Az átalakulás testünkben zajlik.  Megszületünk és megváltozunk. Fiatal testünk felnő, majd megöregszik és elhal. Ez is alkímia, ez is változás. Miért nem tudunk abban hinni, hogy testünket fenn tudjuk tartani sokáig? Miért nem hisszük el, hogy akkor is, ha nem figyelünk testünkre és akkor is, ha figyelünk rá, változáson megy keresztül? A változás, amin keresztül megy, nem mindegy számunkra, hogy milyen. Ha nem figyelünk rá, akkor elfárad, elgyengül és öregszik. Ha figyelünk rá, akkor frissül, fiatalodik. Melyikben éreznéd jobban magad hosszú éveken keresztül? Egy olyan testben, ami beteg, haldokló, vagy egy olyan testben, amely nem árulja el korát, vidám, friss, fiatalos, lendületes? Melyikben? Remélem a válasz az utóbbi. Ha nem, akkor egyértelműen meg fogsz halni. Túl erős kifejezés ez? Miért. Ha valaki semmit nem tesz az autójáért, akkor ugye számol a következményeivel. Ugye számolsz azzal, hogy elfogy az üzemanyag, hogy eltörnek, elöregszenek alkatrészei, és ugye azzal is számolsz, hogy egy idő után nem fog elindulni az az autó. Ugyanígy működik az emberi test is. Ha nem foglalkozunk vele, akkor elöregszik, elhal. Minél jobban foglalkozunk vele, annál jobb körülmények között élünk, és annál jobban érezzük magunkat testünkben.

Az emberi test egy csoda. Az, hogy megújítja magát, az hogy képes új sejteket új információból létrehozni. Az, hogy szebbek lehetünk 70 évesen, mint akár huszonévesen, az kizárólag attól függ, hogy milyen „üzemanyagot” tankoltunk életünk során. Bántásokat fogadtunk be, vagy csak kedvességet, szeretetet. Amikor egy ember sok bántást kap, abból születnek sejtjei. Azok a sejtek, amelyek a bántásból születnek: egészségtelenek, nem tökéletesek. Ha nem tökéletesek a sejtek, akkor egyre kevésbé leszünk mi magunk tökéletesek. Ezért romlik az emberek teste, ezért öregszünk, betegedünk meg, mert nem értjük, hogy valóban mi magunk teremtjük életünket. Ha jó életet szeretnél, ne bántsd magad. Ne teremts magadnak bántást, fájdalmat, hanem add át testednek a tiszteletet és tökéletesítsd. Senki sem tökéletes, de bárki válhat azzá. Hogyan? Elfogadással kezdődik. Minél inkább elfogadom magam, annál inkább tudok változtatni rajta. Példa. Ha egy test csúnya, beteg, sok bántást kap, akkor kezdjük átprogramozni. Először megértjük, hogy nem bántásból lett olyan, amilyen, hanem szüleink maximális energiájából. Nem volt bennük több szeretet, fény, kedvesség, öröm, stb. Akkor tegyünk hozzá kedvességet, fényt, örömöt, stb-t. Amikor egy testben elhelyezünk energiákat, először meg kell értenünk, hogy hol tart. Ha jó állapotú, akkor sok még jobbat adhatunk neki, ha nem jó állapotú, akkor bizony csak keveset tud elfogadni, főleg ha még gyermek, és nem érti, hogy róla szól a történet. A felnőttnek meg kell érteni, hogy aki csúnya, annak szépség, mint információ, mint fény, kell ahhoz, hogy eltűnjön a csúnyaság belőle. Akkor a fény, hogy szép vagy, beáramlik a testbe, és a csúnyaság, mint árnyék kijön belőle. Fluktuáció zajlik testünkben folyton. Minél több fény áramlik be testünkbe, annál szebbek, okosabbak, bölcsebbek leszünk, és minél több bántás, félelem, durvaság áramlik bennünk, annál inkább jelenik ez meg külső képünkben. A szépség az energiáink tükre. Ezért van az, hogy egy ember, aki szép volt, megcsúnyulhat, és fordítva is megtörténik ez. Azok az emberek, akik szépek, csak jól kell sáfárkodniuk vele; Azok viszont, akik nem szépek, meg kell tanulniuk széppé válni. Miért? Mert együtt tudunk haladni. Ha sok szép ember között egy újabb szép ember megjelenik, az olyan természetes lesz. Ha viszont sok szép ember között egy csúnya van, az idegennek hat köztük. Aki viszont idegen, akkor az a „más” nem tud asszimilálódni, nem tud keveredni a többivel.

A jó embereknek húzni kéne magukkal a „rossz” embereket. Minél nagyobb a különbség, annál kevésbé tudnak szót érteni az emberek egymással. A rossz ember irigy lesz a jó emberre, és a túl nagy különbség miatt nem fogják keresni egymás társaságát.

Jó embernek lenni jó. Próbáld ki. Ahhoz, hogy megértsd: milyenek a jó emberek, találkoznod kell velük. Minden találkozásnál szembesülsz azzal, hogy te nem vagy jó. Ha szembesülsz vele, akkor változz. Lehetsz jó, ha jó embertől tanulsz; lehetsz szép, ha szépekkel vagy körülvéve, és lehetsz gonosz, rossz, ha olyanokkal veszed körül magad. Ez is alkímia, változás. Ennek felismerése segít hozzá, hogy jobb, vagy rosszabb ember legyél. Ha jobb ember leszel, akkor földünk fölemelkedik. Ha rossz ember leszel, akkor földünk lefelé száll. Minél följebb emelkedünk, annál inkább váltunk osztályt. A fölfelé haladásban harmadik után negyedik jön. A lefelé szállásban harmadik után újra második jön. Ezért vannak különböző szintű emberek. Az egyik fölfelé halad és megismeri a negyedikes tananyagot, és boldog, hogy új tudást szerezhet, és olyat is megismerhet, amit eddig még nem, és új törvények születnek, és új csodálatos felfelé haladó emberekkel veheti és veszi is körül magát. Aki lefelé halad, az már abban sem hisz, amiben előtte harmadikban még hitt. Nem boldog, mert nincs új, amit tanulhat, nincs új, ami érdekelné, feltöltené, és ezek az emberek kiábrándultak. Az sem igaz, ami létezik számukra. Ez a két pólus hat és teremt a földön.

Nem versenyként kell felfognunk, hogy ki győzzön, ki vezessen, hanem érthetően át kell adni embereknek azt, amit leírtam. Önként vállaljuk fölfelé, illetve lefelé haladásunkat. Önként. De miután részei vagyunk az egésznek, ezért annak felelősségét akarva, akaratlanul is megkapjuk. Ne akarjunk pusztán azért lefelé haladni, hogy nehogy a másik „csoportnak” legyen igaza. Ne akarjunk pusztán azért vetélkedni, mert akkor nem győzünk. Érveljünk, és értsünk. Haladjunk, és nézzünk körül, hogy milyen emberek vesznek minket körül: onnan tudod, hogy fölfelé, vagy lefelé haladsz. Ha már fölfelé haladsz, azt látni fogod. Jobb emberek társaságát fogod kívánni. Kevésbé fog jól esni a panaszkodás, az állandó szenvedés, és nem fog jól esni a verseny. Ott lesz vége az olimpiai játékoknak, ami ugyan élmény számunkra, de nem élmény a sportoló számára, aki saját testét áldozza fel nekünk, hogy mi jól szórakozzunk. Nem sokban különbözik a gladiátor-játékoktól az olimpia sem. Annyi a különbség, hogy nem kell egyből meghalnia az olimpikonnak. De később egy lassú halálon megy keresztül, mert túlhajszolt teste jelez. Legközelebb a test megfeszítéséről, és ennek okairól írok.