Minden embernek van valamiben hite. Te a tudatok valamelyikéhez ezen keresztül kapcsolódsz. Minél magasabban vagy, annál inkább kell hit, hogy lehozd a tusásaidat. Magadból. Képzelj el egy kifeszített szalagot fölötted! Ebből jönnek a tudások úgy, hogy energiaközpontokon keresztül nyílnak meg. Ha benned 7 energiaközpont található, akkor a 8. a 9. és így tovább – fölötted, fent helyezkedik el. Minden energiaközpont egy kört zár be körülöttünk. Ezek a körök egyre nagyobbak, és ezek a körök hordozzák tudásunkat. Ha az energiaközpont azon a körön kinyílik, akkor újabb tudások érkeznek benned. Ha te, mint ember, csak hét energiaközponttal vagy testileg kapcsolatban, akkor már a nyolcadik – ami a fejed fölött helyezkedik el – több, magasabb tudás, mint az ember tudása. Több lehet nálad, több lehet az Isteninél is akár.

Ki az ember? Az ember egy olyan lény, aki megfelelő mennyiségű energiát kapcsol magához, és több lett az állatnál, akinek hat, vagy öt, vagy csak négy energiaközpontja van, azaz csakrája. Az állatok ettől kevesebbek, hogy nem kapcsolódtak még azokhoz a tudásokhoz, amelyek az állatvilág fölé emelhetné őket. Mi pedig ahhoz az energiaközponthoz kapcsolódtunk, amely már nem állati, de még nem Isteni.

Az emberek azért nem tudják elképzelni azt, hogy az embernél lehet több, mert ebben az univerzumban nincs is nagyobb. Amikor viszont nem éltek itt emberek, akkor állatok ugyanúgy éltek, és ők sem tudták elképzelni azt, hogy lehet több mint állat. Lett több. Embernek hívják, de az ember szintén az evolúció része. Megy tovább a törzsfejlődés. Mi van akkor, ha már az ember is van, hogy hét energiaközpontú, csakrájú; és van, hogy több. Jézusnak 12 energiaközpontja működött, és még mindig emberi külsőt hordott. Azok az emberek, akik több energiaközpontjukhoz csatlakoznak, okosabbak, bölcsebbek, szebbek, kedvesebbek stb. És ezekből bármit hordozhatnak.

Ha mi elkezdünk egy osztályt, akkor egy energiaörvény van körülöttünk. Egy gömb. Ha már a második osztályba járunk, akkor ez a kicsi és egy nagyobb gömb van körülöttünk, és a nagyobb gömb több tudást tárol. Ott már többet tanulhatunk. Így megyünk föl a minimum hét csakráig, és ez által leszünk többek. Ha hét csakrád megnyílt – tehát hét gömb van körülötted –, akkor tudásaid ebből a hét gömbből jönnek. Nem tudhatsz többet, és nem tudhatsz kevesebbet sem. Mi viszont nem folyamatosan haladtunk iskolánkban! Nem értük el a teljes tudásunkat elsősként, és máris továbbléptünk másodikba. Nem értük el a tudásunkat teljesen ott sem, de már a harmadikat tapostuk, és elhittük, hogy mindent tudunk. Vissza kell mennünk néha, ha tudásunkat teljesen szeretnénk érteni és használni. És ilyenkor olyanok vagyunk, mint a mag, amely csak pihen, alszik. Vegetálunk. Addig, amíg nem érjük el a tudás teljességét a hetedikig, addig nem érdemes továbbmennünk. Spirituálisan pedig ez történik. Megnyílik a nyolcadik gömb… Vagy a kilencedik, és azt gondoljuk, hogy mindent tudunk. Ha nyolcadikból mindent tudnánk, akkor olyan dolgokat tehetnénk, amelyeket Jézus, Buddha, Mohamed és még mások is tettek. De mi nem tudunk olyan dolgokat, mint ők, csak rész szerint. A rész szerint az nem a teljes. Ha teljesen azt tudom, mint Jézus, akkor olyanná válok, mint Ő. Még nem tartunk ott, de tarthatunk. Szabadságunk van hozzá. Sőt, többek is lehetünk. Sőt Jézus ezt kérte. Gyertek utánam, és nagyobb dolgokat fogtok tenni, mint Én! Mindenkinek szólt. Bárki lehet több, csak előbb meg kell tanulni az alapokat. Az alapok pedig a hét csakrát rejtik. Hét csakrába – hét energiaközpont gömbjébe – belefér az ember. Minden, ami attól több, nagyobbá tesz minket. Akár fizikálisan. Akár nőni is lehet. Akár felnőttként, mint a fák, a növények és minden – ami négy csakrába belefér – nőhet. Mi többek lettünk, mint négy csakra. Mi a hétnél indulunk és az még csak a kezdőpontunk. Amikor egy ember elindul a fejlődésében, a hét csakrával kezd, és el kell érnie a 12 csakrát. Ott fejlődik ki az igazi ember. Ha hét csakrát akarsz összehasonlítani a 12 csakrával, akkor azt úgy képzeld el, mint a hetedikes tudás és a 12-es tudás teljessége közötti különbséget hasonlítanád össze. A hetedikesek még nem is látnak rá a kilencedikesek tudására, mert minek, úgysem értenék. Így működünk mi spirituális, és nem spirituális emberek. Beleláttam a kilencedikbe és meg szeretném osztani a hetedikessel, de azt fogja mondani, hogy az nincs. Nem létezik. Olyan még nincs. Hiába beszélsz valakinek arról a tudásról, amelybe beleláttál tízedikesként, a nyolcadikos nem fogja érteni.

Azok az emberek, akik nem egy malomban őrölnek, nem értenek szót egymással. Nem tudnak arról beszélni, ami közös téma lehetne, mert nincs nagyon közös bennük, viszont ha te már végigjártad a hetediket teljesen, és elkezdted a nyolcadikat, akkor tudsz beszélni olyanokkal, akik hetedikesek. Sőt tudsz számukra újat mutatni, tanítani. Ha viszont te sem végezted el teljesen a hetediket, csak átsuhantál te is rajta, és úgy jutottál el a nyolcadikba, akkor vívni fogtok. Az a jó, amit te gondolsz; a másik szerint pedig az a jó, amit Ő gondol. És itt megállunk. Nem fejlődünk tovább. Nem jutunk előre, mert azok szerint, akik még nem látták a nyolcadikat, azok szerint nincs is nyolcadik, aki pedig már látta nyolcadikat, az pedig elhiszi, hogy már ott tart. Honnan tudod, hogy tényleg ott tartasz? Onnan, hogy tudsz már szépen beszélni a „kisebbekkel”. Ha ez nem megy, akkor vissza kell menni tanulni. „Visszaminősítenek”. Ezt a kifejezést előszeretettel használja a spirituális ember. Ki minősít vissza? A lelked. Lelked, aki rájön, hogy még nem értél meg a nyolcadikra, főleg nem a többi osztályra.

Lesz előbb-utóbb mindenki nyolcadikos, de tanuljunk meg először emberré válni. Erről írok legközelebb.