Hiányok és többletek alkotnak minket. Erről már írtam. A hiányokat be kell tölteni, a többleteket viszont fel kell oszlatni! Ilyen többlet lehet a testben egy ciszta, egy mióma, a rák valamilyen formája stb. Miért alakul ki többlet a testben? Azért, mert amit tudunk, azt nem tudjuk kivel megosztani. Nem tudjuk kinek átadni. Azért vannak a tudások, hogy áramoltassuk őket. Azért, hogy továbbadjuk. Bármi, ami megakad benned, megreked – az akadály az áramlásban. Akadály lehet egy thrombus, amely később az áramlásban megakadályozza a továbbhaladást. Ha egy testben van thrombus – például vérrög –, akkor addig tud haladni, a vérrel együtt keringeni, amíg elér addig az érhálózatig, amelyen már nem tud átjutni. Nem fér át rajta, és ott megakad, megáll. Ha megáll, akkor elzárja az áramlást. Megáll a vér ott, abban az érhálózatban, és ha nincs áramlás, nincs élet. Ha nagy ereket zár el, akkor azonnali halált okoz a testben. Ha kicsi ereket zár el, akkor csak néhány sejtet zár ki a keringésből. Ezek a sejtek viszont nem látnak rá az egészre. Nincs információjuk a testből továbbiakban, hogy hol tartunk együtt, mi történik velünk, mint test. A testben egy elzárt terület két dolgot tehet. Vagy meghal, azáltal hogy nem kap vért, tehát táplálékot, vagy elkezd önálló életet élni. Önálló élethez úgy jut el, hogy egy létformához kapcsolódik, ami él. Ami nő, ami fejlődik. Így alakul ki a rák. Testen belül egy önálló létforma fejlődik ki. Ehhez elég egy baktérium, egy gomba vagy akár egy vírus. Ezek számtalan formája él a testünkben, velünk, áramlik vérünkben, nyirokkeringésünkben vagy idegpályáinkon. Élnek velünk, bennünk. Ahogy haladunk tudatosságunkban fölfelé, úgy lesznek egyre kevesebben. Úgy képzeljétek el a baktériumokat, mint bennetek lévő lyukak, rések kiegészítőit! Kitöltik a teret. Az üresség – ne felejtsétek el – a legrosszabb a testben. Az tudáshiány félelem. A félelem viszont rosszabb a baktériumnál. A baktérium él, tehát van tudása. A félelem teljes hiány, tehát ezért írtam, hogy a baktériumot úgy képzeljétek el testetekben, mint segítőt, aki többet tud, mint a semmi. Ha viszont a baktérium elmegy, akkor helyette – ha felfelé haladsz – több tudásod érkezik. Ezeket a tudásokat úgy képzeld el, mint sejtek, amelyek bezárnak egy információt, tudást. Minél több sejted van, és minél kevesebb baktériumod, annál többet tudsz. Annál inkább születik meg az ember. Az ember emberből lesz. Nem baktériumból vagy vírusból. De addig, míg nem volt sejt a sejtek helyén, köszönjük, hogy kitöltötték a helyet bennünk. Az ürességnél – tehát sejtek hiányánál, félelemnél – nagyobb tudással. A baktériumok úgy működnek, mint a donorszervek. Helyettesítenek valamit, ami nincs meg bennünk. Ha már megvan bennünk az a sejt, amit helyettesítettek, el kell hagynia bennünket a baktériumnak, a vírusnak vagy akár a gombának is. Minden gombának önálló tudata, tehát tudása van. A gombák és a baktériumok is úgy kapcsolódnak be a testünkbe, hogy hordozzák saját tudásukat is. Enniük kell. Ha enniük kell, akkor minekünk, akik befogadtuk őket, meg kell etetnünk magunkban őket is. Nem lehet csak „saját” testünk etetésére gondolni, ha valaki éhes bennünk, aki nekünk segít. Ezek a baktériumok és gombák elkezdenek kívánni bennünk. Ezt pont úgy képzeljétek el, mint amikor valakinek átültetnek egy szervet a testébe, és akkor ő elkezd másképp táplálkozni, másképp kívánni. Mássá tudunk válni, más létformáktól bennünk, hacsak a test keringő rendszerén keresztül, például a véren, vagy a nyirokkeringésen, vagy az idegpályákon keresztül nem kapja meg az információt a baktérium is, hogy ő „csak” helyettesítő. Nem ő a fontos, hanem valamilyen nagyobb tudás alá rendelte magát. Így kellene működnie a donor szerveknek is, és akkor csak addig kellene a testben lenniük, amíg a test újra nem alkotja szervként magát. Hogy történik ez? Úgy, hogy beültetnek valakibe egy májat, vesét, bármit. A test jelez, hogy idegen test van benne, de segít. Segít életben maradni. Hogy saját testünk továbbéljen. Mindenki megkapja a jelzést, hogy a vesén kell dolgoznia. Azt jelenti ez, hogy idegen anyagként a test fellép az új szerv ellen, de nem oktalanul, hanem annak teljes tudásával, hogy megértette, hogy ahhoz, hogy életben maradjon, ahhoz szükség van az új szervre. Addig van a testünkben teljesen az új szerv, amíg saját testünk nem tud egy új májat, vesét vagy bármit szülni. Innen ez már nem olyan bonyolult, mint hinnétek. Benne van a testben az új máj. Elkezdjük lebontani egy kicsiny részét. A test állandóan bont magában valahol, hiszen sejtek elhalnak és újjak születnek. Tehát elkezdjük bontani májunkat kicsit. A lebontott helyébe új, saját tudású májsejteket hozunk létre a meglévő májjal egyetértésben, tehát összhangban. Nincs kilökődés, ez az összhang. Amint megszültünk pár új sejtet, már rendelkezünk saját májunk egy részével, tehát magát a májat elkezdtük átalakítani saját képünkre és hasonlatosságunkra. Ha sikerül teljesen átalakítanunk, akkor valóban csak helyettesítő szervként érkezett a máj máshonnan, és mi megszültük belőle, általa saját önálló májunkat. De nélküle nem ment volna. Nélküle nem lett volna mintánk. Ugyanígy képzeld el benned a baktériumokat, sőt a húst is, amit megeszel, mert azok is csak helyettesítenek benned valamit. Nincs elég aminosav benned? Egyél húst. Nincs elég glükóz benned? Egyél gyümölcsöt. Nincs elég olyan anyag a szervezetedben, amelytől ember leszel? Helyettesítsd addig valamivel, amíg saját tudásból megszülöd magadban – sejtként. A sejteket kell megszülni, minden sejt rendelkezik egy tudással. Egy olyan tudással a testben, amellyel csak ő rendelkezik. Az áramlás, azaz a keringés pedig összeköti sejtjeinket. Ha sejtjeink össze vannak kötve, akkor az egyik tudása a másiké is egyben. Minél több sejtünk van, annál több a tudásunk, és minél jobb keringésünk van, annál inkább kerül egyensúlyba tudásunk minden sejtünkben, majd minden szövetünkben, minden mirigyünkben és minden szervünkben. A sejtek sokasága kommunikáljon testünkben! A kommunikációt a keringő rendszerek biztosítják, azaz a vérkeringés, a nyirokkeringés és az idegpályák közötti keringés. Mindegyik kapcsolatban áll egy nagyobb keringéssel. Ez az ember. Az ember kapcsolatban áll más emberekkel. Sok más emberrel. Minden embernek másban van a tudása. Másban jobbak, mint én. Ha tanulunk tőlük, ha megértjük ezt, akkor megértettük a testünkben zajló folyamatokat. Ha félünk egymástól, akkor hiányban van testünk. A hiányok mindig jelzik jelenlétüket félelmünk által. Ha félünk, akkor biztos hiányunk van. Ha nem félünk, akkor teljesek vagyunk. A teljességet pedig tovább kell adni – mintaként! Aki nem fél, meg tudja nyugtatni azt, aki fél. Észérvekkel, tudással. Az nem nyugtat meg minket, hogy ne félj már. Az viszont igen, hogy azért ne félj, mert…. Mindig magyarázd meg tudásoddal azt, amitől a másik fél. Azért fél, mert nem tud valamit. Segítsd ki őt a tudásoddal. Segítsd ki őt emberként azzal, amiben te már otthon vagy. Tanítsuk egymást, hiszen a nem tudásunk csak egy hiány. Minden hiány bepótolható. Belőlünk, egymásból, az emberből. Tanítsátok egymást, hogy megszűnjenek a félelmek! Tanítsátok egymást, hogy eltűnjenek a hiányok, amelyek árnyékok bennetek! Tanítsátok egymást, hogy ne legyen sötétség! Sötétség, amitől féltek. Jó gondolkozást ezen.