Mit jelent ez? Nem túl spirituális, és nem is teljesen földi ébredés az ébredés. Emberek tömegei élnek kicsiny tudással, és más csoportjai pedig egy másik kicsiny tudással. Attól alszunk, hogy elhittük, hogy nem lehet több. Én nem tudhatok többet, mint szüleim; én nem tudhatok többet, mint amit már megtanultam; és nem tanulhatok egész életemben. Ezt elhittük! És gondolkoztatok már azon, hogyha bárkivel beszéltek és eszmét cseréltek, akkor többek lesztek? Gondolkoztatok már azon, hogyha sok emberrel cseréltek gondolatot, akkor akár teljesen megváltoztok? Gondolkoztatok már azon, hogy az emberekben van a tudás? Spirituálisan a kulcs, az ébredéshez bennetek rejlik. Ti vagytok a kincs, amire várunk. Ti, azaz az ember.

Minden tudása hordozza a minden ismeretét. Az emberben valóban ott van a tudás, és ott van a kulcs, ami egy és ugyanaz. Az ember teljessége hordozza a tudást. A „kicsi” ember még csak résztudásokat hordoz. Hogy lesz meg a teljes tudás, a teljes kulcs? Belőlünk, mindannyiunkból.

Az emberből. A nagybetűs emberből. Az pedig úgy születik meg, hogy megismeri önmagát. Megismeri hiányosságait és erényeit. Kipótolja hiányosságait, és tanítja erényeit, tudásait. Aki tanít, az kap újabb tudásokat. Aki elrejti tudásait, az nem fog hozzájutni az újabb tudásokhoz soha. Ne rejtsd el önmagad, hanem taníts és tanulj!

Az emberek fel szeretnének ébredni. Ahhoz először szembesülniük kell azzal, hogy évtizedek, századok, ezredek óta álomba merültek. Mit jelent ez?

Azt jelenti, hogy teljes tudásunk osztódáson ment keresztül. Hasadt. Minél nagyobb a hasadás, annál kevesebb tudás maradt bennünk. Mi okozta ezt a hasadást? A harc. A háború. A bántás. A félelem, stb. Ezek mind elvesznek belőlünk. Most következik a fúzió. A fúzió azt jelenti, hogy összerakjuk a hiányzó puzzle-ket. Összerakjuk a hiányzó láncszemeket, hogy eggyé váljunk megint, és tudásunk teljes fényében ragyogjunk. Mi magunk, az EMBER. Az már valóban az EMBER lesz. Mi most csak emberkék lettünk, ebben a nagy hasadásban. Minél jobban hasadt a személyiségünk, annál többet hiszünk magunkról, mert ragaszkodunk ahhoz a kicsihez, amivé váltunk. Minél okosabb egy ember, annál kevésbé kérkedő. Annál inkább szerény és hiteles. Azok, akik nagyobb hasadáson mentek keresztül – hőzöngenek, harcolnak, bántanak. Minél nagyobb a fúzió benned, annál inkább leszel kiegyensúlyozott.

Ne legyünk annyira spirituálisak, hogy ne tudjuk átadni a tudást. Hogy leszünk nagyobbak? Úgy, hogy megértünk valamit. Úgy, hogy elmagyarázzák nekünk azt, amiben hisznek. Úgy, hogy mi befogadjuk azt. Hogy tudjuk befogadni? Úgy, hogy megértjük. Fontos, hogy át tudjuk adni tudásunkat. Fontos, hogy mindenkihez szóljon. Ébredjünk föl! Az ébredéshez emberek kellenek. Egy, aki ébredezik, és egy legalább, aki ébreszt. Aki ébredezik, az még nem ért. Aki ébreszt, az már megértett valamit, amit át szeretne adni. Hogy tudja átadni? Úgy, hogy megismer téged. Megérti, hogy hol tartasz, és ahhoz képest próbál újabb tudást – amit ő már megértett – átadni. Azért, hogy te is megértsd. Azért, hogy innen már együtt tudjunk gondolkozni. Ha együtt gondolkozunk, többek lettünk. Ha többek lettünk, többet tudunk átadni másoknak abból, amivé váltunk. Minden egyes ébredéssel – azaz értéssel – nyer velünk a világ. Profitál belőlünk. Ha megtanultunk egyesülni valakinek a tudásával, akkor képesek lettünk önálló párkapcsolatra. Ugyanúgy kell egyesülni mások érzéseivel, értéseivel, érintéseivel. Ez a test, lélek, szellem tudatossága. Ez az alap, ami elkísér minket végig. Addig, amíg élünk. És hogy hogyan élünk? Úgy, ahogy szeretnénk. Ki dönti el, hogy hogyan éljünk? MI magunk. Azzal, hogy felismerjük hiányainkat, és megtanuljuk másoktól azt, amiben jobbak. Sokaktól tudunk tanulni. Nemcsak párkapcsolat létezik, hanem baráti kapcsolat, családi kapcsolatok, munkakapcsolat stb. Minden kapcsolatban nyitnunk kell, de önmagunk hiányosságai felismerése által. Ébredjünk fel és tanuljunk egymástól. Tanuljuk meg azt, ami hiány bennünk, és minél nagyobb fúzión megyünk keresztül, annál nagyobb lesz tudásunk – minden szinten. Ha az ember teljes lesz, mindent meg fog érteni. Ha az ember eléri azt a szintet, amikor mindent meg fog érteni, akkor elérkezik a pillanat, amikor át kell tanítania. Különböző lelkek számára kell átadnia a tudását majd. Az állatoknak, a növényeknek és a köveknek, azaz az „élettelennek” is. Mindenkinek annyit, amennyit be tud fogadni, de ezt először önmagunk faján keresztül kell megértenünk. Sokszor az ember önnön fajtáját sem érti. Túl sokat szeretne átadni neki, pedig az még nem tart ott. Évezredeken keresztül tanultuk a vallásokon keresztül, hogy hiába értjük Jézus, vagy Mohamedet, vagy bárkit, ha nem tudjuk átadni tudásunk. Miért nem tudjuk átadni? Mert azt hittük, hogy mindenki ott tart, vagy azt akartuk, hogy mindenki egyből tartson ott, ahol mi tartunk hitünkben. Ezek háborúkhoz vagy harcokhoz vezettek. A háborúkban, harcokban kevesebbek lettünk, és bezáródtunk. Most ne a harcra fókuszáljunk, hanem az értésre. Az értést pedig azon az úton tudod átadni másoknak, hogy megérted őket, és picit hozzájuk teszel. Picit. Nem tudjuk egyből ledugni a torkukon minden új ismeretünket, mert ezt meg is kell emészteni. Ha túl sok, akkor kihányják, kiöklendezik az emberek. Meg kell tanulnunk annyit adni, ami még emészthető. Pont annyit, hogy legközelebb is kérjenek tőlünk. Legközelebb is akarjanak egyesülni mindannyiunk tudásával. A tudás egy. De a tudás rengeteg emberben van szétszórva. Mindenkinek jutott egy kisebb darab. Ha a mindet szeretnéd, akkor nyiss mások felé, és tanuld meg átadni tudásod, hogy cserébe kapj te is. Azok az emberek, akik csak elvesznek, nem fognak kapni egy ideig, sőt, nekik azt kell megtanulniuk, hogy milyen adni. Az is jó. Nagyon jó. Van, aki ebben akadt el. Elakadt abban, hogy mindenki fontosabb nála, mindenkit meg kell menteni, és ő pedig elfelejtett élni. Érdekes módon a világ ezt nagyra értékeli. Sokkal hasznosabbnak tartják azt az embert, aki odaadja magát, mint azt, aki csak elvesz. Egyik sem jó. Aki odaadja magát, az egy idő után elfogy, mert nem tud honnan töltődni. Aki pedig csak elvesz, az egy idő után kizárja magát a társadalomból, és senki nem fogja keresni őt, tehát egy idő után ő sem fog tudni töltődni. Mindkettőjükből elveszik a tudás azzal, hogy meghalnak. Mi lenne, ha átadnánk tudásunkat, és kérnénk újabb tudásokat? Olyan izgalmas lenne világunk. Képzeld, ma azt hallottam, hogy… Mit gondolsz erről? Tudnánk újra beszélgetni. Az tűnt el teljesen. Nem tudunk már másoktól tudásokat rögzíteni, mert nem hiszünk senkinek. Emberek ezért kutatnak tudások után, ami felkerül a netre, és onnan tudsz hozzájutni. Onnan nem szűrsz. Fenn van, akkor biztos tuti. Rossz hírem van. Legalább annyi „kacsa” van fenn a hálón, mint amennyi igazság. Meg kell tanulnod szelektálni, és ez úgy a legkönnyebb, ha hiteles embertől hallod. Vannak ilyenek? Egyre többen. Egyre többen ébrednek föl. Egyre többen jönnek rá, hogy tudásuk kevés, így tanulni szeretnének másoktól. Egyre többen jönnek rá, hogy tanulni soha sem késő. Egyre többen értik meg annak felelősségét, hogy gyermekeket nevelünk. Akik férfiak és nők lesznek; és a mi tudásunkból vagy férfiak, vagy nők, vagy ennek öszvérei lesznek. Ezeket a tudásokat mi nekünk kell átadni számukra. Ahhoz viszont először nekünk meg kell tanulnunk. Kitől? Egymástól. Hogyan? Úgy, hogy figyelünk, tanulunk – mindenkitől. MINDENKITŐL. Mindenkiben van tudás. Lehet, hogy az egyik emberben több mint a másikban; de az csak azért van, mert ő már felébredt és tanult. Előbb-utóbb minden tudásra szükségünk lesz. Aki keveset tud, az tanuljon azoktól, akik hozzá képest többet tudnak; aki pedig sokat tud, az azoktól tanuljon, akik hozzá képest még többet tudnak. A rend – így előbb-utóbb – helyreáll. A fúzió előbb-utóbb bekövetkezik. Mindenki fog tudni mindent, amit emberként lehet. Akkor fogunk segíteni azokon, akikért felelősséget vállaltunk: Az állatok és növények, az egész Föld beletartozik ebbe. Addig viszont, hogy akarsz segíteni rajtuk? Úgy, hogyha még magadat sem érted? Úgy, hogy még azt sem tudod, hogy miért vagy itt? Úgy, hogy azt hiszed az élet annyi, hogy megszületünk és picit élünk; majd megbetegszünk és meghalunk? Ezt hisszük, szinte mind. Legközelebb arról írok, hogy mi is valójában számunkra az, amiért élünk. Jó gondolkozást addig ezen.