Két eset jöhet szóba: vagy átadjuk valakinek, aki fontosabb nálunk vagy feloszlatjuk. Melyik mit jelent? Amikor átadjuk valakinek, akkor egyszerűen másban él, másban létezik, tehát másban teremt. Van olyan, amikor a feloszlatásnál egyszerűen kilép vagy lépeget ki belőlünk. Miért teszi ezt lelkünk? Miért lép ki belőlünk tudván, hogy az a fizikai test halálát jelenti: azért, mert megkeseredett vagy fél. Azért, mert nem tud teremteni, nem élvezi a játékot már a testben. Sokszor csodálkozunk, ha egy gyermek szeretne meghalni. Vajon miért jut eszébe egy gyereknek, hogy jobb lenne nem élni? Azért, mert nem élvezetes a játék számára. Egy felnőtt ugyanezért fejezi be vagy szeretné befejezni a játékot, az életet. Neki szabad úgy döntenie, hogy kilép. Neki van szabad akarata, de neki arra is van szabad akarata, hogy tegye jobbá a játékot, tegye élvezhetőbbé maga és környezete számára. A gyereknek nincs lehetősége erre. A gyerek csak elszenvedi az élet számára tudattalan részét. Elszenvedi, ha a szülei nem tudják vezetni, nem tudják etetni, tanítani őt, stb. Felnőttként dönthet úgy, hogy változtat ezen, akár mindenen. Bármit megváltoztathatunk felnőttként és akkor bármiben más életet élhetünk, mint szüleink. Ahogy szüleink éltek, az az ő felelősségük. Amikor felnőttként megkapjuk a jogart, onnan már a mi felelősségünk saját életünk. Nem hibáztathatjuk tovább szüleinket, mert teremthetünk másfajta életet. Kivel együtt? A lelkünkkel, azzal a lélekkel, aki bennünk él. Akivel átalakíthatunk mindent, ami nem tetszik. Mindent, ami nem volt elég jó számunkra. Ott indul a felnőtt élet, hogy a szabad akarat beavatását megkapjuk. Ahhoz viszont, hogy éljünk vele, meg kell tanulnunk önmagunknak teremteni. Sajnos viszont már gyerekkorban arra tanítanak minket, hogy legyél jó és a másikat nézd leginkább. Azt, hogy mi a jó neki, azt, hogy hogyan lehetsz a másik hasznára, hogy okozhatsz örömöt neki. Ez nem baj, de nem ez az első lépés, ha önmagammal nem vagyok jól. Aki még nem ismerte és nem szerette meg magát, az nem tudja és soha sem fogja tudni az életet sem megszeretni. Akkor viszont mindig csak abból tudunk adni, akik vagyunk. Szeretethiányból szeretethiányt adunk. Boldogtalanságból ugyanazt adjuk tovább. Hová tűnik ilyenkor a lélek? Másnak segít: másnak, akinél legalább látjuk, hogy hasznos. Jönnek a beteg és boldogtalan emberek és azt látjuk, hogy jobban vannak, gyógyulnak tőlünk. A mi lelkünkből adtunk, adunk ilyenkor nekik. Mi lesz akkor az ő lelkükkel? Semmi. Ott marad bennük és kapnak egy kis pluszt. Minél több a lélek valakiben, annál nagyobb a lelkesedés benne, tehát annál nagyobb a teremtő erő, amiből jobb életet tud teremteni maga számára: így lesz az Isten által alkotott egyensúlyból egyensúlytalanság. A jó Isten mindenkinek egyforma mennyiségű és milyenségű lelket adott. Mi sáfárkodtunk vele jól vagy rosszul. Mi tesszük magunkat fontosabbá vagy kevésbé fontossá a többiekhez képest, ezért kialakítjuk a hierarchiát. Mi még nem tudunk egyensúlyban működni, mert az emberiség ott tart most a fejlődésében, hogy többet akar vagy semmit akar. Ezért vannak törtető, kizsákmányoló és önfeláldozó emberek is köztünk. Amikor az önfeláldozó azt mondja, hogy átadja a lelkét másnak segítségéül, akkor gondolkozzon el ezen, hogy egyensúlytalanságot teremt vagy közelíti az embereket az egyensúly felé. Hogy történhet ez? Úgy, hogy ha legalább tudatában van annak, hogy ne a leggazdagabb, legügyesebb vagy legokosabb emberbe tölt. Azért, mert az még gazdagabb, még ügyesebb és még okosabb lesz, ami további egyensúlytalanságot teremt. Minél nagyobb az egyensúlytalanság, annál nagyobb a szakadás lehetősége köztünk. Egy oktávot tudunk jól befogni, ahol 12 hang van. Minél nagyobb a különbözőség köztünk, annál féltékenyebbek, annál bántóbbak leszünk egymással. Jézus megmutatta számunkra, hogy milyen az, ha valaki átlép egy következő oktávba. Milyen az, ha a 13. hangot képviseli valaki. Nem tudta befogadni őt a világ, mert annyival több volt, hogy ezért megölték. A világ most sem képes befogadni azt, ami sokkal több a meglévőnél. Sem a tudásban, sem a hitben, sem az érzelmekben, sem semmiben. Féltékenység, irigység alakul ki, majd meg tudnád folytani egy kanál vízben azt, aki sokkal több nálad valamiben. Ehhez van szükségünk tanulásra, értésre. Szükségünk van rá, hogy megértsük, világunk csak úgy tud előre menni, hogy vannak, akik azt vállalják lélekként, hogy újabb érzelmeket, hitet mutatnak számunkra, vannak, akik tudásban szeretnének előre szaladni: minél előrébb járnak, annál kevésbé értjük meg őket. Egyszer gyerekkoromban olvastam egy újságban, hogy feltalálták azt a kontaktlencsét, ami a szem színét megváltoztatja. Színes kontaktlencsének hívjuk ma. Egy kislány folyton arról beszélt nekem, hogy ő mennyire szeretné, ha a barna szeme helyett neki is olyan lenne a szeme, mint az enyém: zöld. Nagy boldogan közöltem vele a jó hírt, miszerint van erre lehetőége, most olvastam. Másnap az anyukája, aki vélhetően nem olvasta a cikket, olyan bántó módon beszélt velem, hogy megdöbbentem. Hazugnak nevezett, aki átveri a lányát és lelkiismeretfurdalást akart bennem kelteni, hogy miért hitegetem valami olyannal a gyerekét, amire nincs megoldás. Hiába próbáltam elmondani neki, hogy mit olvastam, csak még mérgesebb lett, hogy még mindig ragaszkodok a hazugságomhoz. Ott értettem meg, hogy mindenki csak annyit kap ennek a világnak a csodáiból, amennyit el tud venni belőle. A szűklátókörűség nagyon lekorlátoz minket.

A világunk halad, fejlődik, köszönet érte azoknak a felfedezőknek, akik előre mennek, akár életük kockáztatásával is, pl. „a föld gömbölyű” című mondatokkal. Ezért anno nem kevés embert öltek meg, hiszen más volt, mint amit mindenki elfogadott igazságnak. Az igazság mozog. Mozog addig, amíg az abszolút igazsághoz eljutunk. Vannak emberek, akik már többet képesek befogadni az egészből és vannak, akik nagyon megmerevedtek a régiben. Azért is nehéz az új igazságok bevezetése, mert a régi borul általuk. Minden igazsághoz vezetők is tartoznak. Az új igazságot új vezetők fogják képviselni. Ha a régi vezetők nem képesek elfogadni és megtanulni az újat, akkor félreállítják őket. Félreállítják őket, mert a régi tudás lejárt és az új veszi át a helyét. Vigyázz, hogy ne merevedj meg. Vigyázz, hogy elég nyitott tudj maradni az újra és vigyázz, hogy ne légy törvénykező a régi mellett, mert az új már megérkezett és az új mindig átveszi a helyét. Kérdés, hogy részese akarsz-e lenni az újnak vagy elképzelhetetlen számodra egy új valóság. Ha elképzelhetetlen számodra az új, akkor azt fogod érezni, mint Alan Delon, hogy nincs értelme élnie ebben az új világban, mert semmit sem ismer, semmit sem ért már és így nem is élvezi. Amennyiben nyitottá válsz az új felé, úgy hosszú, izgalmas, tanulással teli élet vár rád. Sok új dolog megismerésében, felfedezésében, új érzések megismerésében, új illatok, új félelmek is érkeznek természetesen, hiszen világunk úgy teljes, hogy fény és árnyék által él, lüktet, mozog. Erről írok legközelebb.