Vannak emberek, akik mindenben csak a negatívat látják. Vannak olyanok, akik viszont el akarják kerülni a negatívat és nem vesznek tudomást másról, csak a pozitív dolgokról. Az élet hullámban zajlik. Egyszer fent és akkor minden pozitív, majd egyszer lent és akkor minden negatív. Azért kell megélnünk a pozitívot is és a negatívat is, hogy mindenkivel össze tudjunk hangolódni. Akivel semmi rossz nem történik, az nem tud mit kezdeni más fájdalmával, szomorúságával. Akivel csak rossz dolgok történnek, azok pedig képtelenek befogadni az örömödet, a szépségedet, az életet: ezért kell mindent megélnünk. A világunk úgy áll most fel, hogy nem akarunk szenvedni, nem akarunk fájdalmat, semmit sem akarunk, ami negatív. Azért alakult ez ki, mert sokáig szenvedtek elődeink a háborúkban, az éhinségekben és a fertőző betegségek által. Most mi semmit sem akarunk, ami „rossz”. Olyan, mintha minket kellene az életnek kárpótolni a szüleink, nagyszüleink szenvedéséért. Ha átélted az ő szenvedésüket, akkor már nem kell újra átélned, de ha nem, akkor meg kell tanulnod érezni. Ahhoz, hogy pozitívan élj, előbb meg kellett tapasztalnod a negatívat, majd előbb utóbb meg kell tapasztalnod azt is. Ez nem büntetés, csak egy érési folyamat része. Érezd át, éld meg és át tudod segíteni rajta a többieket: ez a bölcsesség útja. Lehetsz boldog bölcsesség nélkül is, de nem vagy a helyeden akkor. A helyünkön akkor vagyunk, amikor mindent a maga idejében élünk meg. Elsőben az elsős tananyagot tanuljuk. Gimnáziumban a gimnáziumi tananyagot. Felnőttként azt fogjuk tanulni, ami szép sorban következik: a férfivé vagy a nővé válást, a családalapítást, a fészekrakást, stb. Mindent a maga idejében. Ha túl korán kell valamit megtanulnod, akkor nem vagy a helyeden. 10 évesen nem főzni vagy mosni kell. 80 évesen pedig nem hímezni kell tanulni. A jelen azt jelenti, hogy pont a megfelelő időben tanuljuk azt, ami éppen aktuális. Azért megyünk el egymás mellett sokan, mert éppen nem ugyanazt tanuljuk. Éppen nem ugyanabban az élethelyzetben vagyunk. Ha mindenki saját korának megfelelően haladna, akkor az adott korú felnőttek és gyerekek jól kijönnének egymással. A probléma ott kezdődik, ha az aktuális korából kimozdítjuk a gyermekünket. Azt akarjuk, hogy több legyen, mint a többi gyerek és előre hozzuk a tanulását. Előbb tanul meg olvasni, írni, és soha sem tud az aktuális korú gyerekekkel mit kezdeni. Aki ilyen korán kilóg a sorból, annak nehéz élete lesz vagy állandóan valamivel kompenzálni fog. Kompenzál azzal, hogy ő sokkal előrébb jár a többieknél. Előbb keres pénzt, előbb lesz háza, vagyona, de mindig arról fog álmodni, hogy milyen jó lett volna gyerekként játszani a gyerekekkel. Ezért vagyunk rendkívül különbözőek, mert nem egyszerre fejlődünk. Lehet, hogy téged még a lego izgat, de engem már a pasizás vonz. Ilyenkor eltávolodunk egymástól. Később természetesen újra találkozhatunk és adhatunk újra esélyt annak, hogy tartunk-e egyfelé. Ha akkor sem, az nem azt jelenti, hogy valamelyikünk jobb vagy rosszabb, hanem azt, hogy nem egy dologban fejlődünk, ezért még mindig nem egy irányban haladunk.

A legnagyobb problémák abból születnek, ha elhisszük, hogy mi fontosabb dolgokat hajtunk végre, jobban élünk, mint a másik és ezért lenézzük a másikat. Nincs olyan, hogy jobb vagy rosszabb, csak nem egyszerre fejlődünk. Ha egyszerre fejlődnénk, nagyon alacsony hullámai lennének az életünknek. Túl kiszámítható lenne és valószínűleg nem lenne ennyi pozitív, de ennyi negatív sem. Kicsit unalmasabb lenne, de sokkal nyugodtabb. Ezek a kiszámíthatóságok az idősebb emberek tapasztalataiból származnak. Kérdezd meg az idősebbeket! Kérdezd meg őket, hogy mozgalmasabb, de rövidebb életet szeretnének élni vagy kiszámíthatóbb, de hosszabb életet akarnak legközelebb. Ezt is mi dönthetjük el abból a tudásból, ami a miénk. Ha a szüleim, nagyszüleim már egyszer elveszítették mindenüket, akkor a családi anekdotából, érzelmeken keresztül megtanulhattam, milyen a bukás. Akkor nem kell vagy nem fog kelleni megélni újra neked is. Ha a család nem osztott meg veled semmit, akkor mindent meg kell tanulnod, hogy érezz. Meg kell tanulnod a fájdalmat, a hitet, az erőt, a szerelmet, a hidegséget és mindent, de mindent, hogy tovább tudd adni. A békétlenséget is, hogy vágyd a békét. A szomorúságot, hogy akarj örülni. Mindent, ami pozitív és mindent, ami negatív. Ettől lesz tartalmas az élet. Ha kiakarjuk hagyni a „rosszat”, akkor mindent, amihez viszonyíthatnánk, kihagyunk. Ha kihagyjuk a semmit, akkor a mindennek nincs értelme. Csak a semmi mellett válik a minden tartalommal megtöltött fogalommá. Kihagyni a jót viszont nem szeretnénk, de honnan tudjuk, hogy mi a jó, ha nem tudjuk milyen az, amikor valami rossz? Honnan tudjuk, hogy mit jelent a nappal? Onnan, hogy éjszaka lemegy a nap és sötét lesz. „Isten” mindent, amit teremtett, duálisan, kettősen teremtette meg. A fiúnak teremtett egy lányt, a gonosznak megteremtette az angyalt, a félelem mellé adott bátorságot is, stb. Ne akarj csak pozitívat vagy csak negatívat élni, mert steril lesz az életed. Minél egyoldalúbb az életünk, annál inkább leszünk ítélkezők. Annál inkább bántunk, mert aki éli az életét, az nem másokkal foglalkozik, aki viszont alig él, az állandóan másokat kritizál, bánt. Azért, mert ő valamit másképp tesz, mást szeretne, és máshogy néz ki. Ezek sokatok számára „főben járó” vétkek. Másnak lenni, valamit másképp gondolni, vagy az élet más szeletét tanulni, értelmezni, balgaság. Sokan így gondoljátok.

Kitől fogsz megtanulni élni, aki szerinted csak játszik és nem felelősségteljes vagy attól, aki bolond, vagy attól, aki percenként tud szerelembe esni? Bármelyiküktől tudsz tanulni, hisz az életünk egy szeletkéjét élik ők is, csak úgy, mint te. Van olyan, hogy nem egyezünk vagy más érdekel minket, de az életet végig kell járnunk, ha akarjuk, ha nem. Nem lehetünk mindig a hullám tetején, mert utánunk is jönnek, akik fel szeretnének jutni oda. Ha valaki túl sokáig birtokolja a csúcsot és nem halad tovább a hegy tetejéről, akkor le fogják taszítani róla. Le a hegy tetejéről. Mindenképpen le fog jutni, de lehet, hogy ha magunktól elindulunk és számítunk rá, hogy völgy jön, akkor talán nem lepődünk meg annyira. Amikor ezen a hegyen megyünk föl vagy megyünk le, találkozunk olyan emberekkel, akik szintén haladnak az úton. Ha szerencsénk van, akkor olyanokkal megyünk tovább, akik szintén velünk egy irányban haladnak. Ha nincs szerencsénk, akkor olyanokkal folytatjuk utunkat, akikkel ha együtt megyünk tovább, akkor vagy megállunk vagy visszahúznak minket lefelé, amerre ők haladnak. Ezen találkozások késztetnek minket utunk lassítására vagy gyorsítására vagy megállásra. Ha megértettétek, hogy ki merre halad, akkor nem fogtok függeni senkitől. Ha viszont akartok függeni és akartok valakivel mindenáron együtt lenni, akkor látnotok kell, hogy ő a hegyre megy vagy már a völgy felé halad. Fent van a tetején vagy lent a legalján. Ha valaki lent van a legalján, akkor jönnek a segítők - a „Teréz anyuk” - és meg akarják menteni őket. A „Teréz anyukról” írok legközelebb és arról, hogy milyen szerepet szán nekik az univerzum.