Amikor felnövünk és elérkezünk oda, hogy valamely típusú önismerettel rendelkezünk, akkor megértjük, hogy mi energikus aktív emberek vagyunk vagy energiahiányos, passzív emberek. Az emberek különbözőek. Mi magunk is képesek vagyunk hol aktívak, hol pedig passzívak lenni. Ha mi éppen túl aktívak vagyunk, akkor annak a következménye a túl fáradtság. Van, amikor nem akarunk szembesülni saját realitásunkkal: nem akarjuk megérteni, hogy mi képtelenek vagyunk megmászni az Everestet. Képtelenek vagyunk megérteni, hogy nem kell mindenkinek olimpikonná válni. Miért? Mert még nem tartunk ott energetikailag. Az energia egy folyton változó folyamat és tétel bennünk. Van, amikor energikusabbak vagyunk és van, hogy csak aludni, aludni és aludni szeretnénk. Amikor viszont túl húzzuk magunkat, akkor nem tudunk elaludni sem. A szervezet ilyenkor kimerül, vagy elhal: attól függ, hogy meddig éljük fel a készleteket. Ha korán feléljük mindazt, amink van, akkor korán el fogunk menni. Ha megtanuljuk beosztani azt, amink van, akkor tovább élünk. Ha pedig megértjük, hogy mindenkinek van egy kiindulási energiája - amit öröklünk a családunktól, mint egy örökségként -, akkor eldönthetjük, hogy azt feléljük és elhasználjuk teljesen vagy megfejlesztjük. Ha fejleszteni szeretnéd az energiádat, akkor furcsa mód először egy célt kell kitűzni hozzá: egy célt, amiért akarod fejleszteni. Cél nélkül csak bántóvá válik az ember. A túl sok energia cél nélkül sajnos önálló életre kel és oda vándorol, ahová szeretne. Ilyenkor mindig bántunk. A túlzás megjelenik az életünkben. Okoskodunk, valami módon erősködünk vagy szavakkal nyomjuk le a másikat. Miért? Mert cél nélkül erősítettünk. Cél nélkül termeltünk többlet energiát, amit pedig nem tudtunk jól befektetni. Amikor viszont van egy célunk, amit meg szeretnénk élni, akkor alapból látnunk kell, hogy hogy áll az energiaszintünk. Ha felvételizni szeretnénk az orvosira, de nincs meg a tudásunk, akkor jól be kell kalibrálnunk, hogy mekkora a hiányosság és hogy annak bepótlásához mennyi időre van szükségünk a saját energiaszintünkön. Ha 7 év, akkor muszáj lesz erősíteni, fejleszteni magunkat energetikailag, mert pusztán azért, hogy felvegyenek, kevesen vállalnak 7 év tanulást. Amikor viszont bekerülsz, ott már adottak a célok. Időről időre vizsgák és előbb utóbb diploma. Ugyanígy kell saját magunk elé is célokat kitűzni, mint ahogy iskoláinkban tették számunkra a tanítóink. Annyi lesz a különbség, hogy itt már én találom ki, hogy mit szeretnék tanulni, miben szeretnék fejlődni. Biztosan találkoztatok már olyan emberrel, aki kitűzi a célját, aztán megfeledkezik róla és másik célt tűz ki és újra egy másikat és soha sem éri el azokat. Ennek az embernek nincs és így nem is lesz sikerélménye. Miért fontos a siker? Mert a siker viszatölt minket. Újabb energiát nyerünk belőle. A sikerek fontosak. Az az ünnep, hogy valamit elértünk, megcsináltunk. Erre érkezik a dicséret. Dicséret nélkül nem akarunk továbbmenni, nem tudunk tovább menni. A dicséret is energia. Minden, ami pozitívan hozzánk tesz, az tölt, az energetizál minket. A dicséretet is meg kell tanulni befogadni. A befogadás pedig attól függ, hogy magunkhoz képest jó, pont jó, sok, túl sok vagy kevés. Mindig annyit tudunk befogadni, ami nálunk kicsit kevesebb vagy kicsit több. A túl sokat sem és a túl keveset sem tudjuk elfogadni. Miért? Mert akkor azt kilökjük magunkból. Ha túl sokat fogadnánk be hirtelen, akkor a szüleinkhez képest túl gyorsan fejlődnénk. Nem találnánk a közös hangot és elfejlődnénk egymástól. Ha túl sok bántást fogadnánk be, szintén akkora lenne a különbség a szüleinkhez képest, hogy nem találnánk a hangot és nem tudnának segíteni nekünk. A túl sok vagy a túl kevés már bánt. A jó számunkra a kicsit jobb. A kicsit jobbtól pedig kedvesebbek leszünk vagy okosabbak, bölcsebbek ahhoz képest, ahol tartottunk. Vannak energikusabb emberek, akik nagyon akarnak haladni. Ilyenkor csak arra fókuszálunk, hogy még kérek, még gyorsabban kérek. Menni fog, képes leszek befogadni, de valójában elszakítottam magam a családomtól. A családom az alapom. Az alapra építkezünk, de nem a tető jön az alapra egyből. Ne siess, csak légy energikusabb. Az energia nem csak arra jó, hogy haladj, szállj vagy repülj. Az energia arra is kell, hogy akiket megbántottál utad során, kiengesztelj. Oda is kell energiát tenni és ha te csak ahhoz vagy szokva, hogy minden általad fejlesztett energiát a haladásodba tegyél, akkor ilyenkor dühös leszel. Miért kell nekem Gizikével foglalkoznom? Miért nem mehetek tovább? Azért, mert tartozol Gizikének és addig Gizike se és te sem tudsz tovább haladni. Aki nem akar tartozást megadni és csak fejleszti az energiáját, hogy szárnyalhasson tovább, az a szárnyalás helyett zuhanó repülést fog megélni. Azért fog lezuhanni, hogy megértse, nem csak magunkkal kell foglalkoznunk. Nem csak mi vagyunk ebben a világban, akik repülni szeretnének. Ott is kell egy szabály a repülők számára. Ott is van egy kötelező haladási irány és ott is van valaki, aki vezet miket, azaz irányít. Nem lehet csak magunkkal foglalkozni. Időről időre aki feljebb akar emelkedni, annak biztos, hogy tanítania is kell és aztán megint biztos, hogy tanulnia is kell. A tanulás is energia: ha  pedig ha van energiád tanulni, akkor jó. Energia nélkül a tanulás is kínlódás, mint minden más is. Az energia tehát a benzin az életünkben. Addig tudunk tankolni, amíg ki nem zsigereljük a földet, ami egy idő után már nem tud olajat adni. A testünk is így működik. Ha túl gyorsan bányásszuk ki az üzemanyagot belőle és nem fejlesztünk újat, akkor elfogy az energiánk és meghalunk. Amikor viszont megértjük, hogy korlátlan energiaforrást biztosít az EGÉSZSÉGES TESTÜNK, akkor elkezdjük ápolni, szeretni és visszatölteni azt. A test termel energiát, amelyet az ember hasznosít. Az ember visszatöltheti a testébe, tehát gyógyíthatja, fejlesztheti, szépítheti azt vagy beleteheti a lelki érzelmi életébe vagy a tanulmányai fejlesztésére is használhatja a megfejlesztett energiát: ha viszont a test elhasználódik, már nem képes energia fejlesztésére: ezért helyezzünk nagyobb hangsúlyt a testünkre. Minden ezt mutatja számunkra. Az emberi testek betegek, öregek, gyengék, még fiatalon is. Minél kevesebb az energia, annál inkább folyamodunk nem egyenes utakhoz, lopunk. Ellopjuk más energiáját. Minél inkább lopunk, annál inkább elkényelmesedünk és már nem is termelünk többé saját energiát. Aki nem termel, az gyerek. Aki gyerek, az függő. A felnőtt társadalomnak szüksége lenne azokra az emberekre, akik képesek energiát termelni. Ne lopj!!! Erről írok legközelebb.