Milyen is, amikor a test jelez számunkra? Például korog a gyomrunk, ha éhesek vagyunk vagy dobban a szívünk, ha szerelmesek leszünk vagy érezzük a mező illatát. Ezeket az érzéseket még éppen el tudjuk fogadni, de azt, hogy szívünk érez vagy azt, hogy agyunk jelez és úgy jelez, hogy „van egy megérzésem”, na azt már nem. Ezeket már spirituális gondolkozásnak hívjuk. Arról már nem is beszélve, ha valaki jobban hall, mint az átlag vagy többet lát, mint sokunk, ezek már súrolják a boszorkányság határát.

Testünk érez. Érezzük a simogatást, a bántást. Érezzük, ha szívünk dobban. Érzékeljük, ha kevesebb levegő jut tüdönkbe, mint szeretnénk és érezzük, ha elnyomnak minket. Tudunk érezni örömöt és szenvedést. Ezeket az érzékeléseket azért nyomtuk el magunkban, mert amikor bántottak minket, az fájt. Valóban el lehet nyomni érzelmeinket, de akkor sajnos nem fogunk érezni semmit: sem az örömöt, sem a bánatot. Érzékelésünk sokrétű: mindent ugyan nem tudunk elnyomni, de ha folyamatosan védeni akarjuk magunkat, akkor a szívünk nem fog érezni. Ha nem érez a szív, akkor lassú halála megkezdődik. Elhal egy rész benne: kisebb infarktusok ezek, amelyek ahogy ölik a szívünk egy-egy részét, úgy leszünk egyre rezignáltabbak, érzéketlenebbek és egy idő után - bármennyire szeretnénk érezni - nem megy. Az érzéseket csak úgy lehet újraéleszteni, ha beengedjük mindazt, amit felénk jeleznek a többiek. Ha bántást adnak, akkor szívünk egy része elhal. Ha szeretetet adnak, akkor pedig szívünk azon részébe, ahol eddig nem áramlott a vér, be fog áramolni és mint a folyó, újraéleszti a területet. Minden terület újjáélesztése fájdalommal jár. Olyan helyeken áramlik ilyenkor a vér, ahol már hosszú évek óta nem áramlott vagy soha sem áramlott. Ahol nagyon szűk ereket kell kitágítania  a vérnek, az olyan, mint amikor egy szűk járatot kényszerrel erőltetve tágítunk ki: fájhat. Nem véletlenül mondjuk, hogy a szerelem fáj vagy az érzések - ha eddig nem éreztél - fájnak. Van az a pont, amikor már annyira elhalt a szív több területe, hogy értés nélkül nem tudjuk újraéleszteni. Azért írok, hogy értsünk. Amikor a szűk folyóba víz áramlik, akkor kifolyhat. Az erek bent tudják tartani a vért, ha megfelelő mértékben képesek tágulni. Minél meszesebb egy érhálózat, annál inkább alkalmatlan a tágulásra. A meszes területek rugalmatlanok. Egy ilyen terület újraélesztése lassabb. Azért lassabb, mert nem képes a meszes, rugalmatlan ér hirtelen nagy mennyiségű vér befogadására és ezért nem képes hirtelen nagy érzelmek elfogadására sem. Minél nagyobb érzelmeket kap egy „hideg” ember, annál nagyobb eséllyel kap infarktust. Az infarktus csak érelhalás és ha az ér elhal, akkor a benne áramló vér kifolyik. Ahová kiáramlik a vér: ott, mint egy folyó áradása, tarol. Azt, ami nem ahhoz van szokva, hogy vérrel öntözzük, az akár meg is halhat tőle. A vérnek az erekben van a helye, az ereknek pedig rugalmasaknak kell lenniük. Ha rugalmasak az erek, akkor képesek vagyunk érzelmeink szabályozására, képesek vagyunk nagyon szeretni és képesek vagyunk nagy bántásokat is befogadni, egészségkárosodás nélkül. A magyar ember már alig érez. Ha túl sokat éreznénk, akkor nem bírná el a testünk a rengeteg bántást, amelyet folyamatosan egymás felé teszünk. Mindannyian bántunk. Miért? Mert semmi mást nem tudtunk befogadni évezredek óta, csak bántást. Mindig bántottak minket, ezért megkeményítettük szívünket és az agyunkkal próbáltunk élni. Rossz hírem van. Az agyunkat pedig tudatosan - tehát ártó szándékkal - visszafogják. Azért fogják vissza, hogy ne gondolkozzunk. Képzeljétek el, hogy milyen emberré fogunk válni, ha már nem érzünk és nem is gondolkozunk. Ezen az úton haladtunk mostanáig. Ezért kell felébrednünk, mert ha ezen az úton haladunk tovább, akkor nem lesznek hosszan emberi lények. Ki akarna leszületni egy olyan testbe, amelyben nem lehet érezni vagy akár gondolkozni. Ez különböztet meg minket az állatoktól, de az állatok legalább éreznek. Mi már érezni sem merünk. Ne legyél szerelmes kislányom (tanítja az anyuka a lányát), mert az fáj. Ne érezzünk semmit, akkor mindent kibírunk. Amikor az ember fejlődik, akkor az evolúció által végig követhető változása. A mostani embernek sokkal nagyobb a koponyája, mint az ősembernek volt. Látható, hogy az agy kapacitása jóval nagyobb most. Sokkal nagyobb volt a szívünk régen és nem is ott helyezkedett el, ahol most. Rengeteg múmiát vizsgáltak ez ügyben, amelyeket azért nem hoztak nyilvánosságra, mert tudatlanok voltunk. Saját származásunkat próbáljuk tisztázni, még ma is. Nem akarunk az állatokból fejlődni, de nem értünk egyet a teremtéstörténettel sem. Nem tudjuk hova pozicionálni magunkat. Legyen elég annyi, hogy mi is - mint minden más élet - fejlődésen megyünk keresztül. A fejlődésünket a mindenkori állapotunkhoz képest éljük. A mindenkori, azaz a mostani állapotunk nem túl rózsás. Érezni szeretnénk, de nem megy. Gondolkozni akarunk, de megakadályoznak benne: ha meg akarod változtatni azt, aki vagy, akkor először szembesíteni kell magadat magaddal. Érezz és megérted, hogy milyen állapotú a szíved. Tanulj és megérted, hogy jelen pillanatban honnan indul az agyad. Nem ragaszkodhatunk ahhoz, hogy valamikor könnyen ment a tanulás vagy valamikor nagyon tudtunk szeretni. A most az irányjelződ és ehhez képest indulj el. Ha túl sok az érzelemhiány már életedben, akkor egyik pillanatról a másikra ne érezz nagyot, mert lehet, hogy szíved nem fogja bírni. Ha hirtelen túl sok a vér a szívben, az sajnos valahol pedig hiányt fog jelezni: ezért történik sokszor az, hogy egy érzelemhiányban élő ember azonnal elfogad mindenféle érzelmet és a vér eltűnik az agyából. Ettől nem tud reálisan gondolkozni, és sajnos átverik. Minél inkább jut vér a szívbe, annál jobban érez és minél kevesebb vér áramlik az agyba, annál butuskább lesz. A testünknek vérre van szüksége ahhoz is, hogy érezzünk és ahhoz is, hogy gondolkozzunk. Sőt ahhoz is, hogy erősödjünk vagy ahhoz is, hogy élesedjen látásunk, hallásunk, stb. A hallás élesedése nem csak a két fülünkkel tud megtörténni és a látás élesedése sem csak a két szemünkkel zajlik. A látás erősödésén keresztül el fogunk jutni mindannyian a harmadik szem megnyílásához. Ha megnyílik a harmadik szem, akkor a jelenlegi valóságból többet fogunk látni. Minél többet látsz, annál több dolgot kell megértened. Nem tudsz érteni, ha kevés a vér a testben, mert nem fog az agyba áramolni elég. Ezért aki elkezd fejlődni spirituálisan, tehát nagyobb tudások betekintésére kap lehetőséget, annak mindenképpen végig kell gondolnia, hogy fog-e elég vért kapni az agya. Ha nem, akkor csak „fleash”-e lesz és semmit sem fog érteni vagy megérteni. Ha az érzékelés után meg akarjuk érteni, amit megkaptunk érzékelésbe, akkor több vérre lesz szükségünk. Az érzésekhez is több vér kell és a megértésekhez is. Addig, amíg nem sportolsz, nem mozogsz, hirtelen „fleash”-jeid lesznek csak és nem folyamatos értéseid. Erről írok legközelebb.