Mit jelent fent lenni a világ kapujában? Örömöt, hálát, békét, igazságot. Ilyen érzések kerítik hatalmában az embert fent, a világ tetején. Aki, valaha jól meditált, az élt át ilyen vagy ehhez hasonló érzést. A meditáció az, amikor kilép a lélek a testből. Minden kilépésnek iránya van. Ha lefelé lépünk ki, félünk. Ha fölfelé, akkor rálátunk az életünkre, és látjuk, hogy hol vannak elakadások, gátak, problémák. Ha pedig előre lépünk ki, vagy hátra, akkor életünket húzzuk ezáltal előre, illetve leragadunk hátrafelé. A lefelé és a fölfelé mozdít igazán el. Ahhoz, hogy valakinek életmegváltoztató élménye legyen meditációban, biztos, hogy fölfelé vagy lefelé lépett ki. Mi a különbség? Az, hogy félsz továbbiakban kilépni a testből, vagy vágysz továbbiakban kilépni a testből.

Tudnunk kell, hogy alapvetően a léleknek benne kell lennie a testben. Ez a leszületés, hogy benne, a szent lélek templomában él a lelkünk. Ha nem él benne, akkor egy rövid idő után a test, meghal. Elveszti az élethez való jogát. A lélek az élethez való jogod. Vigyázz rá, őrizd. Ne gyakorolj különböző testből való kilépéseket, csak úgy, mert meditálsz. Nem mindig öröm a meditáció vége, és nem mindig könnyű szembenézni azzal, hogy hol tartasz, mert hiszen erre is rálátsz akkor, amikor kilép a lélek a testből.

Hogy milyen ott fent? Könnyű, súlytalan, mint amikor víz alá mész, és élvezed nagyon. Olyan érzés, amikor kint vagy a testből, de így kellene érezni magunkat testünkben is. Súlytalanul, könnyűnek, és boldognak. Miért nem megy? Mert nem élünk teljesen a testünkben. Egy részünk születik le akkor, amikor megszületik a gyermek. Egy százaléknyi lélek van benne abból, amit választottunk. Lelkünket ápolni, szeretni kell. Ha nem tudja a lélek megkapni azt a szüleitől, amire szüksége van, akkor nem születik le újabb rész belőle. Van olyan ember, sok, akinek egész életében, mindössze egy százalék volt, és maradt benne a lelke. Hogy ki van benne, bennünk azon felül? Sokan. Sok lélekrész csatlakozik hozzánk, születésünk pillanatától. Tanulunk, és tanítjuk egymást. Amit én megtanítok másoknak, az az én lélektudásom. Amit pedig ti tanítotok nekem, az pedig a ti lélektudásotok. Lélekből van sok, mert osztódott, amikor földet, bolygókat, embereket, állatokat, idegen lényeket hozott létre magából. Az ember nem több, mint valamely része a fénynek, amely osztódik. Addig osztódik, ameddig nem tud visszafelé haladni, és el nem kezd újra töltődni. Hasadáson megy keresztül sokáig, majd fúzión. Most a fúzió fázisában vagyunk. Töltődünk, egymásból. Tanulunk, és tudunk egymás tudása által. Minél többet tanulunk, annál többet tudunk, tehát fényünk, azaz lelkünk nagysága nő.

Honnan lehet tudni, hogy valakinek nő a lelke? Onnan, hogy változik. Ha változik, akkor az úgy történik, hogy egy fény valahonnan, valakitől megérkezik hozzád. Rávilágít arra, hogy hiányod, azaz fényhiányod, azaz tudáshiányod van. Ha fény - vagy tudáshiányod van, akkor teljes nem lehetsz. A teljesség a fény megismerése, a lélek felismerése és megismerése. A fénnyel tudunk csak megvilágítani valamit, és tudunk betölteni vele. Nem elég, hogy csak megértsem azt, hogy hiányom van valamely tudásból, hanem érdemes azt a fényt be is fogadni, hogy ne legyen hiányom abból a tudásból. Az iskola ott rontja el, hogy megvilágítja a gyermek számára, hogy mit nem tud, de nem jól tölti be azt, ezért nem mindenki tudja abszolválni a tudást az iskolában. Ha túl nagy hiányt világítok meg valakiben a nem tudásáról, akkor nem befogadóvá tettem, hanem mérgessé rám, hogy annyi mindenben vagyok jobb nála, hogy inkább nem is akar velem kommunikálni. Ez a tanár hibája is. Túl nagyot akar lenyomni a gyerek torkán. Tanulni csak úgy lehet, ha felkeltjük az emberek érdeklődését, hogy van több annál, amit tudnak, de el lehet rontani a tanulási vágyat azzal, ha azt mutatjuk, hogy mindenben többet tudunk a másiknál, mert annyit soha nem fog befogadni tőlünk. Okosnak lenni azt jelenti, hogy rájövünk, hogy még nem tudunk eleget. Ha rájövünk, hogy még nem tudunk eleget, akkor tanulunk. Kitől? Attól, aki valamiben többet tud. Honnan tudom, hogy valaki valamiben többet tud nálam? Onnan, hogy érdekel az, amit mond. Honnan tudom, hogy sokkal többet tud nálam valaki? Onnan, hogy mérges leszek rá, és dühít, hogy „okoskodik”. Ez jelenti azt, hogy nagyon keveset tudok. Viszont minél kevesebbet tudok, annál arrogánsabb vagyok. Nem akarom megmutatni, hogy ezt sem meg azt sem tudom, hanem inkább próbálom lenyomni őt, hogy fölé kerekedjek. Ilyenkor az emberek arrogánsak, gőgösek, fölényeskedők, vagy ne adj Isten, durvák lesznek. Ha megérted, hogy ez nem jellemhiba, hanem tudáshiány, akkor jól tudod kezelni. A spiritualitás arra szolgál, hogy kilépsz a testedből, és fölülről nézel. Nézed önmagad, és rájössz, hogy hogyan viselkednek veled az emberek. Rájössz arra, hogy anélkül, hogy harag, düh indulat legyen benned, anélkül objektíven meg tudod ítélni magad, de nem mindegy, hogy hol lépsz ki a testből. Csak fölül való kilépéssel tudsz jól segíteni magadon. Addig viszont, ameddig össze-vissza lépsz ki, hol ártasz magadnak, hol pedig csak az idődet veszíted el vele, hiszen ha előre vagy hátra lépsz ki, nem is látod magad. Videózol valaki másnak az élete fölött, és tanulsz vagy sem belőle. Ha te akarsz változni, akkor magadra kell kívülről, lehetőleg felülről rálátnod. Magadra, amíg meg nem érted, hogy hol van tudáshiányod. Ha észreveszed, akkor töltsd be. Tanuld meg azt, ami kimaradt. Tanuld meg, és több leszel vele. Több lélek, azaz fény, azaz tudás lesz benned, aki világíthat másnak fényével, azaz tudásával. Erre szolgál a meditáció, de legritkább esetben használjuk erre. Miért? Mert nem ezt tanuljuk róla. Azt tanuljuk, hogy megnyugtat, levezetjük a haragunkat, dühünket vele, vagy, hogy hozzásegít a felemelkedéshez. Hogyan? Úgy, hogy kilépsz a testből, az még nem felemelkedés. Úgy viszont, ha rálátsz kívülről arra, hogy hogyan viselkedsz másokkal, és meg akarsz változni, akkor elkezdtél haladni felfelé. A változás a felfelé haladás. A meditáció egy eszköz, amivel jobb lehetsz, hogy rálátsz magadra. Meditálni jó, de legyen célja, különben „csak” lélek kilépés, és minél több lélek részed lép ki belőled, annál kevesebb az élet a testedben. Abból élsz, hogy benne van a lelked a testedben. Az üres test, nem képes az életet tárolni. Pár nap és elhal a test, ha nincs benne egyáltalán a lélek. Amikor kilép a lelked a testből, nagyon könnyű örömet, súlytalanságot, könnyűséget megélni. Ez vonzó, túl vonzó. Ha nincs célja annak, hogy miért lépsz ki a testből, akkor könnyen válhat a lélek kilépése pusztán céllá, mert annyira jó érzés. Viszont, ha nincs célja annak, hogy kilépsz, akkor nem talál vissza a lélek és elmegy, és ezáltal a test, amelyet elhagytál meghal, tehát nem él tovább. Ahhoz, hogy éljünk, lélekre, fényre van szükség. Mi meg nem értjük, hogy minden ilyen cél nélküli lélekkilépéssel messzebbre visszük lelkünket. Betegebben, kiábrándultabban, gyengébben jövünk vissza. Nem a meditációval van baj, hanem azzal, hogy nem tanították meg azt, hogy mire való. Vagy rosszul tanították meg azt, hogy mire való. Ne lépj ki csak azért, mert kívül jó, kívül gondtalan, mert azért jöttél, hogy testben él gondtalan, és jó életet. Akkor használd arra a meditációt, amire való. Arra, hogy láss rá fölülről a hibáidra, hiányosságaidra, és töltsd be, tanuld meg. Akkor elértél valamit, amivel másnak is jobb lett, hiszen azzal hogy tanultál, több fény, több lélek lett benned. Több tudással, több embernek tudsz vagy tudnál segíteni. Még több tudással több embernek, és sok állatnak, sőt növénynek, sőt a földnek, sőt egy idő után az univerzumnak és a világegyetemnek. De addig, amíg önmagadat nem változtattad meg, és önmagadat nem gyógyítottad meg, hogy akarsz adni. Abból adsz, ami vagy. Ha kevés vagy fényként, lélekként, akkor abból adsz. Tanulj előbb, fejlődj és lásd meg, hogy hol tart a tudásod, kinek tudsz segíteni, adni. Valakinek mindig tudsz, de lásd meg, hogy kik kérnek tőled tanácsot, és abból kiderül, hogy hol tartasz valójában. Ha sokan kérnek tőled tanácsot, az még nem minősít. Az minősít, ha minél okosabb emberek, minél bölcsebb emberek akarnak tőled tanulni. Az már szint. De minden szint arról szól, hogy van több, van följebb, és följebb. Ne állj meg soha, és ne hidd el, hogy mindent tudsz. Jézus is megmutatta, hogy mit tud, és azt mondta, hogy van több - Az Atyánál. Megmutatta az irányt, hogy ne állj le. Nem fogsz, ha ezt megérted, és akkor a meditációnak célja lesz, és akkor a cél bevisz oda, ahová szeretnél tartani. Cél nélkül viszont elveszünk. A célhoz viszont erő kell. Erről írok legközelebb.