Mindent szabad, ami Neked és Mindenkinek jó. Hogy lehet ez? Sehogy. Nem tudsz olyanná alakulni, ami mindenkinek jó lesz, de olyanná tudsz alakulni, ami sok ember számára fontos. Mit is jelent ez? Amikor változol, akkor vagy jobb leszel vagy rosszabb. Nincs más út: ha jobb lettél, akkor életed is emelkedik, halad: ha rosszabb, akkor akadályok jönnek, hogy a segítséget észrevedd. Az akadályok nem mindig állítanak meg, de mindig jelzik, hogy valami nem kerek, nem tökéletes. Sokszor - amikor előre szeretnénk menni - mégis akadályok érkeznek, akkor nem értjük: miért. Nem értjük, hogy miért nem lehetünk adakozók vagy kedvesebbek vagy hálásak. Miért nem tudjuk meglépni ezeket? Azért, mert valami van a háttérben, ami nem engedi ezt: valami, amivel tartozunk másoknak. Adakozni könnyű, de ha tartozunk másnak, akkor nem egyenes dolog. Adakozni fontos, de azt követően, ha már a tartozásainkat kiegyenlítettük. Nem csak a Banknak tudunk tartozni. Sokszor nem is gondoljuk, hogy ha valamit kaptunk, amiért hálátlanok voltunk vagy kedvességre bántást adtunk, az ugyanúgy megállíthat minket. Jó szívvel adakozni azt jelenti, hogy nem tartozol senkinek és eldöntheted, hogy amid van, kivel osztod meg. A szeretetedet, a pénzedet, a javaidat és mindazt, amit önmagad gazdálkodtál össze életed során. Ha úgy ítéled meg, hogy nem tudsz adni, mert nincs mit, akkor az a rossz hírem, hogy te halott vagy. Mindenki, aki él, hordoz egy bizonyos fényt: ez a lelkünk fénye, ez a tudásunk. Akinek nincs fénye, tehát nincs lelke, az nem él: amíg élsz, biztosan van mit adnod. Biztosan tudsz mit adni, de ha tartozásaid vannak, akkor ez nem lesz sokaknak látható. A tartozások kiegyenlítése az alap ahhoz, hogy változhass. Gondolj bele, hogy úgy ébredek, hogy jobb ember szeretnék lenni. Ez önmagában nem is tűnik olyan nehéznek. Ha nincs múltad, akkor nem is nehéz, de ha van, akkor ez úgy kezdődik: kinek ártottam eddig? Kivel vesztem össze? Mi volt az eddigi életem mozgatórugója? Milyennek ismertek eddig engem? Ezek a kezdő gondolatok önmagunk megváltoztatása előtt. Ha csak annyit kellene tennünk, hogy mától kedvesebbek leszünk, az nem túl nehéz. Annak viszont, akinek régóta nehéz gondolatai, bántó érzelmei vagy konkrét anyagi tartozásai vannak, annak úgy kezdődik a “megváltozás”, hogy törleszt: ebből sokszor a társadalom nem érzékel semmit. Sokszor nem is tudják, hogy azért kell kedvesnek lenned valaki felé, mert bántottad őt valaha. Minden változásnak az alapja a felismerés, amiben eljutunk odáig, hogy már nem érezzük jól magunkat abban a szerepben, amelyben mozgunk. A szerep attól jó, hogy a visszajelzések, amelyeket mások közvetítenek felénk, kedvezőek számunkra. A szerep ha jó, jól érezzük magunkat benne; ha nem jó, akkor változni szeretnénk. A változás mindig könnyű, de nem mindig tudunk megmaradni benne. Akkor akarunk megmaradni benne, ha az eredményeket látjuk. Itt minden élet számít. Minden, ami számunkra fontos. Amikor megszületünk, van egy örökölt karmánk: van egy tartozásunk, amelyet hozunk valahonnan. A genetikát már nagyjából ismerjük. Megértjük, hogy ha szüleink nem gondozták, ápolták testüket, akkor amit öröklünk, az nem túl jó számunkra. Van egy Lelkünk is, aki sok sok életen át tapasztal: ront és javíthat. Amikor valaki megszületik: a Lelke ezekkel az információkkal együtt születik. Itt is van mit kijavítani, ha szeretné. Amikor gyermekek vagyunk, szüleinknek köszönhettük, ha javítgattak minket. Amikor felnőtté váltunk, ott már mi javíthattunk magunkon. A szabályok egyértelműek: NE ÁRTS! Ezek a szabályok természetesen csak akkor betarthatóak, ha a társadalom egyértelművé teszi, hogy mi az, ami ártás. Nekünk nincs ilyen szabályzatunk, hiszen akkor már sok embert el kellett volna bocsájtani a pozíciójából. A szabály a szívünkbe van vésve. Lelkiismeretünk jelez számunkra. Ha már nagyon fejlett személyiségek vagyunk, akkor a lelkiismeret már szól is belül, ha kevésbé vagyunk felnőttek, akkor többségében “csak” érezzük, hogy valami jó vagy sem. Amikor emberekkel találkozunk, akkor mindenki máshol tart ebben a lelkiismeret dologban. Azok az emberek, akik szeretnének változni, azoknak vissza kell térni önmaguk jelzésrendszeréhez. Hiába mondják a többiek, hogy azt szabad: Te amikor változol, érezni fogod, hogy milyen érzés társul a cselekedethez. Amíg szüleink nevelnek, el kell fogadnunk szabályaikat, amelyek természetesen eltérhetnek az eredőtől. Ahogy viszont felnőttünk, szüleinktől tanult szabályrendszerünk nem véd meg attól, hogy megítéljenek minket. Hiába mondod, hogy nálunk lehet lopni, nem fogják elfogadni tőled. Vagy lehet hazudni: ki fognak vetni magukból azok az emberek, akik már nem lopnak és nem hazudnak. Lehetsz te attól még boldog, de valószínűleg csak azon emberek között, akik még lopnak és hazudnak. A hasonló a hasonlóval érzi jól magát. Amikor viszont már ez nem boldogít, akkor keresel másokat, akik másképp élnek és tőlük szeretnél tanulni. Ennek a változásnak semmi akadálya, csak tudnod kell, hogy minden, ami előre visz, először hátrafelé fog vinni, ha van törleszteni valód. Ez - ahogy említettem - lehet testi: tehát genetikát kell javítani, lehet lelki: tehát érzelmileg kell tanulnod vagy lehet szellemi: tehát mentálisan hoztál olyan döntéseket, amelyeket felül kell írni. Az energia számára mindegy, hogy hova megy: mehet a testbe, a lelkedbe vagy az értelmedbe is. Amikor viszont betöltötted valamely területet, ott felszabadultságot fogsz megélni. Olyan, mint amikor kifizetted a bankot. Kifizetted és vége a tartozásodnak. Csodálatos érzés kitörleszteni valamit, leróni a tartozásainkat. Csodálatos érzés felnevelni gyermekeinket, főleg ha azt érzed, hogy magadhoz képest megadtál mindent. Mindent, ami lehetséges volt. Az is egy tartozás: a gyermekek felnevelése. Sok ember nem képes felnevelni gyermekeit, mert nem tud adni. Aki nem tud adni, az képtelen felnevelni valakit. Neki is van lehetősége adni, de először önmagának kell megtanulni ezt. Az önmagamnak adás sokszor a legnehezebb. Erről írok legközelebb. Hogyan adhatunk önmagunknak?