Mi az élet és a halál közötti terület értelme? Tanulás. Mindig csak tanulás. Aki kilép a testből, tehát emberként eltávozik, meghal, az valahol bolyong. Ezt a területet hívjuk köztes létnek. A köztes lét szerepe, hogy amit nem oldottunk meg emberi életünkben, arra rálássunk és megoldást keressünk rá. Amikor megszületik a megoldás a lélekben, akkor kész újra leszületni. Ahhoz, hogy újra szülessünk, mindig kell, hogy tervünk azaz célunk legyen. Az a lélek, akinek nincsenek tervei vagy céljai, nem születhet le. Miért? Mert az a nihil. Az a legrosszabb, amit egy ember hozhat a földre, a nihilt, a semmit. A semmi: az maga az üresség. Minden elvont. Az üresség a fekete lyuk: mindent magába szív. Ha valaki teljes ürességgel, hiánnyal, félelemmel, betegséggel születne le, akkor mindenkinek felé kellene fordulnia és őt kellene töltenie. Akkor nem haladna semmit a föld, az univerzum, sőt még a világegyetem sem.

A köztes lét tanít minket arra, hogy meglássuk, mit rontottunk el. Amikor a lélek kilép a testből, meghal, egy filmet néz rezzenéstelenül, érzéketlenül. Miért érzéketlen? Azért, hogy reálisan lásson és jól tudjon dönteni. Aki nagyon nehéz élet után kilép a testből, 5 percig jól érzi magát, megkönnyebbül, majd azon agyal, hogy hogy kerülhetne vissza a „játékba”. Hogy juthatna újra át a kapun, hogy bekerüljön a játszótérre. Minden ember vágyik arra, hogy társaságban éljen. Minden lélek is erre vágyik. A léleknek lehet társasága egy macska, egy kutya vagy a világ összes élőlénye is, de hogy valaki kell, az biztos. Sokan együtt szeretnének leszületni. Együtt azért, mert együtt hibáztak és azt együtt szeretnék megoldani. Ezért hallasz sokszor olyat, hogy „mi már találkoztunk előző életeinkben”. A léleknek kell idő, amíg kitalálja, hogy mit hogyan szeretne újra játszani. Tudod, a lélek fényként nem tud játszani, nem tud ölelni és nem tud szeretni, csak akkor, ha valamilyen testet ölt. Ennek a testnek hasonlónak kell lennie az előzőhöz, ezért azt szokták mondani, hogy aki ember volt egyszer az biztos, hogy embernek születik le újra. Én nem teljesen osztom ezt a nézetet. Én azt gondolom, hogy úgy ahogy az állatok, amikor elérik fejlődésük csúcsát, lehetnek emberek is és úgy, ahogy az emberek sajnos haladhatnak visszafelé életükben is, és láttam már olyan állatot, aki valaha ember volt. Ilyenkor szokták mondani egy kutyára pl. hogy úgy néz, mint egy ember vagy mindent ért, stb. Bizony van olyan, hogy visszafelé haladunk. Azt nem állítom, hogy ez jó, de sajnos létező valóság. Amikor az emberi fejlődést végig nézed, akkor is láthatod, hogy az ember önmagához képest mikor volt fejlettebb és mikor nem. Ugyanez zajlik a téren kívüli létezésben is. Akkor, amikor egy halott ember kilép a testéből, már csak lélek. Annak a léleknek is fejlődnie kell. Ha „lefelé” halad, akkor bizony rosszabb körülmények közé születik vissza, mint annak előtte és ha annyira nem hajlandó tanulni, akkor emberi tudatát visszaminősítve „bukik” és állati vagy akár növényi, sőt néha még kő létformába csúszik vissza. A fejlődés pedig pont az ellenkező irányba tart. Azt hívom fejlődésnek, ha több lettél, okosabb, ügyesebb, mint az előző életeidben. Akkor együtt haladtunk. Ha viszont visszaminősíted magad, akkor együtt süllyedtünk alá… Azon az úton járt az ember sokáig, hogy lefelé haladt és egyre rosszabb állapotú lett. Most pedig mindenkinek lehetősége nyílik arra, hogy fölfelé haladjon és tanuljon, fejlődjön és hozzá tegyen a világhoz. Az ember: úttörő. Úttörő abban, hogy merre haladjon. Ezért volt már nagyon sok civilizáció, amely elindult az úton és ha jó volt az út, akkor folytatta, ha viszont nem volt jó, akkor változtatott irányt. Mi már egy jó ideje rossz irányba haladtunk. Utunkat már csak akkor folytathatjuk, ha elkezdünk fejlődni. Aki akar fejlődni, annak tanulnia kell. Nem félelmet akarok elültetni bennetek, csak mint egy jó szülő jelezni szeretném, hogy milyen lehetőségeink vannak. A szülők is elmondják gyermekeiknek, hogy ha nem tanulsz, akkor mi lehetsz és ha tanulsz, akkor mik közül választhatsz. Most én is ezt szeretném elmondani nektek. Aki tanul és fejlődik, az boldogabb, egészségesebb, békésebb, szebb lesz. Aki nem hajlandó fejlődni, abból ki fog menni az energia. Amikor a szeretet energia megy ki, akkor egy ideig kevesebb lesz bennünk a szeretet, majd már szeretetlenséget érzünk és végül a szeretet teljes hiányát éljük meg, amely tartalmaz gyűlöletet, félelmeket, irigységet, stb. Ezekből az energiákból tudsz akkor teremteni. Ilyenkor nyílik az olló leginkább emberek között. Aki lefelé halad, az bántóbb, durvább, önimádóbb lesz, aki pedig fölfelé halad, az kedvesebb, szebb, szimpatikusabb és igazabb lesz. Egyre nagyobb rés keletkezik ember és ember között. Ilyenkor kezdődik  a harc. A lenti ember mindig erőből akarja megoldani a problémát. Ilyenkor szokott az univerzum bekapcsolódni. Ilyenkor jönnek a dögvész, sárgaláz, kolera, lepra, stb. betegségek. Azért jönnek, hogy aki lent van, ne bántson tovább és azért, hogy aki fent van, emelkedhessen tovább. Minél lejjebb vagy és minél bántóbb vagy, annál nagyobb eséllyel fog elvinni valamilyen olyan betegség, ami csak azokra hat, akik húzzák le a föld emberi tudatát. Ha tanulsz és fejlődsz, akkor rájössz, hogy jó jónak lenni. Jólesik a jóság és jólesik a béke, sőt Isteni élmény szeretni vagy szeretve lenni. Ezek az energiák segítik a földünket a felemelkedésben. Nem kollektíven kell a földnek energiát, akár szeretet energiát küldenünk, hanem magunkat kell felemelni és akkor csak szeretetet tudunk küldeni mindenkinek. A köztes létből sokan nem születhettek le hozzánk, egészen a mai napig. Onnan most elindul a leszületés. Karmákat, tartozásokat kell megoldani sokaknak. Sok olyan lélek születik vissza, akik csak rövid vagy nagyon rövid időt fognak itt eltölteni. Csak addig maradhatnak itt, amíg hozzá tesznek a föld energiaszintjéhez. A szülőké a felelősség, hogy ha felébredünk és tanítjuk gyermekeinket a jóra, akkor bizony maradni fognak sokáig. Ha viszont nem tanítjuk őket és ők nem tudnak kitől tanulni, akkor mérhetetlen nagy fiatal halálozás előtt állunk. Leszületnek legalább, tehát tudják a megoldást a problémákra. Ha engedjük őket a problémákhoz, akkor tanulni fognak belőle és megoldják azokat, akkor kész lesz egy újabb generáció arra, hogy megpróbáljon vezetni. Aki megpróbálja a vezetést, az hibázhat. Mindannyian hibázhatunk, de ha nem adunk vezetőinknek bizalmat, támogatást, akkor eleve halálra van ítélve a jó irányunk. Tanuljunk meg jól vezetőket választani és tanuljuk meg jól támogatni őket, hinni bennük és ha bármi jelét tapasztaljuk annak, hogy nem azt teszik, amit megígértek nekünk, akkor engedjük el őket. Ne harccal, csak elengedéssel. Amikor egy vezető nem kap támogató energiát, megszűnik a vezetése. Azt csak közösen tudjuk fenntartani. A családban is csak úgy vezethet valaki, hogy a családból kiválasztódás jön létre és utána bizonyítania kell. Ha nem sikerül bizonyítani, akkor a család nem hisz tovább benne és elveszti a bizalmat, akkor nem áramlik tovább oda annyi energia, amelyből vezető maradhat. Nincs különbség állami szinten sem. A mi vezetőnkhöz nagyon kevés energia, támogatás áramlik már. Ő ezt még nem érzi, de sajnos ennek látható jelei vannak. Nem bízunk már benne. Aki elveszíti a nemzet bizalmát, az nem tud sokáig megmaradni a vezetői pozícióban. Ez nem boszorkányság, ehhez hiába akarnak ilyen erőket kapcsolni, nem lehet. A nép bizalmát el kell nyerni. Nagy feladat lesz ez majd valamikor, valakinek, de én drukkolok, hogy még időben megtörténjen és sok támogatást kapjon majd az akkori vezetőnk. Utoljára Mátyás király kapott nagy támogatást nálunk. Legközelebb arról írok, hogy mit jelent a támogatás hiánya családban és munkában és párkapcsolatban.