az energiák veled együtt állnak, akkor morgós leszel, boldogtalan és önző. Akkor az emberek nem szívesen vannak veled. Ilyenkor kell elhelyezni ezeket a „lebutult” energiákat belőled valahová. Világunk segít. A nap, a levegő, a természet képes befogadni lebutult fényeidet és feltölti azokat jobbal. A naptól szebb leszel, a levegőtől egészségesebb. A természet képes befogadni minden rosszat, hogy megtisztítva téged gyönyörködjön jobb energiáidban. A természet segít, ha összehangolod magad vele. Hogyan tud segíteni? Úgy, hogy kint vagy. Mikor vagy kint? Talán nyáron egy két hetet. Egy két hét alatt minimális változások történnek, és amikor visszajössz egy nyaralásból: azt látod, hogy a többiek jobban feltöltődtek és újra kezdődik az irigykedés. Ők bezzeg a tengerparton voltak, mi pedig Sukorón. Nem az a lényeg, hogy hol vagy, hanem hogy változtasd magadat. Töltődj és változz. Magadhoz képest ítéld meg, hogy jó volt e a szabadság: több lettél-e, változtál-e? Ha igen, akkor folytasd. Nem csak nyáron tudunk kimenni a természetbe, ami segít megtisztítani minket. Vannak hétvégék, szabad esték és lehet néha szabadnapot is kivenni, ha már a túlfeszültségetek annyi. A túlfeszültséget nem tudja elvezetni a tv. Nem tudja semmi szintetikus, mert nem élő. Az élő természet tud gondolkozni. Ő tudja, hogy hol lesz az az energia hasznos a világ másik pontján, ami neked most túlfeszültség. A tv nem gondolkozik. Ő csak befogadja a túlfeszültségedet, amitől kisül a tv. Ha kisül a tv, akkor elromlott. Akkor te mérges vagy, hogy szegény embert az ág is húzza. A tv ugyan befogadja azt, ami vagy, de utána ahogy kisül: visszaküld mindent hozzád. Dühös leszel és boldogtalan. Ne felejtsd el. Abból teremtesz, amid van. Haragból csak borzasztó dolgokat teremtünk. Bánatból és önértékelési zavarból szintén. Örömből, hitből, reményből viszont egy új világot tudnánk teremteni. Azokkal az emberekkel érzed jól magad, akiknek hasonló az energiarendszere, mint neked. Azokkal, akiknek hozzád képest bántóbb, nem szívesen vagy. Ha bántó vagy, ne csodáld, hogy ha téged is bántanak. Amilyen te vagy, olyan emberek vannak körülötted. Ha nem érzed jól velük magad, akkor változz. Változz olyanná, aki nem bánt vagy legalább olyanná, aki nem akar bántani. Sokat fog segíteni és megváltoztatja körülötted a társaságodat. Jobb emberekkel jobban érezzük magunkat. Bántó emberekkel viszont nem élvezzük a játékot, ezért néha megállunk, hogy ne kelljen játszani. Ha megállsz, akkor megáll a keringésed és meghalsz. Ha meghalsz, akkor újra kell születni, mert leragadtál valahol a négyzetben vagy a gömbben. Onnan kell kimenteni téged. Kimenteni azonban csak te tudod saját magadat azzal, hogy végig mész rajtuk. Ha végig mentél a négyzeten, jön egy másik síkidom. Ha azon is, akkor megint jön egy másik és ha a gömböt, az utolsó síkidomot is végigjártad, akkor a föld - mint lehetőségek tárháza - megszűnik neked. Akkor itt már mindent végigjártál, megismertél, megéltél és tovább szeretnél menni. Hogy mi van ott? Erről írok legközelebb.