Mindketten kéz a kézben járnak. Akiben van gőg, az biztos, hogy tud elnyomni. Aki pedig elnyomó, az gőgös. A pozitív tulajdonságok közé sorolják az elnyomást sokan. Furcsa lehet ezt hallani annak, aki viszont nem elnyomó. Kicsit talán ludas ebben a vallás is. A férfi a fej, a nő pedig a fejet követi. Ebből a mondatból jó sok félreértés adódik. A férfi valóban a fej kell, hogy legyen, a nő viszont a szív. A férfinak, aki a fej, vezetnie kell a nőt, aki a szív. A nők érzelmi alapon működnek, míg a férfiak racionálisan, de egyik sem működik a másik nélkül. Csak szívvel nem tudunk élni és csak aggyal sem. Ennek a két „szervünknek” ugyanúgy, ahogy a férfinek és a nőnek, együtt kellene működni és nem versenyeznie kell. Abból adódik az elnyomás, ha valaki versenyezni akar a másikkal, de a tudása nem nagyobb annál, hanem kisebb, ezért a gőg „beszáll” és hozzátesz a tudáshoz. Gőgös ember az, aki büszke magára akkor is, ha nincs mögötte tartalom. Nem a büszkeséggel van baj, hanem azzal, ha nincs semmi mögötte. Azért, mert ”férfinek születtél”, önmagában ne legyél büszke, mert az gőg. Azért már büszke lehet arra, hogy férfi vagy, ha valami olyat alkottál, ami férfiasan, logikusan új vagy nagy. Valami van mögötte. A nőiség is önmagában értéktelen. A nőiség egyetlen fokmérője az alkotásban: a gyermek. Ezért akarunk annyira szülni. Ezért akarunk annyira „világra hozni” valakit. Ez a mi alkotásunk. Ott tudjuk szeretetünket kifejezni, megélni. Aki nem szülhet, az mindig valahogy kompenzálni akar. Szeretnie kell a nőnek. Azért Ő a szív, az érzelem. A női szeretet sokféleképpen tud kiteljesedni. Szerethetjük mások gyermekét, alkothatunk valami szépet a festészeten, a szövészeten, a varráson keresztül, hogy gyönyörű érzelmeinket beletegyük valamibe, de mindaddig, amíg nincs tartalom, igazi alkotás vagy adás mögötte, addig csak gőgről beszélünk ott is. Sok nő lett gőgös azután, hogy nem szült. Aki nem szülhet, attól még alkotni és adni tud. Önmagában arra, hogy nő lettél, nem lehetsz büszke, mert az gőg. Akkor, ha adtál, ha hozzátettél a társadalmadhoz, akkor neked is - aki nem tudtál szülni - lesz miért büszkének lenni magadra. Akkor jogosan éled a büszke nőt. Így nem negatív az, hogy nő lettél. A kudarc viszont nagyon megváltoztat minket. Kudarcot él meg a férfi, ha nem alkothat valamit, ami férfias és a nő szintén kudarcnak éli meg, ha nem sikerül a számára legfontosabb: anyának lenni. A nő nem tudja könnyen túltenni magát ezen, mert érez. A férfi viszont logikusan át tudja vezetni a nőt ezen úgy, hogy egy másik lehetőséget tár elé, amiben kiteljesedhet. Vigyázzunk: a nőt nem tudod eltéríteni az útjáról azzal, hogy építsünk házat együtt, vakoljunk, burkoljunk együtt. Nem lesz elég a teremtéséhez. Azzal sem tudod átnevelni őt, hogy megtanítod mindarra, amit te tudsz. Okos, értelmes informatikust vagy nagy okos orvost nevelsz belőle. Nem lesz elég számára, mert neki éreznie kell. A női alkotás érzelmi. Ha okos nőt nevelsz, akkor abban az esetben, ha nem sikerül a szülés neki, gőgössé válik azzal, hogy bezzeg a munka… Valamiben muszáj tökéletesnek érezni magunkat. Ha tartalom van mögötte, akkor nem gond. Amikor nincs tartalom mögötte, akkor torzulunk el.

A nők nagy többsége kompenzál. Azért kompenzálunk, mert képtelenek vagyunk megélni az érzelmeinket. Képtelenek vagyunk kiteljesedni gyermekeink felnevelésében vagy gyermekeink hiányában. Azért nem tudunk kiteljesedni a gyermekeinkben, mert aki nem nevel gyermeket, az karriert épít. Úgy gondoljuk, hogy ezt mi is szeretnénk. Aki karriert épít, annak pedig kevesebb ideje lesz a gyermekei felnevelésére. Huszonkettes csapdája? Nem. Amikor a szülővé válás elkezdődik, akkor a gyermeknevelés örömet, kielégülést nyújt nekünk egy darabig. Mindenkinél máshol jön el az a pont, amikor elég. Amikor vágyik vissza az emberek közé dolgozni. Aki viszont nem vágyik vissza, azt kielégíti az anyaság teljesen. Mindenki másképp boldog ebben. A különbözőség tesz minket gőgössé. Van, aki attól boldog, hogy visszamehet minél előbb. Az lehet, hogy sajnál téged azért, mert te még otthon „küzdesz” gyermekeddel. Lehet, hogy te pedig őt sajnálod, amiért nem engedheti meg magának, hogy otthon maradhasson tovább gyermekével. Ebbe még nincs gőg, viszont ha valamelyikőtök azt tartja tökéletesnek, amit gondol, ahogy ő él, akkor lesajnálás vagy lenézés lehet belőle a másik felé. Gőgösen nem tudsz pozitívat adni. A gőg az elvesz. Aki gőgös lesz, mindig el akarja nyomni a másikat, mert biztosan én vagyok a jobb. Ha én vagyok a jobb, akkor kell lenni rosszabbnak és a rosszabb alattam van. Nem barátkozom vele. Nem érzem jól magam vele. A gőg és az elnyomás elválaszt minket. A mai kor társadalmának össze kell rendeződnie. Valós tudások alapján valós összerendeződésekre van szükségünk és arra, hogy a nők újra hazatalálhatnak önmagukhoz, ahogyan a férfiak is megtalálják saját szerepüket ismét. A férfi nem azért a fej, mert az a szív „fölött” kell, hogy legyen, hanem azért, hogy többet tudjon és biztonságot adjon a nőnek, akit rábíztak ebben. A nő pedig azért van „lejjebb” a szívben, hogy előre engedje a férfit, aki erős, küzd, hogy megvédje őt és a gyermekeket. A gyermekek az összes többi szervünk. Van olyan, amelyik nem fontos? Nincs. Nem azért írtam ezeket példaként, hogy azok a nők, akik nem szülhettek, rosszul érezzék magukat. Ők is ugyanannyira nők akkor, ha megtalálják azt, amiben érezhetnek, törődhetnek valakivel. Teréz anyu például érezte, hogy nő volt, pedig apácaként mást gondolnánk róla. Adott azoknak a saját szeretetéből, akik rászorulnak, akiknek hiánya volt benne. Nektek is - akik nem szültetek - van családotok, vannak máshol gyermekek, akik biztos, hogy hiányban vannak. Vannak körülöttetek állatok, akiket lehet szeretni vagy olyan rendszerekhez lehet csatlakozni, aki szeretetüket osszák szét megmenteni való emberek között. Ne légy úgy nő, hogy nem éled meg a nőt: az adást, abból az aspektusból, ami a szeretet. Ne légy úgy nő, hogy azt mondod, neked nem jutott lehetőség a szeretet adására. Nincs ilyen. Amikor viszont nem sikerült a gyermek, sokan mögé bújnak ennek és máshogy kompenzálnak: vásárlással. Mindent meg akartok kapni, mert nektek nem sikerült az, amit leginkább szeretettek volna. A vásárlás nem ugyanaz, mint a szeretet adása, sohasem fog ahhoz az érzéshez elvinni. A szeretet adását csak akkor tudod megélni, ha élő személy kapja. Akkor lettél nő. Még egyszer elmondom, hogy lehet az egy állat is vagy növények ápolásával, szeretetével is hozzáadtál valamit a világunkhoz nőként, női energiával, szeretettel: vásárlással, nem. Azzal csak a gyermeket, aki mindent akar érzés erősödik benned. Ez - ha felnőttél - elválaszt a társadalmadtól. Visszatetsző lesz, mert a felnőtt korban való gyermeki viselkedés szétválaszt. Nem lesznek „felnőtt” barátaid, csak hasonlóan, „gyermekek”. Nem leszel felnőtt, ha nem tudsz valakinek nőként szeretetet adni és nem leszel felnőtt férfi, ha nem tudsz tudásod alapján valakit, valakiket vezetni. Nem csak gyermekeinket lehet vezetni, hanem a nőt, aki melletted a te vezetésedre rábízva magát, boldog. Vezethetsz egy céget is vagy akár egy országot is, ha megfelelő tudásod van hozzá. Úgy vezetsz jól, hogy ha azok, akik mögötted jönnek, boldogok. Legközelebb a jó vezetésről és annak fontosságáról írok.