Életünk döntések sorozata. A döntéseinket önmagunk érzései, illetve társadalmi megítélések sokasága hozza meg. Dönthetünk úgy, ahogy nekünk tetszik és dönthetünk úgy is, ahogy elfogadják a többiek. Egy bizonyos norma szerint élünk. Ezt a normát figyelembe kell venni döntéseink közben, de nem szabad, hogy saját érzésünket teljesen felülírja a norma. Mit javasolnátok annak a nőnek, akit agyba főbe ver a férje, kényére, kedvére? Javasolnátok, hogy váljon el, ha ez a normával ellentétes? Hol van az a pont, amikor elkezdhetjük felülírni a normát? Elkezdhetjük megváltoztatni az eddigi hitrendszerre épült világunkat? És hogyan tegyük? Ezeket a kérdéseket muszáj boncolgatni, hiszen egyre több embert érintenek. Váljunk vagy ne váljunk. Régen ez társadalmi kilökődéssel járt. Azonnal kilökték a nőt magukból, függetlenül attól, hogy mit tett a férj vagy fordítva. Most ugyan nem jár már teljes kilökéssel, viszont még mindig bélyeget hord magán az a nő és férfi is, aki elvált.

Gondoljátok végig, hogy hányszor hozunk életünk során olyan döntést, melyről menet közben kiderül, hogy nem jó. Mit teszünk ekkor? Változtatunk. Átalakítjuk az utat, újratervezünk, stb. Amikor a házasságunkban hozunk rossz döntést, akkor sokszor nincs lehetőségünk megváltoztatni azt, ami nem jó. Miért? Mert évszázados hagyományokat érvényesítünk azzal, hogy válni bűn. Évszázados hagyományokat érvényesítünk azzal is, hogy a hatalomról eltávolítani valakit nem lehet, mert „fogadalmat” tettünk, mert megválasztottuk őt, őket, ezért tűrnünk kell. Véletlenül sem lázítani szeretnék, csak gondolkodtatni. Valóban lehet másképp, de az a másképp úgy kell, hogy történjen, hogy ne egyből teljesen írjuk át a múltat, csak szép fokozatosan. Mindig csak egy kis részt alakítsunk át. Egy kicsit változtassunk, aztán nézzük meg, hogy működik-e. Nézzük meg, hogy jobb volt-e az új terv vagy mégsem. Van olyan, hogy az új ötlet rosszabb. Van olyan, hogy kicsit még vissza kell fordulni a régihez, hiszen tudjátok, nem csak egy felé haladhatunk a térképen. Haladhatunk előre, ez a legjobb út vagy hátra, ami rosszabb vagy oldalra, amely úton ugyanaz fog történni, mint eddig. Ha előre haladunk, akkor minden változás jobb lesz. Minden - amin változtattunk - sokkal jobb lesz számunkra. Amikor pedig oldalra haladunk, akkor nincs nagy változás, maximum annyi, hogy nem állunk. Sokszor azt hisszük, hogy már annyi mindent megtettünk kapcsolatunkért vagy munkahelyünkért, barátainkért és mégis ugyanaz van, mint eddig volt. Ez az oldalirányú haladás. Ekkor fel kell venni a ritmust és azokkal együtt kell haladni, akik előre mennek. Akik láthatóan haladnak. Velük együtt menni érdekes, míg azokkal, akik oldalra haladnak, unalmas. Unalmasan élni nem lesz minta senkinek. Ilyenkor gyermekeink fellázadnak. Fellázadnak, hogy véletlenül sem szeretnének úgy élni, mint mi. Nem szeretnének követni bennünket. Egy szülőnek ez rosszul esik, ha gyermeke nem fogadja el tanítását. Rosszul esik az állami vezetőknek is, ha nem fogadjuk el az ő iránymutatásukat. Rosszul esik minden vezetőnek, ha nem kérjük a vezetésüket. Mikor történik mindez? Akkor, ha nem előre haladnak vezetőink, hanem oldalra vagy hátra. Ha hátra felé haladunk, akkor minden rosszabb lesz, mint volt. Egy párkapcsolatban onnan tudod, hogy kevésbé érzed magad jól benne. Kevésbé akarsz vele lenni. Nem esik jól a közelsége, ami régen nem így volt. Ugyanez működik az ország vezetésében is. Nem érezzük jól magunkat benne. Ki kívánkozik az ember, elvágyódik. Ilyenkor dönthetünk úgy, hogy feladjuk. Feladjuk a párkapcsolatot, a munkakapcsolatot vagy az otthonunkat is akár. Ez a döntés nem csak nekünk tanítás, nem csak nekünk tükör, hanem a párunknak, a főnökünknek és a vezetőinknek is. Aki akar belenézni a tükörbe, az fejlődni fog ettől, aki viszont nem akar belenézni a tükörbe, az téged fog egyfolytában szidni. Téged, aki elhagytad őt, téged, aki kimenekültél a munkádból és téged, aki elhagytad az országodat. Dönthetsz így is, csak tanulj belőle. Ha kiléptél egy kapcsolatból és nem hagysz magadnak tanulási időt, hogy átgondold, mi volt a kapcsolatodban jó és mi volt rossz, akkor valószínűleg ugyanazokat fogod megtanulni vagy átélni, mint előtte. Ugyanez várható egy új munkahelytől, ha te nem értékelted jól a régit, nem tanultál belőle semmit, tehát ugyanott folytathatod, mint előtte, csak egy másik munkahelyen tanulsz vagy egy másik országban.

Amikor az emberek sok bántást kapnak, bezárkóznak. Bezárkóznak és onnan figyelnek, mint egy kis gyerek. Amikor a gyerek megérti, hogy miért bántották, akkor kinyílik és már olyan bántást, mint előtte - ami nem építi - nem fog befogadni. Ez akkor történhet meg, ha szüleink nem tartják magukat tökéletesnek. Mindenki, aki tökéletesnek tartja magát, csak bánt. Nem lehet odáig fejlődni egy gyermeknek, egy munkavállalónak, ahol tart a főnök vagy a szülő, ha sajnos mégsem volt tökéletes. Ne legyenek illúzióitok. Nincs tökéletes ember. Aki tökéletes, az egészséges. Aki egészséges, az nem tud mást adni, teremteni, mint tökéletességet. Ahol ilyet láttok, ott azonnal tanuljatok, de a realitás az, hogy egyikünk ebben jobb, másikunk pedig abban. A cél valóban a tökéletesedés, de ahhoz előbb rá kell látnunk, hogy hol tartunk benne. Lehet, hogy siralmas lesz. Lehet, hogy azt fogod látni, hogy borzasztóan el vagy maradva a többiekhez képest, de csak az az ember akar tanulni, amelyik rájön, hogy nem tökéletes. Mindenkinek tanulnia kell, hiszen az visz bennünket előre. Mindenkinek, aki boldog és egészséges, tanítania kellene. Alig vagyunk tisztában azzal, hogy mit tudunk adni. Mit tudunk adni, amitől tanítóvá válhatunk. A boldogságot, az örömöt is lehet fejleszteni, tehát tanítani. Ne legyünk kishitűek azzal kapcsolatban, hogy az nem érték. Az értékek évről évre változnak. Ha sok okos ember van, akkor az érték, egy idő után a kedvesség. Ha sok szép ember van, akkor egy idő után a különlegest keressük. Mindennek eljön az ideje. Te is leszel izgalmas valamikor, hiszen egy egész élet van arra, hogy megmutasd a tudásod. Tanuld meg helyiértékén kezelni önmagad és kérd azokat a segítségeket, amitől több leszel. Az az ember, aki halad, nem állítja meg a földet, az emberiséget és senkit. Az, aki áll, az mindig feszültséget él meg, hiszen nem halad. Az ő feszültsége legyen a jel a számodra, hogy ne értékeld túl. Ne értékeljétek túl az embereket. Mindenkitől lehet tanulni valamit, de nem muszáj, hogy azt az egy embert vagy rendszert „szolgáld” egy életen keresztül, főleg ha ráláttál arra, hogy már nem tökéletes neked. Van olyan, hogy válás, hogy felmondás és elvándorlás. Mindenki másból tanul. Te hogyan szeretnél fejlődni? Kitől szeretnél tanulni? És miért szeretnél fejlődni? Ezt boncolgatom legközelebb.