Minden csoda 3 napig tart, szokták mondani. Az a három nap viszont minden régi napod fölé emelkedik: mindent visz. A csodák nem mások, mint azon dolgok sokasága, amelyről régen azt gondoltuk, hogy lehetetlen, nem létezik és a fizika fölé emel minket és mégis lehetséges, és mégis létezik. A csodák addig csodák, amíg egy idő után mindenki megszokja őket és természetessé válnak. A csodák egy bizonyos dolog megfoghatatlan, ismeretlen, számunkra felfoghatatlan jelenségei. Addig, amíg nem éljük át, nem ismerjük meg, nem látjuk saját szemünkkel, addig hihetetlen: mint régen, hogy a föld gömbölyű. Mint régen, hogy az ember jóval kevesebb dologra volt képes. Ma már olyan sok mindenre vagyunk képesek, hogy hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ennél több már nincs is. A sok minden lehet egy nagyobb teljesítmény, mint régen, egy nagyobb tudás a tudomány előre haladása által vagy akár jóval nagyobb érzelmek. A csodák mindig ott kezdődnek, ahol a tudomány tart, ahol a tudomány azt állítja, hogy nincs tovább: onnan lehetetlen továbbhaladni és akkor jön egy Jézus és dacol a tudomány akkori állásával és bebizonyítja, hogy van több. Sőt: azt mondja, hogy mindenki számára lehetőség az, amit ő tud. Aki tud valamit, annak már tény, ami nekünk még csoda. A csodák izgalmassá teszik mindennapjainkat: misztikussá, ismeretlenné és teljességében megismerhetetlenné, mint egy jó nő. A jó nő kiismerhetetlen, érdekes, vonzó, idegen. A csoda ugyanilyen. Rajtunk múlik, hogy megnyitjuk-e magunkat a csodák felé vagy megrekedünk az ismerősben, mert az a biztonságot is jelenti. Minden, ami új, az idegen, félelmetes és vonzó. A tudomány sokáig okultizmusnak titulálta mind azt, ami ismeretlen, bizonyítás híján van. Ami már be lett bizonyítva, az tudomány, ami még nem nyert bizonyítást, az okult. Az okultizmus pedig szinte mindig bűntetendő volt. Aki új tudást fedezett fel, annak mindig számolnia kellett azzal, hogy ki fogják közösíteni, amíg a tudomány el nem kezd érdeklődni és bizonyít. Onnan, hogy bebizonyítja a tudomány mindazt, amiért régen máglya járt, onnan már nem csoda a csoda, hanem tény. Amíg viszont csodáról beszélünk, addig a misztikum fennáll: mint a gyermekeknél, amíg hisznek a Jézuskában; mint a felnőtteknél, amíg hisznek Istenben. Minden addig misztikus, amíg ismeretlen, de más, mint amit ismerünk. Onnan, hogy bizonyítható és egyértelmű, megszűnik a varázs: a varázs a fűszer. A varázs nélkül unalmas az élet. Varázs nélkül kell keresnünk valamit, amiben hihetünk megint, hogy újra tudjuk élvezni az életet. Minden, ami bebizonyosodik, unalmas is lesz egyben. A kisgyermek is azon meséket szereti, amit még nem tud előre. A tudomány „lelövi” a poént. Lelövi a meglepetést és elveszi a varázslatot. Hogyan tudunk újra hinni? Hogyan tudunk újra várni a csodákra? Úgy, hogy amit tudunk, elfogadjuk és várjuk az új „messiást”, aki bemutatja az újabb csodákat: azokat, amiket eddig még nem láttunk. Nem trükkökről beszélek, amelyeket könnyű megfejteni, hanem olyan dolgokról, ahol eddigi nézeteinket gyökeresen kell megváltoztatnunk, hiszen elég volt az unalomból. Minden, ami új, az izgalmas és minden, ami új, félelmetes is egyben. Mitől függ, hogy izgalmas vagy félelmetes lesz valami számunkra? Tőlünk. Tőlünk, hogy mit várunk. Azt várjuk, hogy miután mindent tudunk, úgysem lesz semmi olyan újdonság, ami érdekelne minket. Vagy elfogadjuk, hogy nagyon keveset tudunk az egészből és nyitottan várjuk az újabb és újabb érdekességeket. Tőlünk függ. Tőlünk, hogy félig üres vagy félig tele a pohár nálunk. Mennyire vagyunk képesek elhinni, hogy van más is, vagy elfogadjuk, hogy mindent tudunk és csak nevetünk a mások „csodáin”. Nevetünk, sőt azt várjuk, hogy mikor durran ki a lufi. Mikor fog kiderülni, hogy mégis csak nekünk volt igazunk.

Van akinek ez a legfontosabb. Az, hogy a másik nehogy valamiben jobb vagy több legyen nála. Van, aki képes egy életet feltenni arra, hogy na majd nem sokára bebizonyosodik, nemsokára kiderül, hogy szélhámos volt, stb. Van, aki ebben él. Neki valószínűleg nem sok csoda lesz az életében, hiszen észre sem venné, mert a másik bukására koncentrál. Észre sem veszik ezek az emberek, hogy egy ideje minden megváltozott. A fizika törvényei borulnak, átalakulnak. Nem értem, miért csodálkoznak ezen, hiszen Einstein is megmondta, hogy minden relatív. Mindennek csak valamihez képest van értelme, és ha új dolgok születnek, ahhoz új fizika, új törvényszerűségek is kapcsolódnak. A fizika pont olyan változó, mint a testhőmérsékletünk, csak hosszabb ideig volt állandósága. A változás elkezdődött. Ha nyitott vagy a csodákra és befogadó vagy, akkor napról napra megélheted azt, amitől más dühös lesz, te pedig boldog. Az új világ mindig csodákra, eddigi ismereteink számára újdonságokra épül. Mindig. A régit már ismerjük, az újat pedig várjuk, illetve éljük. Minél gyorsabban „fejtjük meg titkait”, annál gyorsabban születnek az új csodák. Minden csoda pedig még mindig 3 napig tart. Addig, amíg megértjük. Addig, amíg természetessé válik és addig, amíg megunjuk: akkor jöhet a következő. Amikor csodák születnek, azt valakinek be kell mutatni. Valaki megálmodja és megmutatja nekünk. Nem könnyű felvállalni valamit, ami ellene megy annak, amiben eddig hittünk. Sokan próbálták már megmutatni az újat, de annyira megkövesedtünk a régiben, annyira elhittük, hogy most már mindent tudunk és mindent ismerünk, hogy kell és mindig is kellett valami kataklizma, ami észhez térít minket, hogy még mindig nem tudunk mindent. Ha mindent tudnánk, akkor meg tudnánk állítani. Ha mindent tudnánk, akkor vissza tudnánk fordítani mindent. Az Univerzumnak soha nem az a célja, hogy visszaforduljunk a régihez, hanem az, hogy nyissunk az új felé. Az új felé, ami néha teljesen más, mint a régi. Az új felé, aminek nem mindig az alapja a régi, sőt van, hogy nem is kompatibilisek. Most egy ilyen világ jön. Egy olyan új világ, ahol a régi fizika nem kapcsolódik az újjal, ezért a fiatalok nagyon nehezen tudnak elfogadni a régiektől. Nincs olyan alap, ami jó lenne az újhoz. Nekünk kell az új alapjait felépíteni és ehhez bárki bekapcsolódhat. Nem nálam természetesen, hanem a szívedben. Jelezd, ha felkészültél az újra és várd az új csodák megjelenését, amik csak egy darabig lesznek csodák, egy idő után pedig természetesek. A természetről és annak átalakulásáról és szerepéről írok legközelebb.