A radix horoszkópban, vagyis abban a képletben, ami azt mutatja, hogy a születésünk pillanatában hogyan álltak a bolygók felettünk az égen, körök kapcsolódnak egymásba, amelyek - jó esetben - kiegészítik egymást. A körök a bolygók keringési pályái, amik egymásba kapcsolódnak, mert minden égitestnek más a pályája attól függően, hogy milyen messze van a Földtől. Ennek megfelelően eltérő a mi bolygónk körüli keringési ideje. Ha egy kör kiegészül, vagyis két bolygó kapcsolódik, fényszöget zár be egymással, hatással lesz egymásra, nagyobbá válik az a kör is, ami maga a horoszkóp ábra, vagyis a bolygók mozgástere. Az a pálya, amin belül az univerzum kommunikál velünk. Minél nagyobb lesz ez a kör, annál többet tud, annál többet ért valaki.

Sokszor úgy tűnik, mintha nem is érdekelne az egész sorstérképünk, hanem leragadnánk csak ott, hogy születésünkkor a Nap éppen melyik jegyben járt. Annyit tudunk, hogy eszerint kos, vagy vízöntő, vagy bármi más jegyűek vagyunk, és ragaszkodunk ehhez. A Nap jegyünk ( pl. kos, bika, stb.) csak megmutatja az irányt, azt az energetikai mezőt, ahol bejöttünk, ahová megérkeztünk, itt, a földön. Először azzal kell ismerkednünk, hiszen a Nap szimbolizálja a horoszkópban az egót, a tudatos ént, azt a területet, amelyben a szülött ki tud teljesedni. Ha például tavasszal születtél és kos vagy, először ismerd meg a kosságodat, de ne állj meg, tanulj tovább! Tégy fel kérdéseket: Mi az, ami kimarad abból az energetikából, amit úgy hívunk, hogy kos? Képzeld azt, hogy a születési jegy egy berendezett színpad, a bolygók pedig a színészek, de te vagy a rendező! Nézz körül, mi van a színpadodon – a játéktereden – és mi az, amire szükséged lelet, de hiányzik a díszletek közül? Vagyis mi az, ami hiányzik tudásodból? Azt tanuljuk, hogy a napjegyünk – pl. a kosságunk, determinál. Ha elfogadjuk, hogy determinál, elüldögélünk ebben, és nem tanulunk semmit. Pedig a napjegyed - kos, vagy bika, vagy nyilas, vagy bármiként születsz - csak arra ad utalást, hogy honnan indulsz, ugyanis el kell indulnod! Ha férfi vagy, balra indulj, és azon a zodiákuson keresztül tanulj. Minden tulajdonságot, amelyet meg lehet tanulni belőle, értelmezz és tanuld meg! Erre jó a horoszkóp. Ez viszont nem egy élet munkája, hanem többé.

Ha nő vagy, indulj jobbra, vagyis ha bika vagy, az ikrek energetikáját tanuld! Azt, hogy mit tud egy iker. Mi a jegy sajátja. Ha pedig bika férfi vagy, akkor válj kossá, hogy megértsd az irányodat! Ha egy férfi női irányban indul el, vagy egy nő férfias úton, akkor a nemeik változnak. El lehet jutni odáig, hogy egy nő teljesen férfias lesz, és fordítva is megtörténhet. Miért? Mert az irányok jelzik a nemeket. Családunkban mindig az vezessen, aki felnőttként előrébb van annál, mint amit a születési horoszkópja jelez! Győződjünk meg arról, hogy a tudásunk helyes! Ez az önismeret. Jó esetben mire felnövünk, minden égövi jegyen keresztül megyünk. Vagyunk, kosok, rákok, nyilasok, és minden. De ha nem tanuljuk meg azt, amitől teljesek leszünk, nem tudunk tovább haladni, nem növünk fel, nem válunk teljessé. Ezért kell, hogy kiegészítsenek, és ezért kell megértenünk egymás tudását.

Tegyük fel, hogy hozzámegyek valakihez, aki már dolgozott magán, hiszen nem gyerek. Ez az ember tud valamit. Ami igazán vonzó lehet számomra, az, hogy többet tud nálam valamiben, tehát tud nekem adni. Ha egy másik ember nem tud többet nálunk, akkor nem kérjük. Nem szeretünk bele, és nem élvezzük az együttlétünket. Ha tud valamit, akkor ő is megnézi, hogy mi mit tudunk? Mi az, amiben előrébb vagyunk, mint ő? Mi az, amit megtanulhat tőlünk? Ez a kapcsolat lényege. Kölcsönösség. Kölcsönösen adunk. És ha kölcsönösen adunk, mindig olyat adjunk, amiben jobbak vagyunk, és olyat fogadjunk el, amelyben a másik jobb. Ha ez nem így van, akkor ráerőltettünk valamit a másikra, ami nem fontos számára, hiszen tudja. Az nem neki tanulás, hanem neked. Azt, amire nem figyel fel a másik, azzal nem neki van dolga, hanem neked. Ez is jelzés! Könnyen lehet, hogy megsértődsz, mert azt gondolod, hogy nem akar veled haladni, pedig lehet, hogy ő már nem ott tart. Neki már megvan az a tudása, amit te akarsz átadni neki, tehát nem érdekli. Lehet, hogy mesélnek neki valamit, ami pedig az ő érdeklődését kelti föl, viszont téged nem köt le.

Ekkor mi van? Mit jelent az számodra, hogy őt ez érdekli, téged meg egészen más érdekel? Azt jelenti, hogy nem egy az érdeklődési körötök. Ez baj? Szerintem nem. Sőt! Minél többet tanul egy ember, annál több lesz. Minél többet tanulok, én is annál több leszek. Az a tény, hogy mind mást kell megtanuljunk, csak azt jelenti, hogy másban szorulunk kiegészítésre.

Természetesen könnyebb úgy haladni, ha ugyanaz hiányzik az érdeklődési körünkből, tehát ugyanarra vagyunk nyitva. Ennek az a hátránya, hogy ebben az esetben egyoldalúan szemléljük a világot. Azt mondjuk, mi kosok, tartsunk össze! Azt mondjuk, mi bikák, érezzük egymással jól magunkat. Mit tanultunk? Semmit. Mit tudsz tanulni attól, aki ugyanolyan, mint te? Semmit. De jól érzed magad vele. Le lehet élni egy életet úgy, hogy elvagyunk, jól érezzük magunkat. De egy idő után kell az új, valami izgalmas. Muszáj valami újat megismerni!

Ilyenkor jön a szerelem! Hasonlóval nem esünk szerelembe. Szeretetet érezhetünk iránta, az is fontos. De az igazi szerelem az, amikor a másik több, mint én. Többet tud valamiben. Izgalmas, új, előre visz. Jól ki is mozdít a holtpontomból. Kirúgja a talajt a lábam alól. Elindít valamilyen irányba a zodiákus körén. Azt mondja, lehetsz több! Ez csodálatos élmény! Látom a másikban azt, hogy magamat megváltoztathatom! Érte, miatta. Változom.

Hurrá! De mit szólnak ehhez a családtagjaim? Mit szól a környezet? Mit szólnak azok az emberek, akik számítanak nekem? Megijednek. Azt látják, hogy kifordultál magadból. Kimozdultál. Az életnek a mozgás, a haladás a lényege. Ha nincs mozgás, haladás, nincs élet, nincs keringés, meghal a test. Az ember nem él, ha nem történik semmi. Ha valami új történik vele, akkor lelkesedik. Ha egy fiatal lelkesedik, ezt az energiát a családnak be kell fogadnia. A családi energetika nem képes változni, hanem áll, minden impulzus erős a számára. Az a kicsi is, hogy gyermekük felnő, és társra vágyik. Minél inkább áll a család, annál merevebbek, annál kevésbé befogadóbbak minden új felé.

Ha szeretnél szerelmes lenni, tudd, hogy ez mindig változással jár. Valami olyat kell érezned, amely kimozdít. De a család félreértelmezi ezt. Azt mondja, kifordultál magadból! Inkább mi választunk neked párt, aki olyan, mint te, és olyan, mint mi. Ne gondolj középkori módszerekre, lehet ezt finoman is csinálni, úgy, hogy észre sem veszed. Na, ez az állóvíz. Ez a halál. Ha valaki ilyet átélt, az pontosan tudja, hogy meghal benne az ember. Sokan öngyilkosok is lesznek. Sokan nem értik, hogy miért kell állniuk. Miért nem haladhatnak. Miért kell azt élniük, amit már szüleik is untak. Miért kell azt végig élniük újra, amelybe szüleik is belebetegedtek.

Nem értjük, hogy a minták arra valók, hogy tanuljunk belőlük. Csak nem tanulunk belőlük. Azt mondjuk, hogy nagyszüleid is így éltek, mi is, és te is így kell, hogy élj. Miért, jó volt? Nem. Csak úgy eltelt az élet. De azt mondják neked, hogy ez minden, egy ember ennél többet nem kérhet.

Jó reggelt! Ébredjünk fel! Mit akarunk? Újat. Mikor akarunk újat? Most, a mostani életünkben! Miért akarunk újat? Mert nem volt jó a régi. Nem minta számunkra az, ahogy öregeink éltek. Nem minta az, amely nem visz előre. Nem haladtunk évek, évtizedek, évszázadok óta, tisztelet a kivételnek. A rossz minta azért tudott életben maradni, mert tisztelni kellett. Pedig igazán, szívből csak azt tudjuk tisztelni, ami pozitív dolog.

Én is életem rossz minta szerint. Ugyanazt éltem, mint szüleim, ezért nem kaptam tiszteletet gyermekeimtől. Ezzel nem minősítek senkit. Így volt. Amikor viszont elkezdtem élni a saját életemet, amely rólam szólt, nem hogy elmarasztaltak volna, hanem drukkoltak nekem! Mit jelent ez számukra? Azt, hogy van remény. Ha én elkezdtem élni saját életemet, talán ők is élhetik a sajátjukat. Ha viszont azt élem, amit szüleim, nagyszüleim éltek, akkor ők, azaz gyermekeim, nem fogják a sajátjukat élni. Ezért támadnak. Megmutatják, hogy nem jó, amit élsz. Nem jó, még akkor sem, ha társadalmilag elismert, és a családban békés helyet foglalsz el. Miért? Mert nem haladsz. Nem tettél hozzá az életedhez semmit.

Azért jöttél, jöttünk erre a Földre, hogy valami újat adjunk. Azért, hogy megvalósítsunk valamit, ami még nincs itt. Újat. Olyan újat, amely előre visz. Leszületik egy gyermek. Hozza az új ötleteit, tudását, de nem értjük. Azt mondjuk neki, hogy tessék integrálódni a családba, tessék, olyanná válni amilyenek mi vagyunk! Akkor befogadunk. De a gyerek nem érti, hogy miért kell oda „lesüllyedni”, ahol azok a dolgok vannak, amik nem igazak és nem hitelesek? Neki más a dolga: az, hogy ő mire felnő, hozzá tegye a mi hiteles értékeinkhez azt, ami az övé. Ha hagyunk neki teret, szívesen fogja hozzá tenni. De miután mi nem éltük meg azt, amit kellet, a családunk szintén nem, a felfelé haladásunk leállt, mert valaki azt várta el, hogy ugyanúgy folytatódjon minden, mit az ő idejében. Ő az, aki megállított minket, az ős, aki nem értette meg, hogy a haladás a cél. Hogy jobb legyél. Hogy tanulj, hogy változz, és hogy ÉLJ. Ez a lényeg!

Élni úgy is lehet, hogy vegetálunk. De ha már mi vegetálunk, legalább gyermekeinket ne kényszerítsük ugyanerre az életre! Ne kényszerítsük rájuk azt az életet, amelyet mi „tisztességgel” végigéltünk, de nem élveztük. Elzártuk magunk elől sokáig a szexualitást, elzártuk magunk elől a tudást, és most tombol az utánuk való vágyakozás. Mindkettőt akarjuk, mert mostanáig nem lehetett. Sokáig egyensúlytalanságban életünk ezzel. Nem tanulhattunk, akkor sem, ha akartunk. Nem szexelhettünk, habár minden test jelzett egy idő után, hogy hiányzik. Sokan nem ismerték meg a szexualitás örömeit, mert nem lehetett. Ennek a levét isszuk most, a túlzott szexualitással. Ha ez lecseng, egyensúly lesz. Addig pedig próbáljuk az egyensúlyt kezelni. Próbáljuk megértetni gyermekeinkkel, hogy az, amit várnak a szexualitástól, még nem jött el. A szex és a szeretkezés két különböző dolog. De ahhoz, hogy ide eljusson egy gyermek, egy felnőtt gyermek, ahhoz meg kell osztani vele a magunk tapasztalásait. Mi pedig nem beszélünk a szexről. Nem is értjük.

Gyermekeink azt hiszik, hogy mindent jobban tudnak nálunk róla, hiszen minden megtanultak, könyvből, filmről, és egymásról. Rossz hírem van. A szexhez testre van szükség. Arra a testre, ami a tiéd, és arra a testre, ami a másiké. Csak két testre. Csak kettő ember alkothat egy párt. Csak két ember fogja megtanítani egymásnak azt, hogy mi a jó számára, és mi a jó a másiknak. Ehhez pedig szilárd alap kell. Ha én nem beszélek arról, hogy én hogy élem a szexualitásomat a párommal, akkor a gyermekem nem tudja, hogy honnan indul. Mi az ő alapja.

Ehelyett vetítünk, hazudunk. Vetítünk, mert nem jó a szex. Sok embernek nem jó. Mindenki szégyelli. Ha szégyelli, vetít, és elhiteti magával, hogy ilyen, meg olyan csodákat élt meg. Sőt a filmek amiket, „tanulás képen” néznek a gyermekeink, szintén fikciók. Nem igazak. Nem valóságosak, és a gyerek ezt a hazugságot tanulja meg. Ha apunak és anyunak olyan csodás, ahogy mondja, akkor a gyerek útja jó alapról  indul. De ha nem indul mégsem jól, akkor valami olyan állításban hisz, ami hamis. Akkor beszéljünk az igazságról! Beszéljünk arról, hogy mennyire fontos az igazat mondani magunkról, a kapcsolatunkról gyermekeinknek, mert onnan indulnak. Ne hazudjunk, akkor sem, ha így könnyebb nekünk. Ne nehezítsük meg az ő indulásukat azzal, hogy mire megértik, hogy honnan indulnak, már  talán nem is érdemes elkezdeni életüket. És akkor ráhagyjuk gyermekeinkre a megoldatlanságainkat, azt várjuk tőlük, hogy oldják meg a Mi hiányainkat, és akkor megint nem élhetik saját életüket, mert még mindig a miénket oldják meg. Erről fogok legközelebb írni. Állítsuk meg ezt az irányt, és mutassunk új lehetőséget nekik, és magunknak. Szép napokat hozzá!