Ha jól meg szeretnénk fogalmazni, hogy ki is az ember, akkor több dolog juthat eszünkbe. Nekem is eszembe jutott valami. Az ember egy önmagát állandóan felülmúlni akaró lény. Életforma, amely testében nyilvánul meg. Él. Ez az ember - egy bizonyos megközelítésből. És lehet az ember egy olyan létező, aki állandóan meg akar felelni környezetének, önmagának, és minden őt körülvevő rendszernek. Ez egy másik megközelítése az embernek, és lehet millió-egy ilyen és ehhez hasonló látás, amiben különbözően látjuk magunkat. A különbözőn van a hangsúly.

Minden szögből máshogy látszik egy tárgy, egy élet és minden. Attól, hogy én honnan nézem, attól függően látom ilyennek vagy olyannak. Mások ugyanazt a tárgyat vagy életet más szögből teljesen máshogy látják. Igaza van valakinek azzal, amit lát? Igen. Lehetséges, hogy mindenkinek igaza van azzal, amit lát? Igen. Hogy lehet akkor, hogy az összes, máshonnan látott igazság eltér egymástól? Úgy, hogy más szögből nézzük a valóságot. A valóságnak több aspektusa van. Ha én nem látok rá arra, amire te rálátsz, akkor a te szemszögedből figyelmeztethetsz engem arra, amit láttál. Ha én látok valamit ahhoz képest, amit te másképp látsz, akkor én foglak figyelmeztetni arra, hogy van egy másik nézet is, ami teljesen mást mutat. Ezen keresztül te is másképp fogod látni a világot. Két szemszögből, amelyek közül egyik sem jobb vagy rosszabb, csak más. Mindkettő fontos, mert máshonnan látom vele az életemet. Fontos, hogy segítsünk egymásnak. Fontos, hogy rálássunk életünkre több aspektusból, és fontos, hogy ne bántásként fogjuk fel azt, ha valaki máshonnan, mást lát velem kapcsolatban.

 Az életet tanulnunk kell. Meg kell tanulnunk, hogy olyan dolgokat lássunk, amelyre nincs fókuszunk. Miért fontos ez? Mert akkor megértjük, hogy szemünk nem tud minden teret befogni, érzékelni, ezért segítségre szorulunk. A segítőket viszont elküldjük magunktól, mert nem azt mondják, amit mi gondolunk. Ha mindenki azt mondja, amit mi akarunk hallani, akkor egy tömeg gyűlik össze körülöttünk, akik különválnak a többiektől, egy nézet felé nézve, és nem hallgatják meg a többieket, azaz elválasztják magukat a többiektől. Ilyenek a vallások, a pártok, a különböző nézetet valló iskolák, és bizony sajnos ilyenek a családok is. Azok a családok, akik elválasztják magukat más családoktól azért, mert szerintük ők tudják jobban az életet. Nincs ezzel semmi baj addig, amíg valaki nézete fontosabbá nem válik. Ha egyikünk nézőpontja fontosabb, akkor automatikusan a másik nézőpontja le fog értékelődni. Ha a nézőpont leértékelődik, akkor az ember, aki mögötte van, azt fogja hinni, hogy Ő nem fontos. Egy nézet és egy másik nézőpont között nincs különbség. Ha egy kört valahonnan nézel, akkor ugyanúgy egy részét fogod látni neki, mint én ahonnan nézem. Nincs különbség. Különbség egyedül abban lehet, hogy milyen távolságból nézzük ugyanazt a kört. Ha messziről nézzük, akkor nagyobb részét érzékeljük, de távolról, tehát kívülről nézzük az eseményeket. Ha közelről nézzük, akkor kisebb részét látjuk, de közelről, akár belülről érzékeljük azt. Ha megnézzük ennek fontosságát, akkor összehasonlíthatatlan.

Képzeld el, hogy haladsz ezen a körön. Egy kis szakaszon jársz, ahol érzékelsz mindent azzal kapcsolatban, hogy milyen élni. Én pedig kívülről figyellek, távolról, és rálátok arra, hogy milyen buktatók jönnek számodra az úton. Így képzeld el Istent, ahogy lát, és értsd meg, hogy nem Isten halad azon a körön, az életen, hanem Te. Ki a fontosabb? Nincs ilyen. Nincs fontosabb. Te járod az utat és tapasztalsz, Ő pedig súg, ha elfogadod tőle, mert látja, hogy hol rontanál. Mindig a szimbiózis a lényeg. Hogy együtt haladjunk. Hogy megértsük, hogy nincs fontosabb, mint mi, de más sem fontosabb nálunk. Egyenlők vagyunk. Egyenlők, ahogy a tanár egyenlő kellene hogy legyen a tanítványával. Egyenlők, ahogy a vezető egyenlő kellene hogy legyen a beosztottjával. És egyenlők vagyunk, mint minden ember, akik más szögből látnak.

Az emberek nem hiszik azt, hogy minden ember egyenlőnek született. Nem hiszik azt, hogy aki Indonéziából nézi a Napot, az ugyanazt a Napot látja, csak más szögből. Miért nem hiszik? Mert tudatlanok. Miért tudatlanok? Mert nem tudtuk még megérteni az igazságot. Miért nem értjük az igazságot? Mert leragadtunk ott, hogy mi többet látunk a Napból. Mi mások vagyunk. Mi többek lehetünk másnál. Az élet folyamatos tanulás. Nem baj, ha leragadtunk, de ha elkezdünk valamit megérteni, akkor régi hitünket el fogjuk engedni. Akkor is, ha az szerintünk az életünk, hogy mi többek vagyunk másoknál. Egy olyan test sem működhet egészségesen, ahol széthúzás van. Nem lehet egy sejtünk sem fontosabb, mert akkor testünkben önálló létformák szerveződnek, akik kiszakítják magukat az egészből. Ezt hívják ráknak. Miből alakult ki a rák? Abból, hogy valaki bennünk azt állította, hogy több a másiknál. Vagy kevesebb a másiknál. Minél többen értenek ezzel egyet, annál inkább nő a daganat bennünk.

Ugyanez történik körülöttünk is. Nőnek a daganatos sejtek, azok a csoportok, amelyek kihúzzák magukat az egységből, és azt állítják, hogy többet tudnak, okosabbak, egészségesebbek, mint többi társuk. Vagy azt állítják, hogy nem tudnak semmit, buták és hiányos tudásuk veszélyezteti az egész fennmaradását. Mindegyik egy-egy sziget az egészből. Minél több a sziget az egészből, annál inkább különbözően gondolunk valamit. Más nézőpontból nézünk. Ha mi akarjuk az egészet megoldani, akkor minden szöget végig kell járnunk. Minden nézőpontot tanulmányoznunk kell. És minden szöget, nézetet össze kell békítenünk. Miért? Saját érdekünkben, hogy együtt tudjunk haladni.

Ha egy kört meg akarsz érteni, akkor kétféleképpen tudod. Vagy végigjárod az egészet, és megtanulod közben mindent, vagy embereket küldesz minden pontra, és egymástól tanuljuk meg tapasztalásainkat. Ha nem megy, akkor nem tudunk megegyezni. Azért nem tudunk megegyezni, mert elhittük, hogy a mi feladatunk, a mi részünk ismerete fontosabb, mint a másik rész megismerése.

Ha innen nézitek, akkor nevetségesen egyszerűnek tűnik. Egyezzünk meg. Tanuljunk egymástól, és legyen végre rend. Hogy miért? Mert ha az első kört körbejárjuk, és megértjük, akkor egy újabb kör kerül elénk. Ez a kör nagyobb, tehát valószínűleg több emberre lesz szükségünk megértéséhez. Addig viszont, ameddig nem lépünk túl azon a körön, ahol már túl kellett volna lépnünk, addig zsúfoltan vagyunk, nem férünk el. Ezért lett ember, embernek farkasa. Ezért írtjuk egymást, nem csak fegyverrel, hanem drogokkal, „gyógyszerekkel”, oltásokkal stb. Ezért. Mert nem értjük, hogyha összefogunk, és megtanítjuk mindenkinek azt, amit tudunk, és megtanuljuk másoktól azt, amit ők tudnak, akkor ez a kör kinyílik, és megnő. Nőni kezd a Föld, és befogad még több embert.

Voltak a földön már nagyon régen sokkal nagyobb állatok, növények, mint most. Sőt, ember is élt itt nagyobbként, magasabbként, de nem értettük meg akkor, hogyha tovább szeretnénk haladni, akkor együtt kell megtennünk. Együtt gyorsan haladhatunk akkor, ha tudásainkat megosztjuk egymással, és nem hisszük, hogy az egyik fontosabb lenne, mint a másik. Ezek csak nézőpontok. A nézőpontok pedig változnak, ahogy mi is haladunk a körön, vagy ahogy mi is leszületünk rendkívül sokszor bolygónkra különböző helyekre. Újabb nézőpontok megismerésére. Újabb csodák felfedezésére, és újabb ismeretek megértésére.

Tanuljunk egymástól. Ne zárjuk el magunkat egymástól azért, mert eddig csak egy nézőpontból láttuk világunkat. Vannak más nézőpontok is, amelyek még egyszer hangsúlyozom, nem rosszabbak vagy jobbak, csak mások. Ilyenek a vallások, a pártok és országok is. A vallásokról, és ezek értéséről ismét bővebben írok legközelebb.