Minden ember született vezető. Ám ha nincs előtte példa, a valóságban soha nem lesz az. Mi vagyunk azok, akik képesek elrontani a gyermekeinket a példamutatás, az életigenlés hiányával. Belenyugszunk abba, hogy nem lettünk vezetők, mert szüleink és az ő szüleik sem lettek azok. De miért? Mert nem vállalták fel a tudást. Nem hitték, hogy amit ők hordoznak, tudnak, nagyon fontos. Igen. Mindenkinek fontos a tudása. Mert anélkül nem lehetünk teljesek. Ha a tudást mondjuk én tárolom, de nem adom át, akkor miattam nem áll össze a rend. A teljesség. A teljesség pedig csak mindenki tudásából állhat fel.

Ha egy vezető vezetni akar, akkor feltételezhetjük, tud valamit. Ám ha nem, akkor nem hitte el, hogy valamiben jó, jobb, és akkor nem is nyílik alkalma arra, hogy vezessen. A jó vezető ismérve az, hogy tudja miben jó, és felméri hiányosságait. Amikor a hiányok felismerése megtörténik, teljessé válhat. A hiányok felismerni viszont csak az emberek segítségével lehet. Emberek új tudásából. Olyan tudásból, amit vezetőnk eleddig nem ismert. Azt, amit ő nem tud, meg kell tanulnia. Honnan? Mástól. Mástól, aki tudja. Mástól, akinél van az a tudás. Mi a probléma azzal ha tanulunk? Buta kérdés. Mindenki tudja rá a választ. Sokan mégsem szívesen tanulnak mástól.

Megtörténik gyakran, hogyfélreértjük az életet, azt hisszük, vezetésre születtünk, nekünk mindent tudnunk kell, mert ezt várják tőlünk. A vezetésnek szintjei vannak. Vannak kis, közép, és nagy vezetők. Ezek mindegyike mást tud. A kis vezetőnek valamiben jobbnak kell lenni, mint az alatta lévő embereknek. A középvezetőnek még többet kell tudnia, tehát vezetnie kell a kis vezetőt is. És minél nagyobb a vezető státusza, annál többet kell tudnia. Ez a rend. Ehhez képest a káosz uralkodik. A kisvezető nem tudja, mit tud segíteni az alatta lévőknek, és tekintélyt akar gyakorolni. A nagy vezető ezáltal nem lát rá arra, hogy kivel kell dolgoznia, és téves információkból halad előre, amelyeket alatta lévő vezetői közvetítenek felé. Ezeket a vezetőket félreértelmezte, amikor kinevezte őket. Együtt kell haladni. Együtt pedig csak úgy lehet, hogy megértjük egy rendszeren belül, hogy hol tartunk. Ha mindenki a helyén van, akkor minden halad a maga útján. A cég virágzik, az emberek jól érzik magukat benne, és hosszan fenntartható a rend.

De mi van akkor ha egy ember a rendből kiválik? Úgy dönt, hogy máshol folytatja. Mást akar tovább tanulni, másban akarja magát megmutatni, kipróbálni? Mi van akkor? Bomlik, azaz borul a rend. A rendet pedig helyre kell állítani. Mi a jó vezető ismérve? Hogy rálát az egészre. Rálát arra, hogy hol van hiány. És kéri a segítséget, hogy azt a rést töltse be. De ha az a rés jól lesz betömve, akkor megint feláll a rend. És ha nem? Ha nem ért hozzá az, aki fölveszi a következő embert? Akkor mi történik? Káosz. Ugyanarra a helyre, ugyanolyan tudású ember kell. Csak akkor működik újra a rend. Ha atudása más az illetőnek, akkor nem alkalmas arra a pozícióra. Nem alkalmas arra, hogy általa visszaálljon a rend. Akkor rosszat csináltunk annak, akit felvettünk, és rosszat magunknak, mert senki nem azt kapta amit várt. Miért? Mert mindenki külön ego. Olyan ego, aki önmegvalósít. A vezető megmondja, hogy ki kell neki. Pont az, aki elment. Nem más. Ha valaki azt el tudja látni, bárki jöhet arra a helyre.

És akkor jönnek a rokonok, ismerősök, sógor koma retyerutya. Ebből építünk vállalatot. Úgy, hogy senki nem ért semmihez.

Valóban minden megtanulható, de kérdés, milyen áron. Ha egy rendszerbe bekerül valaki, aki nem tud, őt kell tanítanunk. Ha egy rendszerbe vezetőnek kerül valaki, aki nem tud, nincs kitől tanulnia. A vezető lényeges, mert pásztor nélkül, elvész a nyáj. Minél többet tanulsz, annál inkább vagy kész valakit, valakiket vezetni.

Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy valamit tudsz, és képes vagy tanítani. Ez a jó vezető ismérve. Sőt, ha valamit átadtál, képes vagy újat tanulni. Ez a még jobb vezető ismérve. Életünk alatt sokszor tanítunk, és sokszor tanulunk. Felváltva. Mindig amikor már mindent átadtunk, újakat tanulhatunk meg. Új pozíciót érhetünk ezáltal el. Ha nem haladunk, megállítjuk azokat akik utánunk jönnek. Ha én vezetőként azt mondom, hogy többet nem lehet itt elérni, mint amennyit én átadtam neked, akkor vagy az történik, hogy mindenki meg áll, vagy az, hogy kikerülnek, fölém kerülnek, mert ők tovább akarnak haladni, vagy pedig az, hogy elmennek a cégtől, ahol tovább tudnak haladni. Mi magunk szabályozzuk le fiataljainkat azzal, hogy azt mondjuk, hogy itt, ennyi és nem több. Azt tanítjuk ezáltal számukra, hogy elégedjenek meg azzal ami van. Ne akarjanak többet, mert az rossz. Lenn tartjuk őket, és ezzel magunkat is, mert így senki sem halad, haladhat tovább. Miért? Féltékenységből. Ha te féltékeny vagy arra aki utánad jön, nem tanítod meg neki amit tudsz, de ezért ő sem tanít neked semmit. Mindig megmarad a különbség közöttetek, és évtizedeket eltölthettek egymás mellet, mégsem lett egyikőtök sem gazdagabb a másikból. Nem adtatok semmit egymásnak. Az okos vezető ismérve az, hogy tanít. Mindent, amit csak tud, hogy amikor helyére felér valaki, azt mondhassa, annyira jól haladtál, hogy elérted az én tudásomat. Mit jelent ez? Azt hogy választás elé kerültél, és ő is. Mindketten eldönthetitek, hogy akartok e tovább lépni, fejlődni. Ha igen, tanulni kell. Attól, aki tud. És ha azt is megtanultátok, újabb és újabb továbblépési lehetőségek jönnek. Akkor az élet vezet. De ha nem az élet vezet, hanem azok, akik nem értenek hozzá, akkor mire tudásod alapján elérsz oda, hogy igazgató, akkor azt látod, hogy foglalt a szék. Ez a szék, jó esetben azért foglalt, mert elérte valaki tudásával, iránytani való készségével ezt a pozíciót. Rossz esetben viszont azért, mert oda került, oda helyezték. Ha jó vezető lenne, akkor el kezdene tanulni azoktól, akik alatta vannak. De ez presztizs harc. Ha én megmutatom hiányosságomat, nem fogadnak el vezetőjüknek, nincs hatalmam, ezért nem élem a pozíciómat. Ha pedig nem mutatom meg hiányaimat, akkor elfedhetem egy ideig tudatlanságomat, de egy idő után kiderült és hiteltelen leszek. Nem fognak vezetőjüknek választani, azaz lesz egy jól fizető pozícióm, de se tekintélyem, se hozzáadott tudásom nem lesz a vállalatnál. Amikor ilyen ember kerül pozícióba, két dolog történhet. Vagy az, hogy megtanulja a céget, hogy miről szól, kik vezetik, hogyan irányítják, és kikkel veszik körül magukat dolgozókként, és akkor haladhat ez a cég velem, majd tudásom felépülése által valós vezető válik belőlem. Vagy pedig elkezdem gyakorolni hatalmamat tudatlanul. Olyan döntéseket hozok, amelyre nincs, és nem is volt rálátásom. Olyan dolgokat kérek dolgozóimtól, amelyek irreálisak. És olyan tudásból tanítok, amely nem kompatibilis velük. Ezt kell megtanulni, egy jó vezetőnek. Valóban közben is lehet, de akkor addig tudásomat nem fedhetem el, tehát segítséget kérek mástól. Nem játszhatom azt, hogy vezető lettem, ha nem látok rá arra, hogy hol a rés, mit kell betömnöm, kivel kell dolgoznom, hogyan és miért választom az újabb munkatársat, a régi helyett. Rá kell látnom, hogy hol van hiány, és be kell pótolnom. Ehhez mindenkire szükségem van. Mindenkivel kell kapcsolatot tartanom. Ha túl nagy a cég, akkor felveszek valakit, aki nekem segít, hogy mi van odalenn, mi történik ott, amire nem látok rá. Miért? Hogy a rend megmaradjon. Hogy a rend, felálljon. Akkor önjáró egy vállalat. Akkor már nem kell segítenem benne, hiszen leosztottam tudásom, amivel működtetnek mindent. Akkor én újabb kapacitással rendelkezem, lehetek több. Lehetek más. Amit megtanultam azzal több lettem. Minél több lettem, annál nagyobb feladatok várnak. És soha sincs vége. Minél többet akarok tanulni, annál több új jöhet. Ha pedig már nem akarok tanulni, dönthetek úgy hogy megállok, de nem állíthatok meg mást. Amikor én megállok ott, hogy középvezető, ne legyek mérges arra, aki elém kerül. Ő nem akart megállni. Ő döntött így, és én is másként.

Vezető mindenki lehet. Hogy miben, az saját ambíciónktól függ. Sajátunktól, ami különbözik a másétól. Ez nem baj. Tanulhatunk egymástól úgy is, hogy én nem csinálom végig azt amit te, de megtanulom tőled mindazt amit lehet. És akkor több lettem. Sokaknak ez kevés információ, és sokaknak evidencia, de ahhoz hogy haladj, fel kell tudni mérni, hogy hol tartanak az emberek. Van aki még hatalmi harcát vívja, és van aki már nem. Van aki már tanulni akar, és van aki még nem. Nem jobbak, és rosszabbak ettől az emberek, csak máshol tartanak. És nem rosszabbak attól, mert lemaradtak. Lemaradni attól is tudnak, mert nincs tanítójuk. Vállaljuk fel a felelősséget, és kezdjünk végre tanítani. Azt, amiben jobbak vagyunk, hogy sokan legyenek jobbak. És vállaljuk fel a felelősséget, hogy tanulnunk kell. Azt, amiben kevésbé vagyunk jók. Így haladhat egy társadalom, így dolgozhat egy kollektíva, így lehet rend, és egyensúly egy családban, és így lesz testi egészség bennünk. Ez az alapja mindennek. Legközelebb megint a testről írok, hogy megértsétek miért is fontos a teljes test tudatosság. Jó pihenést kívánok mindenkinek addig.