Két ember között különbség kell hogy legyen. Van is. Ez a különbség az, hogy valakit a múlt érdekel, és valakit a jövő. Ez a különbség a spirituális, és a nem spirituális ember között. Egyik sem él a jelenben, egyik sem érti a mát.

Egy spirituális emberrel nem lehet másról beszélni, csak arról, hogy mi lehetséges. Ez jó, ha meg tudod mutatni. Ha csak beszélsz róla, akkor ez még csak fikció mások számára, és értelmezhetetlen is. Ám amikor valaki leragad a múltban, nem tud másról beszélni, csak hogy milyen volt akkor amikor élt még, az viszont nem visz előre minket. Le lehet ragadni így is, múltként, és le lehet ragadni úgy is jövőként, hogy valaki spirituálisnak mondja magát. Igen segíthetünk vele. Igen előre mozdíthatjuk az időt, de ehhez jóval többet kell értenünk.

Nem értünk semmit, csak hiszünk. Ez is egy lehetőség. Hinni is jó, de a nem kevésbé spirituális az az ember aki Istenben, Jézusban, Mohamedben, Krisnában, stb. hisz. Miért? Mert ők is „csak” minták. Olyan minták, amelyek követhetőek. S ha követjük őket, akkor ugyanazok történhetnek velünk, mint velük. Mindenki valamilyen formában kirekesztett is volt. Nem csak jót hordoztak. Nem tudtak alkalmazkodni ahhoz ami volt,  újat, csodát és csodálatosat hoztak.

Sok volt az akkor az akkori kor emberének. Nem is tudták befogadni. Most is így van ez a spirituális emberekkel.

Ne akarjunk egyből mindent megváltoztatni. Próbáljunk meg mi is alkalmazkodni. Mi akik spirituálisak vagyunk, nem akarunk alkalmazkodni, de elvárjuk, hogy hozzánk „nőjjön” föl a világ.

 Miért? Kik vagyunk mi? Mennyivel vagyunk többek másoknál? Rendben van, hogy ott van a szándék bennünk, hogy változtassunk, de ott volt Jézusban, Mohamedben, És Buddhában is.

Sikerült nekik akkor? Nem. Akkor sem és még most sem. Ők sokan, még nem tudták egybeszerkeszteni az emberiséget, de szétválasztani sem. Egy egy csoport közelebb került általuk, -ezek a testben a szervek -. Egy egy csoport távolabb került egymástól, _ ezek a sejtek, vagy sejtközötti állományok a testben -, és egy egy csoport összekapcsolódott, és homlokegyenest mást akart, - ezek pedig a mirigyek bennünk-. A test tökéletes analógiája az emberiség fejlődésének, vagy visszafejlődésének. Az ember még nincs kész. Még nincs minden sejt közös irányítás alatt. Addig viszont képes önmaga ellen fordulni, a test. A testben a háborgások, valamilyen megnem értés miatt alakul ki. A test képes megmutatni, hogy mely terület működik rosszul benne. De mi spirituálisan nem foglalkozunk azzal. Miért? Mert föléemelkedünk a problémának. Ez ma már versenyszám lett. Ki tud jobban föléemelkedni a problémának, magyarul, ki foglalkozik legkevésbé azzal ahol jelez a test hogy baj van. Szuper. A test akkor egy idő után nem jelez. Minek, hiszen úgysem foglalkozik vele a gazdája. Ekkor a spirituális ember azt mondja, hogy ugye hogy nekem volt igazam, hiszen már nem is fáj. Igen ám, de ilyenkor valójában az történik, hogy lelked egy része jelzett, hogy hol van probléma, majd rájött, hogy nem figyelsz, így kihúzodott abból a testrészből, amely innentől kezdve nem érez. Ha nem érzel ott, akkor valóban nem fáj, de ha nem érzel ott, akkor azt is jelenti, hogy nincs ott lélek aki viszont gyógyíthat. Ha nincs ott lélek akkor ez a terület nem gyógyul, viszont így nem is fog megoldódni a probléma. Ez a spiritualitás. Átugrani a problémán, és nem megoldani. A megoldás ezzel szemben az, hogy megértem testem jelzését, foglalkozok vele, és kezelem a problémát. Ha betegség, akkor orvoshoz, látóhoz, gyógyítóhoz fordulok. Ha pedig lelki eredetű sérelem, akkor pszihológushoz, baráthoz, társhoz fordulok vele. Igen, a test jelezhet lelki eredetű problémákat is. Egy izomhúzódás mindig lelki eredetű. Egy gyomor rontás többnyire lelki eredetű, és egy ideg becsípődés kizárólag lelki eredetű lehet. Az ember nem érti meg magát, amíg nem figyel a jelzéseire magában.

Ne legyünk annyira spirituálisak, hogy nem figyelünk testünkre. Figyeljünk oda jelzéseire, és kezeljük azt annak megfelelően. Ha egy test jelez, érezzük, meg, hogy mit szeretne mutatni nekünk. Ez is spiritualitás, de ahhoz kapcsolódóan, ahol tartunk. Nem szabad azt hinnünk, hogy azért mert meghallgattunk egy misét, vagy megtértünk, vagy meghallgattunk egy spirituális gyógyítói kurzust, már ott is tartunk. Nem így van. Többször elmondtam, hogy testünkben rengeteg féle rezgésű, fényű, energiájú sejt, vagy kisebb elem található. Mi magunk sem vagyunk egyformák. Mi magunkhoz képest is több utat kell kinyitnunk amivel kielégítjük magunkat, megtanítjuk magunkat. Van a testünkben alacsony rezgés, amelynek elég az első osztályos tudás, és van magasabb, és nagyon magas rezgés is. Különbözőek vagyunk, magunkban. Pont úgy mint az emberek. Mind különbözőek. Nem is lehet őket egyformán szeretni, egyformán tisztelni, és egyformán érteni. Ugyanígy a testünkben is különbözőek vagyunk. Minden testterületünket aszerint kell táplálni, tanítani, ahol tart. És ha egy test rendkívül sok különbözőséget tárol, akkor az alacsony rezgésűvel, tehát a spirituális ember szerint a „lényegtelennel” kell foglalkozni. Miért? Mert ha a magas rezgésűhöz még hozzáteszel, akkor tested legmagasabb része, még magasabbra emelkedik. Viszont ehhez képest ami lent volt, - és azzal nem foglalkozott senki -, még alacsonyabbnak fog hatni. A magas felszállt, az alacsony maradt a helyén, ezért még nagyobb lett a testben a rezgéskülönbség. Egyre egyensúlytalanabb leszel. Jelez a test, hogy szédülsz. De nem foglalkozol vele, hiszen nem kell foglalkozni semmivel ami test, majd elmúlik mint múltkor is, amikor onnan a test azon területéből kilépett a lélek. Tehát újra nem érzel. Nem meggyógyítottad magad, hanem nem érzel. Miért? Mert folyamatosan vezeted ki a lélek egy részét a testből. Először egy részét, majd még egy részét, és így tovább. Egy idő után alig van lélekrészed a testben. ha nincs elég lélek a testben, nincs lelkesedés, és nincs életkedv sem. És egy idő után beindul az elvágyódás. Ezt hívjuk halálvágynak. Egyik spirituális embernek sincs fogalma arról, hogy hogyan juthatott el idáig, hogy nincs kedve élni. Azért mert nincs bennük elég lélek.

A lélek ha bent van a testben, bizony érez az ember. Bizony érezni fogja, ha baj van. Bizony jelez a testnek, hogy azzal és azzal a területtel kell foglalkoznia, ha tovább akar lépni, és életet akar lehelni magába. Lélek nélkül nem tudunk élni, hiszen akkor a test meghal. A spirituális ember viszont élni jött, élni szeretne, sőt hozzátenni ahhoz ami van. Ahhoz ami van , viszont csak akkor tud hozzátenni, ha felméri, hogy hol tart. Hogy hol tart a teste, hogy hol tart az emberiség, és így tovább. Tudnia kell az igazságot. Tudnia kell az alapot. akkor viszont már nem akar mindent eltüntetni. Meg akar gyógyulni, hogy másnak is megmutathassa, hogy hogyan is lehet meggyógyulni. Meg akarja érteni, hogy mentálisan is és fizikálisan is hol tart. Nem azért, hogy megijedjen hogy beteg, hanem azért, mert ha nem tudjuk, hogy mi a bajunk, nem tudjuk, hogy mit kell megtanulnunk hozzá, hogy meggyógyuljunk. Ez egy szemlélet váltás, hogy megértsük, hogy spirituálisan elkendőzzük a problémát, míg ugyanígy meg is oldhatnánk. Igen ám, de mi lesz azokkal az emberekkel akik eddig azt hitték, hogy gyógyítottak, és kiderül, hogy csak félreállították a lélekrészeket? Meg kell érteniük, hogy ez is óriási segítség volt addig amíg nem jutottunk, vagy jutunk el a megoldás kezeléséhez. Most már felnőni készül az ember. A felnőttet pedig az jellemzi, hogy képes megoldani azt, amit egy gyermek még nem. És amikor erre rájössz, akkor már nem kellenek a különböző gyógyítok, orvosok, látok, pszihológusok, de addig igen. Még sokáig. Azért mert az emberek még nem ébredtek fel. Az emberek csak elkezdték kinyitogatni a szemüket. Ha elkezded kinyitogatni a szemedet, néha túl nagy a fény, néha nem tudsz belenézni, de egy idő után megszokod, és nagyobbra mered nyitni. Minden egyes nyitás után, többet fogsz érzékelni abból ami van. Több dologra látsz rá, többet értesz meg abból, ami az egész. De attól, hogy résre kinyitottad a szemed, és jön a fény, még ne szállj el. Az még csak egy kicsi része az egésznek, amihez még hozzá sem szokott a szemed. Próbáld megérteni, és tanulj, azaz nyílj tovább.

Jó szórakozást az élethez nektek.