Az agy természetesen sokunk által elhitt középpont. A középpontot az határozza meg számunkra, ami a legfontosabb. Az agyat, fontos szervnek tartjuk. Nincs élet nélküle. De nincs élet a gyomor, a máj, a vesék, és különböző fontos szervek nélkül sem. Miért lett az agy „különb”, mint a többi szerv? Mert nem értjük. Nem tudjuk, hogy ugyanannyira fontos. Egy testben, ahol egyensúly a cél, nem nevezhetek ki főnököt, csak akkor, ha már mindenki volt az. Ez mit jelent? Hogy minden szervnek el kell jutni oda, hogy fontos. Mindegyik. De amikor mi csak az agy dicshimnuszát zengjük, akkor nem fér bele, hogy azt mond: jaj de jó, hogy jól működő májam van; vagy jaj de jó, hogy van étvágyam. Ezeket természetesnek gondoljuk. Amikor viszont nincs jó étvágyad, el kezdesz foglalkozni a gyomroddal. Csak akkor. Miért kell valami baj, hogy rá - aki szintén fontos a testben - figyelj? Mert nincs elég energiád mindenre. És ha nincs mindenre, akkor éppen annyira figyelek, amitől nem halok meg. Az nem egy szenzációs élet. Az csak vegetálás. És csak akkor kezd az ember figyelni szerveire, ha azok jeleznek. És ha jelez a test, hogy baj van, akkor vagy van értelme gyógyítani azt még, vagy már nincs. Mit jelent ez? Azt, hogy szerveket át lehet ültetni, lehet gyógyítani őket, ha még a test képes befogadni a gyógyulást. És ha már nem képes, akkor elmegy belőle a lélek, azaz meghal a test. De ez baj. Mi azt mondjuk, hogy a test halála baj. De nem sokat teszünk azért, hogy ne következzen be. Nem becsüljük szerveinket. Csak az agyat. Az agy nem tud minden funkciót átvenni a gyomortól, és nem tud helyette élni. Nem tud minden funkciót átvenni a léptől, még ha meg is próbálja néha, nem tud helyette élni. Mit jelent az, hogy „még ha meg is próbálja”? Azt, hogy kap az agy egy információt, miszerint nem jó a máj. És besegít. El kezd máj sejteket létrehozni.

Ne felejtsd el, hogy bármilyen sejtet képes a tudás, azaz az agy is akár létrehozni. Miért kell ez? Mert a máj, nem jó. Nem tökéletes. Akkor az agy, próbál harmóniába kerülni a testtel, és a test azt kéri, hogy az agy helyett, inkább a máj gyógyuljon. Új sejteket hoz létre a test. Mindig. Ha új sejteket hoz létre a test, mindig harmóniában kell lenni azzal, ami a VAN. A testtel, amelyből kiindulunk. Ha jó állapotú a test, akkor szinte bárhová hozhat új sejteket létre az agy. Ha nem jó állapotú, akkor össze kell hangolódni az agynak a testtel, és meg kell kérdeznie, mi a leg fontosabb. Mert az agy, ha nem hangolódik össze a test többi szervével, akkor csak magát tölti. Csak magába hoz létre újabb és újabb sejteket. De akkor a test beteg lesz. Túl magas rezgés kerül be a testbe, amelyet nem bír elviselni és beteggé teszi azt. Az egészet. És csak az agy „örül”, mert egyedül ő fejlődik. De ha az agy egyedül fejlődik, akkor zseniálisan intelligens leszel, de anatómiailag, nem. Ott betegségek jönnek létre. A test megmutatja, hogyha középen vagy, hogy mire figyelj. Mi a fontos. És lehet, hogy egy darabig azt fogja preferálni, hogy ne tanulj. Vagy azt, hogy csak táplálkozásodra figyelj. Vagy azt, hogy csak nőiséged, vagy férfiasságod fontos. Ahhoz, hogy elérd az egyensúlyt, ezek is számítanak. De nekünk nem. Mi a lényeg? Az agy. Hogy mit tudsz. Miért? Mert erről szól körülöttünk minden. Hogy a szépség, nem érték, csak az ész, a tudás. De ha az ész kinyílik, képzeld, fontos lesz neki a szépség és fontos lesz az egészség.

Az egészség - nagyon szép kifejezése a Magyar nyelvnek - az, amikor a test teljes egésze harmóniában van. A testben minden szerv, minden mirigy, minden szövet és sejt. Akár még a sejtek közötti rész is, ami a kvantum. Az a harmónia, amikor minden, mindennel kommunikál. Ha egy sejt nem kap megfelelő információt egy szervtől, elhal. Ha egy szövet, vagy mirigy, nem kommunikál a szervekkel, elhal. Ha egy szerv nem kommunikál a többi szervvel, nem él, nem élhet, mert önálló szervként különvált a test teljességétől. Egy agy nem élhet önállóan, így az egész test ettől meghal. Nem lehetnek külön tudatok a testben, még akkor sem, ha az agy nagyobb, mint a vese. Még akkor sem, ha azt gondolja, hogy a legfontosabb szerv. 

Az agyat lehet programozni. De minden szervet szintén lehet programozni. Mondok erre egy egyszerű példát. Ha egy testben mindenki boldog, akkor beprogramoztam magam. Ha egy testben csak az agy boldog, akkor engem semmi más nem tud boldoggá tenni, mint a tanulás. Csak az, ha fejlesztem magam. És ha már fejlesztettem magam, akkor valamilyen módon azt hasznosítani szeretném. Miért tanulok? Azért, hogy még többet értsek. Mire megyek vele, ha csak az agyam ért még többet? Arra, hogy újra azt fogom fejleszteni. Ez a spiritualitás veszélye. Elhiszem, hogy az agyam vagyok. Csak az. Az mindent tud, ami tényleg igaz lehet, de megélni azokat, amiket az agy tud, csak teljes testtel tudjuk. Ha az agyban kinyílt például a szexualitás, akkor meg kell élni a testben. Ha nem éljük meg testünkkel, akkor csak fantáziálunk arról, hogy szex. Ha az agy megnyílt arra, hogy barátság, akkor meg kell élnünk. Hogyan? Úgy, hogy találkozunk valakivel, aki felé megnyílunk. Ha megtanultál „fentről” valamit, mutasd be itt „lent”. A testben. A fent a fej, és a lent a test. Ezt kell összekapcsolni. Minél jobban összekapcsolódik a fent és a lent, annál jobban megértjük azt, aki az ember. Hiszen az ember nem csak fej, és nem is csak test. Két különböző típusú embernek tartjuk azt, aki „gondolkodó”, és azt aki „testi”. Ezek egyek. Egynek kellene lennie. Ha egy az ember, akkor megérti azt, aki most éppen testit játszik, tehát környezetet, és megérti azt, aki éppen gondolkodót játszik. Ilyenek is és olyanok is vagyunk. Ha minden egyszerre van jelen az ember életében, akkor ÉL. És élni jóóóóóó. Nagyon. Azok az emberek, akik nem élnek, csak vegetálnak, nem fejlődnek. Nem haladnak, nem mozdulnak semerre. Aki pedig él, az pulzál, lüktet, akar élni nagyon. És mutatni akarja másoknak, hogy ők is éljenek. És ha mutatja, akkor dönthetsz úgy is, hogy te is élsz. De ha nem mutat senki utat, akkor azt hiszed, hogy ez a maximum. Ez minden. És ha elhiszed, akkor nem élsz. És nem élvezed az életet. Ahhoz, hogy élvezd, össze kell hangolni az agyat, a test többi szervével, mirigyével, és minden apró részével. Ha nem történik ez meg, akkor az emberek nem értik magukat, és ezáltal egymást sem. Ha nem értjük egymást, nem élvezzük egymással az életet. Akkor azt mondjuk, hogy Józsit elfogadom, de Sanyit, azt nem.

Magadban keresd azt, hogy miért nem tudod Sanyit elfogadni. Magadban! Hogyan? Mutat nekem valamit Sanyi. Nem tetszik. Miért? Mert nem vettem még észre magamban azt, mint hiányosság. Minden, amit környezetem mutat nekem, magamról szól. Egyszerre nem tudsz mindent észrevenni és nem is lehet. Egyet-egyet befogad az elme, hogy igen, ilyen vagyok én is. Akkor dolgozol rajta, próbálsz megváltozni. De ha egyszerre veszel észre magadban minden hibát, azt úgy hívják, hogy idegösszeomlás. És akkor az elme töröl. Azt mondja, hogy ennyit nem lehet megoldani, kezdjük elölről. Olyannal, ami még befogadható.

A gyerekeink látják hibáinkat. Meg akarják mutatni, hogy „van baj”, velünk. Mutatják azt, hogy hogyan viselkedünk. És ha azt mondjuk, hogy így nem lehet, akkor ez számunkra is tanítás. Ha én hazudok, akkor a gyerekem is fog. Ha ő benne észreveszem, akkor őt azonnal meg akarom változtatni. Ez rendben. De ne felejtsd el, hogy valakiben belül, a családodból, szintén hazugság van. Hogyan? A DNS-én keresztül. Képzeld el, hogy a hazugság egy elem. Egy kód. Egy vonal a DNS-en. Ha ott van benned, hat rád. Ha kitörlöd, már nem hat rád és nem hat a következő generációra sem. Tehát: Anya hordozza önmagában a hazugságot. Mondjuk apa már nem. Akkor anya, hat a genetikán keresztül a közös gyermekre. És ha anya meggyógyul ebből, akkor automatikusan meggyógyul a gyermek is. Ha a gyermek hazudik, akkor valakiben a szülők, vagy nagyszülők, vagy ősök közül ez ott van benne. A gyerek, csak tükör. Mutatja, hogy kik vagyunk együtt. Ha a gyerek jó kódokat hoz, könnyű élete lesz. Ha nem, akkor valakinek dolgoznia kell azon, hogy „meggyógyuljon”. Hogy eltűnjön belőle minden hiba. Ha szeretem a gyermekemet, megteszek mindent érte. De nem mindig tudom, hogy mivel van dolgom, mert az emberek nem ismerik párjaikat. Nem tudják, hogy akihez hozzákapcsolják az életüket, azon keresztül egy egész családot kell újra megismerni és újra értelmezni. Az fontos, hogy értsd, semmi nem véletlen. Nem azért választasz egy embert, aki a feleséged vagy férjed lesz, hogy szenvedj. Hanem azért, hogy tökéletesedj. Minden, ami a DNS-edben van, az hiány és többlet. Ha hiányod van, akkor keresel valakit, - és ez kódként megjelenik - aki betölti a hiányaidat. Ha többleted van, akkor keresel valakit, akinek odaadhatod. Hogy te is és ő is egyensúlyba kerüljetek. A házasság elindulás az egyensúly felé. ha megérted a lényegét ennek, nem lesz sürgős elválni.

Az emberek azért házasodnak össze, hogy hiányzó DNS kódjaikat betöltsék. Ha egy ember összekapcsolódik valakivel, akkor jól érzi magát vele. Adnak egymásnak, mert kinyíltak egymás felé. Ha nem élik meg a teljes nyitottságot, akkor csak rész szerint adnak egymásnak. Az is fontos. Minden rész számít, az egész elérésében.  Ha egy ember teljes önállóan, akkor már nem keres senkit, aki kiegészítse. Akkor van értelme a cölibátusnak. Ha nem érez vonzódást valaki soha egy ember iránt sem, akkor önmaga képes tökéletesedni. Addig viszont nem. Hiába lettünk papok, hiába fojtottuk magunkba a szexualitást, még nem érett meg rá a tudatunk, még nem tudunk egyedül teljesek lenni. Akkor el fogunk bukni, „bűnbe fogunk esni”, azaz gyarlóvá válik az ember. Több van e mögött is, mint hinnéd, de egyelőre ezt is be kell tudni fogadni. Csak akkor keresel párt, ha egyedül nem tudsz tökéletesedni. Ez nem baj, csak felismerés. Az is felismerés, hogy egy életen keresztül párral, is haladhatunk a tökéletesedés felé, vagy egyedül is. De ha felismerted vonzódásodat valaki iránt, akkor egyedül nem fog menni. Akkor megkeseredett ember leszel, aki abból tanít, ami lett. Egy roncs. Egy frusztrált ember, aki irigy és gonosz. Ezeket tudod elérni akkor, ha nem akarsz társat magad mellé és nem egyedül jöttél megvilágosodni. Nem sokan vannak, akik egyedül jönnek ide a földre megvilágosodni. Értsd azt mögötte, amit kell. Ne azt, amit hited állít. A hit is lehet rossz. Segíthet és árthat is. Megmutatja számunkra az, hogy ha elhiszed, hogy beteg vagy, az leszel. Ez is hit. Hit, amely teremt. Legközelebb a hit erejéről, a hit hatalmáról, és a hit csalóka illúziójáról írok. Addig is szép napokat nektek.