Sajnos azt kell, hogy mondjam: a gőg a magyar ember sajátja. Akkor válunk gőgössé, ha nem tudunk annyit, mint társaink és valamilyen módon mi is azt akarjuk mutatni, hogy ott tartunk, ahol ők. Az emberek többségének beválik, ha valaki többet mutat magánál, felsőbbrendűséget jelenít meg. Sokan elhiszik. Aki viszont tud valamit: okos vagy bölcs, az ürességet érzékel a másik emberből, aki csak gőggel akar fölé emelkedni a többieknek. Minél okosabb, bölcsebb vagy, annál inkább tudod lefülelni a gőgös embert. Nem a varázslástól fogsz rálátni másokra, hanem attól, hogy többet tudsz nála, náluk. Tanulj! Minél többet tanulsz és tudsz, annál inkább rájössz, hogy mennyi minden van még, amiről fogalmad sincs. Ez fog alázatossá tenni minket. A gőgös emberben nincs alázat. Nem hiszi, hogy olyan sokat kellene tanulnia, sőt azt sem gondolja, hogy egyáltalán tanulnia kell, hiszen így is Istenítik őt. Ez a fő probléma. A butaság isteníti a gőgöt. A gőg addig nem fog eltűnni, amíg valaki dicsőíti őt. Füleld le a gőgöt, ami mögött nincs tudás, nincs tartalom és ne Istenítsd. Ne adj energiát annak, aki tartalom nélkül oktat vagy kioktat téged. Jelezd a gőgös ember számára, hogy nem adott át tudást és mégis vár érte dicséretet.

Nagyon nehéz az ilyen embereket felébreszteni vagy tükröt tartani eléjük, mert nem hiszik, hogy fel kellene ébredniük és nem akarják a tükröt egyáltalán, mert akkor bele kell nézniük. Ne másokkal foglalkozz, hanem magadat vedd górcső alá. Magadat szembesítsd azzal, hogy viselkedésedben megjelenik-e a gőg. Ha igen, akkor nézz rá, hogy mikor: milyen helyzetben, milyen információ áramoltatása közben, hogy jelenik meg. Ha rálátsz, akkor észre fogod venni, hogy ott abban a témában nincs elég tudásod. Ha gőgös vagy, akkor nem is lesz nagyobb tudásod, hiszen egy olyan embert, aki maga szerint mindent tud, nem akar senki tanítani. Abban az esetben viszont: ha megmutatod, hogy az, amiről beszélnek, az számodra vakfolt, akkor ha csak hallgatod őket, tanulhatsz, ha pedig kinyilvánítod, hogy ahhoz nem értesz, akkor segíteni fognak érteni. Így lehet könnyen tanulni: mások tudásából, mások hitéből és mások lendületéből.

Nagyon nehéz élete van annak az embernek, aki el akarja fedni tudáshiányait és ő maga pedig már nem szeretne tanulni. Csak ez az egy eszköze van: a gőg. Rengetegen hordozzák, rengetegen mutatják és rengetegen élik Magyarországon a gőgöt.

„Mi azok az emberek vagyunk, akinél ott az agy”. Sokan gondolják ezt így. Sajnos, ha megmutatjuk magunkat és kiderül, hogy az agy töredéke sincs bennünk, akkor a megítélésünk rossz lesz. Attól pedig még rosszabb lett a megítélésünk, hogy azt mutatjuk, hogy nálunk a tudás és már rég kiderült szomszédaink és a világ számára, hogy a tudás csírája sincs nálunk. Honnan derülhet ez ki? Onnan, hogy azok az országok, amelyek tudnak, azok haladnak. A tudás: kincs, érték, eladható. Mi azt tudjuk eladni, amink van. Az sajnos senki számára nem érték. A tudás az lenne. Ilyenkor szokott a magyar ember sírni, hogy nem becsülik meg a tudásunkat, nem kérik és diszkrimináció ér minket. Miért nem gondolkozunk el a miérteken? Miért nem hiszünk abban , hogy a tudás látható, a tudás megmutatja magát? Azért, mert mi magunk is elhittük azt a sztereotípiát, hogy a magyaroknál van a tudás. Mutassuk meg! A magyarok sajnos bármilyen tudást szereznek - akár az egyetemeken, akár máshol - nem mutatják meg. Miért? Mert félnek, hogy az a tudás nem elég. Sajnos ez minősíti az egyetemeinket is. Minősíti a megszerezhető tudásokat itt. Már nem akar annyi külföldi diák itt tanulni, már nem akar annyi magyar diák sem itthon tanulni. Aki kint, külföldön szerzi meg tudását, az viszont nem fog tudni beintegrálódni ide, hiszen azt a tudást nem fogjuk érteni. Sok lesz ide. A magyarok nem felnőni akarnak a tudásokhoz, hanem lehúzzák magukhoz a külföldön tanultakat, hogy ide más kell. Minek tanuljunk akkor, ha nem kérik a tudásunkat?

Odáig jutottunk a gőg és az arrogancia által, hogy minek tanuljunk. Ezt már egyszer átéltük. Azok vezettek minket, akik keveset vagy semmit sem tudtak: annak a vége az lett, hogy „ munkás ököl vas ököl, oda üt ahova köll”. Újra ezt szeretnénk? Ha nem tanulunk, elbutulunk. Ha elbutulunk, valaki átveszi a vezetésünket. Valaki, aki csak egy fokkal okosabb nálunk. Az egy fokkal okosabb, még sajnos nemzetközileg buta. Nem fogják őt elfogadni az igazi vezetők. Nem fogják kérni a tudását, mert az kevés. Nem fogják komolyan venni, mert nevetséges számukra. Itt tartunk most. Biztos láttátok már Viktort nyilatkozni. Ha kérdeznek valamit tőle, nem érti: félreérti és arra válaszol, amire ő szeretne, fölényesen. Ez a gőg. Ezt teszi Trump is. Ezt teszik azok a vezetők, akik nem értenek. Lenyomják a másikat, aki kérdez, hogy milyen marhaságot kérdeztek. Sajnos nem tudják ezek a vezetők, hogy önmagukat minősítik. Önmagukra engednek rálátni: megmutatják, feltárják igazi önmagukat.

A tudás mindig felemel, nem elnyom. Egy okos ember, aki bölcs, nem kérkedik a tudásával, hanem csak megérti a beszélgetés során, hogy kivel is áll szemben. Ha keveset tud a másik, akkor azt a keveset megdicséri és próbálja megvilágítani számára azt, amiben még tanulhat, hogy több legyen. Egy okos emberrel azért könnyű beszélni, mert ő nem akar többet mutatni magából, mint amennyi, és ezért amit nem tud, azt elfogadja a másiktól. Elfogadja, sőt örül, hogy tanulhatott is. A buta ember megsértődik, ha valaki segíteni akar rajta, neki vagy ha tanítani akarja őt valaki, mert gőgös. Azt hiszi, hogy ha egy kicsit tud, akkor mindent tud. Valamikor én is tartottam itt. Köszönöm a családomnak, a környezetemnek, hogy tükröt tartottak elém és ráláthattam saját tudásom hiányosságaira és ezáltal fejleszthettem tudásomat. A gőgöt levetkőztem és elkezdtem megérteni az alázatot. Régen lenéztem az alázatos embereket, mert nem értettem a szót. Nem értettem, hogy mit is jelent. Erről írok legközelebb, mert talán másnak is fog segíteni.