Életünk során rengeteget hibázunk. Hibázunk akkor, amikor azt hisszük, hogy segítünk azzal másoknak, ha megoldunk helyettük valamit. Hibázunk akkor, amikor nem tanítjuk meg gyermekeinket arra, amit tudunk, mert úgy gondoljuk, hogy gyermekeink többet tudnak nálunk. Hibázunk, hibázunk és hibázunk. Hogy tudnánk megoldani hibáinkat? Először is meg kell érteni azt, hogy mi volt hiba életünkben és mi nem. Ha hibázunk, ki kell javítani. Ha én hibázok és a másik már emiatt nem akar szóba állni velem, akkor meg kell tanulnunk bocsánatot kérni.

A megbocsájtásról: Minden embernek jár a megbocsájtás lehetősége. Ezt közvetíti minden vallásunk. A vallások segítőket kérnek fel ahhoz, hogy bűnbocsánatot nyerjünk. Valójában a bocsánat szó eltöröl minden bűnt. Hogy lehet ez? Úgy, hogy amikor felébredsz, elkezdesz rálátni arra, hogy hogyan is éltél, hogy hibáztál, bántottál embereket, akiktől Neked esne jól bocsánatot kérni. Mindannyian merevek és makacsak vagyunk. Nehezen tudunk bocsánatot kérni. Azért tudunk nehezen bocsánatot kérni, mert akkor kiderül, hogy hibáztunk. Az ébredés viszont azzal indul, hogy elkezdünk rálátni életünkre. Arra is, amit jól csináltunk és arra is, amit nem: arra, hogy hibáztunk. A hibáinkat hordozhatjuk egész életünkben vagy felszabadíthatjuk magunkat attól, ha megtanulunk bocsánatot kérni, ha megtanulunk megalázkodni. Lehet, hogy nehéz, de felszabadító. Tisztáztál már valakivel félreértéseket? Felszabadító érzés. Nem pörögsz rajta tovább, hogy vajon a másik mit gondol rólam tovább. Jó érzés és szellemi fejlődéssel jár. „Aki magát megalázza, az felmagasztaltatik.” Kérdés, hogy kell-e nekünk közvetítő ahhoz, hogy bocsánatot kérjünk? Kell-e az egyház hozzá? Kell-e valaki, aki mediál köztünk? Ha tudatosságod magasabb szintjén állsz, akkor nem kell. Akkor képes vagy magad megalázni és tudsz bocsánatot kérni. Mi történik olyankor? A hang, amely beáramlik a testbe, mindig teremt. Teremt az a hang, amely bántást mond ki, teremt az a szó, amely áldást közvetít, segít, buzdít. Mit is teremt a bocsánat? Lebont minden bántást, amit előzőleg elhelyeztél valakin. Ha lebontja a bántásaidat, akkor felszabadít téged a bántásaid következményétől és jobb lehetőséged nyílik felemelkedésre, változásra. Úgy működik, mint a nullpont technológia. Kisüti az egyik pólus a másikat.

Nagyon rossz érzés gyűlölködésben élni. A nagy tanítók azt tanítják, hogy okos enged. Mi képesek vagyunk éveket, évtizedeket vagy akár egész életeket rágódni azon, hogy „ de Ő kezdte”, „Ő volt a hibás”. Mire megyünk vele? Van egy hamis illúziónk arról, hogy mi nem hibáztunk. Ebben a hamis illúzióban és jó sok gyűlöletben éljük életünket, amiért nem élvezzük azt. Van ennek értelme? Nincs. Amikor megszületik az elhatározás, hogy szeretnénk bocsánatot kérni, akkor: vagy mi keressük fel az illetőt vagy valamilyen segítséget kérünk a vallási vezetőinktől, főleg ha az illető már nem él. Minél magasabb szinten van a vallási vezetőnk, annál könnyebben kapja meg az „üzenetet” a másik oldalon az, akitől bocsánatot szeretnél kérni. A bocsánatnak azonnali felszabadító hatása van. Mi is lehetünk önmagunk tolmácsai. Kérhetünk bocsánatot rég elhalt szüleinktől, nagyszüleinktől, barátainktól. Az idő, amely „elviszi a hírt” a meghalthoz, attól függ, hogy mennyire vagyunk felemelkedett mesterek. Ma papjaink között is nagyon kevés igazi felemelkedett mestert látok. Nem sokban különbözik az a bocsánatkérés, amelyet te magad küldesz el szeretteidnek, mint ha egyházi személyt kérsz fel a bocsánat közvetítésére: ezért talán könnyebb nekünk önmagunk által bocsánatot kérni. Ha megérted, hogy mit tesz a bocsánatkérés a belőled kijövő bántással, akkor tedd gyakorlattá és éld ennek jó és pozitív oldalát. Ha megbántasz valakit, próbálj egyből bocsánatot kérni. Ha megbocsájtottak, akkor történik meg a feloldozás. Akkor leszünk jobban és akkor szűnik meg a bántás, amelyet én kezdtem közvetíteni azzal, hogy megbántottam valakit. A bocsánatkérés nehéz, de terhek hullnak le rólad, ha képes vagy rá, hogy megtegyed. Minél többen tanulunk meg bocsánatot kérni, annál inkább sül ki az az energia földünkről, amely a bántáson keresztül érkezett. Ez az, amikor helyrehozzuk azt, amit elrontottunk. Ahhoz viszont, hogy elkezdhessük helyrehozni, amit elrontottunk, először észlelni kell, hogy hibáztunk. Hiába észleljük, hogy a másik is hibázott, így sosem lesz vége a bántásainknak. Minél többet bántunk, annál rosszabbul érezzük magunkat és annál inkább már csak a bennünk lévő harag fog szólni belőlünk. Abból pedig csak bántást fogunk tudni adni annak is, akit a legjobban szeretünk. Legyünk már felnőttek és tegyük helyre problémáinkat és ne azon rágódjunk egy életen át, hogy minket bántalom ért. Gondolkozzunk el azon, hogy mi mindenben ártatlanok vagyunk? Akkor sem vagyunk teljesen ártatlanok, ha csak hagytuk, hogy megbántsanak. Ha hagytuk, hogy megbántsanak, akkor befogadtuk azt a bántást és mint egy mártír hordozzuk azt. Mi vagyunk a szenvedők, akiket bárki megbánthat. Ebből tudsz energiát nyerni, de ebből csak további bántást nyerhetsz vagy sajnálatot. Mind a kettő negatív energia. Nem épít, csak elvesz belőled. Ha azt akarod, hogy pozitív energia érjen, akkor fejezzétek be a gyűlölködést, legyetek felnőttek, beszéljétek át a problémát és kezdjetek új, tiszta lappal mindent. Igen, fel fognak jönni sérelmek, fel fognak jönni olyan dolgok, amelyekre már nem is emlékeztetek. De ha feljönnek, akkor át kell beszélni és ha úgy érzed, hibás voltál benne, akkor kérjél bocsánatot. Kérjél „feloldozást”, hogy elillanjon a bántás, amit nehéz hordozni. A bántás is - mint minden energia - teremt. Ha bántásokat kaptál, akkor te is hordozod a bántást és miután elkezdted befogadni, biztos: hogy szabadulni akarsz tőle. Szabadulni pedig csak úgy lehet tőle, ha átadod valaki másnak. Ki az, aki szívesen elfogadja a bántást? Senki, senkinek sem kell. Hogy tudunk akkor megszabadulni tőle? Úgy, hogy kisütjük a bocsánatkéréssel. Ez a nullpont technológia. A legmagasabb pontot összekötjük a legalacsonyabb ponttal és kisül. Így egy sinus görbe helyett - amely az életünk útja volt - egy egyenes vonalú egyenletes mozgás kezdődik. Élvezd, élvezd az út nyugalmasságát. Élvezd az út egyenességét és élvezd, hogy nincs tele kilengésekkel, nincs tele hatalmas amplitúdókkal: élvezd!

Amikor valaki elindul a nyugalom útján, először furcsa lesz, hogy nem történik annyi bántás és már te sem akarsz bántani. Nem történik annyi féltékenység, nem lesznek félelmek és boldogtalanságok. Ahhoz azonban, hogy ide a nyugodt úthoz eljussunk, meg kell tanulnunk bocsánatot kérni. Néha nem olyan nehéz, mert már annyira nyom valami, hogy kikívánkozik. Néha nagyon nehéz, mert elrejtettük hibáinkat és lehet, hogy akitől bocsánatot fogsz kérni, az nem is tudja, hogy rád kellett volna haragudnia. Akkor is felüdülés a vége. Felszabadulsz. El tudjátok képzelni, hogy mit fog jelenteni társadalmunk számára, ha megtanulunk bocsánatot kérni? Óriási változást: főleg, ha megtanítjuk ezt gyermekeinknek is. Ha megtanuljuk megbocsájtani a másik bántásait, az lesz az igazi nagy változás a földön. Hogyan bocsájtsunk meg? Erről írok legközelebb.