Felnőttként sokszor azt hisszük, hogy mi magunk már Istenné váltunk. Istenné, mert valakinek valóban mi leszünk az Isten. Normális esetben a gyermekeink tekintenek ránk Istenként addig, amíg ők is felnőnek és saját gyermekeik Istenévé válnak. Istennek lenni azt jelenti, előtted járok. Istennek lenni azt jelenti, segítelek, vigyázok rád. Istennek lenni azt jelenti, tanítalak. Hol van ezzel a gond? Ott, amikor valakinek az Istenség azt jelenti, több vagyok nálad, jobb vagyok nálad, fölötted állok. Ezek a szavak nem különböznek az előbb írt szavaktól, mégis önzést és elválasztódást hoz létre, míg az előbb leírtak a segítést és az egyesítést jelenti.

Mindenki lehet Isteni és mindenki lesz is Isten, de vajon melyik aspektusát ragadod meg? Azt, amikor segíteni szeretnél már vagy még azt, amikor élvezni szeretnéd, hogy több lettél? Mindenki átmegy ezen az úton, sőt: meg is kell tanulni mindkettőt, csak ne ragadjunk bele egyikbe sem. Nem ragadtunk bele a harmadik osztályba sem, mert tudtuk, hogy lesz negyedik. Akkor nem ragadunk bele az Istenibe sem, ha tudjuk, hogy lesz tovább is. Mi lehet több az Isteni tudásnál? Mindegy, hogy milyen nevet adunk az újabb „iskolának”: az is csak egy újabb tanulási lehetőség. Minden osztály arról szól, hogy tanuljunk. Arról, hogy mit lehet megtanulni és arról, hogy el lehet végezni a tanulmányainkat különbözően. Végezhetünk közepesen, jól, rosszul, meg is bukhatunk, de végezhetünk kitűnően is. Aki kitűnően végez, annak könnyű lesz a következő osztály, hiszen arra fog épülni a következő szint. Aki gyengébben végez, az majd nehezebben veszi az akadályokat és minél nehezebben veszi valaki az akadályokat, annál kevésbé lesz jó a következő vagy az azt követő év. Be is lehet pótolni tudásokat, de akkor vissza kell menni kicsit, hogy kiegészítsük tudásainkat. Miért írok erről? Mert már mindannyian elhisszük, hogy amikor végigmentünk egy úton, akkor ott már mindent tudunk. Véletlenül sem. Akkor tudunk mindent, ha tudunk bánni is azzal, amit megtanultunk. Megtanuljuk a szeretetet, a békét, a haragot, az indulatot. Tudunk igazságosan és igazságtalanul bánni. Tudunk beszélni és csendben lenni. Mindent tudunk, de ez még kevés. Ilyenkor jön a vizsga. Tudod-e gyakorlatban használni azt, amit megtanultál? Tudod-e használni és élvezni azt, amit tudsz. Akarsz-e bántani vagy csak megértetted, milyen a bántás és nem szeretnéd alkalmazni? Akarsz-e hinni egy életen keresztül vagy megértetted, hogy Isten addig kell, amíg te magad meg nem tudod tenni azt, amit ő tudott szerinted. Minden valameddig kell számunkra, mint ahogy szüleink is csak valameddig mutatják az utat, utána engednek azon járni bennünket. A tanárok is csak valameddig mutatják az irányt, aztán ha levizsgáztunk belőle, akkor használjuk a tudást, éljünk vele: Isten is ilyen. Mutat egy irányt és ebből a rengeteg tudásból - amit Ő tud - használhatunk keveset, sokat, de valamennyit már mindannyian használunk, hiszen többek lettünk, mint szüleink jó esetben. Isten szándéka, hogy legyünk többek. Szándéka, hogy váljunk olyan emberré, aki képes az Isteni tudás felé elindulni. Minél jobban mélyedünk el benne, annál több újdonság jelenik meg általa az életünkben. Ennek a tudásnak kapcsán van, hogy valamely régi tudásunkat, hitünket elengedjük és van, hogy még megférnek egymással. Az Isteni tudat mindig valami újat hoz. Megfordít bennünket és új hitet, új lelkesedést ad, amitől újra energikusak, boldogok leszünk. Olyan, mint egy gyermek születése. Nem tudjuk, hogy mire számítsunk, de nagyon nagy lelkesedéssel és hittel tölt el bennünket és bizalommal, hogy képesek leszünk rá. Itt jön elő a tudás, amit addig megszereztünk. Itt tudjuk majd összegezni „tanulmányainkat”, hiszen a gyermekünk felnevelésében fogjuk önmagunk legjavát belehelyezni. Az a próbánk: amikor nem megy vagy nem tökéletesen, akkor „visszamegyünk” kicsit az „iskolapadba”. Keresünk olyan embereket, akiknek jobban megy. Tanulunk tőlük és bízunk abban, hogy immár tanulmányaink kiegészítésével jobban fog menni számunkra a szülői szerep. Ha sok hiányosságunk volt, akkor sokszor kell kiegészíteni tudásunkat, ha kevés, akkor ritkán fogjuk kiegészíteni. Aki pedig tökéletesen ment végig az élet iskoláján, az tökéletes gyermekeket nevel a föld, a világegyetem és természetesen az emberiség számára. Aki Isteni tudatban létezik, az tanít, segít és boldog, ha adhat. Ez az adás nem tévesztendő össze az anyai vagy apai adással: jóval több ez, de szintén önzetlen. Az anya és az apa tanulja a feltétel nélküli adást, akár szeretetből, akár anyagiakból. Az Isteni tudás, a feltétel nélküli önmagát ossza meg. Mikor Isteni tudatban vagy, ott bölcsességet adsz, azt a bölcsességet, ami tapasztalásra épül. Megtapasztalod, hogy milyen az élet szeretete és továbbadod. Önzetlenül beszélsz arról, hogy mit jelent a tudás és a másik ember is elkezd tanulni, fejlődni általad. Túl misztifikáljuk az Istent, ezért nem tudjuk befogadni azt, hogy esetleg lehet több is nála. Túl misztifikáljuk a tudást, amit tudott egy Isteni tudatú ember, mert olyan dolgokat tett, amelyeket ma sem sokan tudnak. Nem tudunk vizen járni és a vizet sem sokan változtatják ma borrá, de gondoljunk csak bele: Jézusnak akkor abban a társadalomban milyen más eszköze lett volna arra, hogy magára felhívja a figyelmet? Miért tette? Azért, mert Isteni tudattal sem lehet másképp segíteni, csak úgy, ha kérik a segítséget tőled. Aki Isteni tudattal rendelkezik, az biztosan segíteni akar. Az a tudat is olyan, mint az iskola: lehetsz benne elsős, másodikos, stb. Amikor elsős vagy, azt érzed, hogy mindent tudsz és mindenkinek segíteni akarsz; amikor másodikba lépsz, rájössz, hogy ezeket nem tudtad eddig és elkezded visszahúzni magad, majd minél többet tanulsz, annál inkább látod saját korlátaidat. Jézus akkor kezdett „szolgálni”, amikor befejezte tanulmányait és mindent tudott. Mi akkor kezdtünk „szolgálni”, amikor legalább az elsőt kijártuk. Minden tanulás ér valamit, de minél többet tudsz, annál magabiztosabban fogsz segíteni. Ne ítéljétek el, ha valaki első után már tanít, segít, mert az utána jövőknek nagy segítségére lesz. Természetesen minél többet tudunk, annál többféle segítségre leszünk képesek. A spirituális segítők mind rendelkeznek Isteni tudattal. Vannak, akik elsősök ebben és vannak, akik már előrébb járnak tanulmányaikban. Ne vegyétek el a kedvüket a tanulástól azzal, hogy az számotokra ismeretlen, szerintetek nem fontos. Minden tudás fontos és minden tudás hozzánk tesz. Nem lehetünk teljesek, csak akkor, ha mindent tökéletesen fogunk majd tudni. Addig pedig jó tanulást nekünk. Élvezzük, hogy ezen a bolygón nagyon sok mindent lehet tanulni, de ne felejtsük: minden tudásnak van pozitív és negatív aspektusa. Erről írok legközelebb.