Akármilyen furcsa: ahhoz, hogy együttműködjünk, mindannyian kellünk. Ahhoz, hogy mindannyian tudjunk együttműködni, részekre kellett osztódnunk. Minden résznek önálló tanítóra, mesterre van, lesz szüksége. A mesterek, a tanítók vizsgája lesz az, amikor az osztályok, csoportok össze tudnak kapcsolódni és együtt tudnak működni. Ilyen osztályok, csoportok pl. az egyházak, az egyetemek, a művészek, a gyerekek és a felnőttek, akik nem kapcsolódtak más csoportokhoz. Mindenkinek együtt kell működnie és mindenkinek úgy kell együttműködnie, hogy a nagycsoportos egységben megtalálja a helyét. Ha az élet virágát magatok elé képzelitek, akkor azt látjátok, hogy sok kis kör kapcsolódik egybe úgy, hogy némely körök metszik egymást, tehát közöttük van kapcsolat és közös halmaz. A közös halmaz társadalmilag lehet közös értékrend, közös hit, közös gondolkozás, stb. Ezeken a közös halmazokon indul a közelítés. Társadalmilag pont úgy működünk, mint egyén szintjén. Az egyénnek is van családja, vannak barátai és a halmazok egyénként is kirajzolnak egy életvirágot. Minél több családtagod van és minél több barátod, annál nagyobb és izgalmasabb a te életvirágod vagy életutad. Ha valakinek csak egy családtagja van, akkor két kört képzelj el egy közös metszettel: ebből tudnak mindösszesen tanulni. Ha viszont sok barátod, családtagod, ismerősöd van, akkor jóval több tanulási és hibázási lehetőséged van. Tanulni jó, hibázni nem esik jól nekünk. Amikor hibázunk, akkor ezek a körök - ahol közös metszet volt - szétszakadnak és távolodni fognak egymástól. Ilyenkor nem szívesen találkozunk az illetővel, rosszul érezzük magunkat vele. Az élet virága egy minta. Minta ahhoz, hogy megértsük a haladásunkat. Először a gyermeket apukája és anyukája veszi körül, hozzájuk kell hangolódnia. Az ő tudásaikat, érzéseiket kell befogadnia, megértenie. Aztán ahogy a családtagok bekapcsolódnak a mátrixba, újabb és újabb körökkel bővül az ő életvirága. Minél több embert  ismer meg, annál nagyobb lehetőségei nyílnak a tanulásra és annál többször kell megtanulnia az elengedést. Az elengedés számunkra a legnehezebb. Azt hisszük, hogy aki egyszer része lett az életünknek, az örökké része marad. Egy körhöz azonban bizonyos számú kör tud csak kapcsolódni. Ez a szám, 7, 9 vagy 19 maximum. Ennek a számnak később lesz jelentősége. A számok azt mutatják, hogy egyszerre hány embert, hányféle információt tudunk befogadni. Ezek a közvetlenül kapcsolódó családtagok vagy rokonok, ismerősök, a saját önmagunk köréhez. Utána elkezd kialakulni egy külső kör: ennek a külső körnek 30-149-ig terjedhet a lehetősége. Mindenki, aki fontos, az ebben a körben szerepel. Ha nem tudunk valakit elengedni, akkor a belső körből, akik a legközelebb voltak hozzánk, átkerülhetnek a külső körbe. Azok kerülnek oda, akikkel kevesebb megoldandó problémánk, dolgunk van. A külső kör további „osztódásra” képes. Előfordulhat, hogy egy harmadik kört hozunk létre, ahol számtalan ember - akikkel valaha kapcsolatunk volt - van jelen. Velük ritkán találkozunk, de valamilyen hatást gyakoroltak ránk, illetve mi gyakoroltunk rájuk. Ezek is részei lettek a mi jelenünknek. Amikor spirituálisan valaki lát, akkor ezeket a köröket, összefonódásokat, életutat vagy életvirágot látja. Ebből következik, hogy kivel milyen kapcsolata van az egyénnek és milyen karmái, azaz tartozásai, le nem rendezett dolgai vannak velük: ebből kell kiindulni. Ezt a mátrixot lehet rendezni. Lehet azt mondani segítségképpen, hogy ha nem oldja meg a problémáját xy-nal, akkor nem tud továbbhaladni vagy ha nem ébreszti fel magát és nem kezdi megismerni saját tudásait, akkor függő ember lesz, stb. Mindent ki lehet olvasni ebből a lábnyomból: ez a tudás évezredes. Nagyon régen is voltak látók, segítők, akik abban fejlesztették önmagukat, hogy segítővé váljanak. Most is rengetegféle tudás van elosztva köztünk. Van, akinek abból jut, hogy ügyes, jól sportol vagy varr, van akinek abból jut, hogy bölcs, hogy sok szeretet van benne és van, akinek abból, hogy belelát abba, amibe mások nem. Ez sem különbözik más tehetségektől, más adottságoktól, amelyek lehetnek áldások vagy átkok. Ha egy sportoló adottsága a bölcsesség, akkor sajnos sportolóként nem volt alapja és sokkal többet kellett beletennie a sportba, mintha abban lett volna a talentuma. Áldás ez akkor, ha a sporthoz van tehetségünk, ezért jó sportolók leszünk.

Mindenkinek van valamihez talentuma. A talentum adottság, kincs. Vannak olyan talentumok, amelyekért harc folyik és vannak olyanok, amelyeket időről időre el kell rejteni. A látás például ilyen. Megrökönyödnek az emberek ennek hallatán, sőt: volt olyan idő, amikor megégették érte az embert. Ma már egyre inkább értik, hogy szükség van erre a talentumra is, de azért egyelőre ismerkedünk vele. Sok olyan tudás van, amit nem tanultunk meg értékelni, éppen ezért vannak olyan tudások, amelyeket viszont túlértékeltünk. Ha valamit túlértékelünk egy ideig, akkor egy másik tudás felszínre kerülése után elfelejtkezünk az eddig Istenített tudásunkról. Ilyen az, ami most a focival zajlik. A focit sokáig túlértékeltük. Most viszont emberek sokaságának lett más a fontosabb. Más, mint a szeretet, hit, bölcsesség, stb. Azokat az embereket, akik eddig „fociztak”, lehet, hogy megfogja csapni a szeretet szele vagy a bölcsesség fog fontosabbá válni, stb. Akik viszont eddig hittek vagy tudatuk más területén voltak leragadva, lehet, hogy focizni, sportolni fognak. Ilyen az, amikor fordul valami. Amikor fordul valami kicsiben, bennünk az nagyban is megnyilvánul: újrarendeződés zajlik. Ennek az újrarendeződésnek más lesz a kiindulópontja. Pl. eddig az USA volt a világ vezető hatalma, most Kína veszi át ezt a szerepet. Ugyanúgy társadalmilag is megjelenik mindig a fordulás. Amikor az új helyzet elindul, akkor az országok is újrarendeződnek. Ha Kína áll középen egy körként, akkor körülötte azok az országok lesznek, amelyek a legközelebb állnak hozzá és itt nem feltétlenül földrajzi közelségről beszélünk. A földrajz csak egy lehetőség erre. Akik a legközelebb lesznek a nagyhatalomhoz, a királyhoz, azoknak a pozíciója biztos és nagyobb rangja lesz, mint azoknak, akik „csak” a harmadik soros körökben helyezkednek el. Innen már tanácsot adni nem lehet. Mi magyarként sohasem voltunk még a harmadik körtől beljebb, de nagyon sokszor szorultunk még azon is kijjebb. Most lenne lehetőségünk az újrarendeződésbe jó helyet kapni, viszont ahhoz el kell vagy el kellett volna kötelezni magunkat valaki felé. Mi mindig itt rontjuk el. Senki felé nem vagyunk lojálisak. Senki felé nem tudjuk elkötelezni magunkat és az utolsó pillanatban mindig rosszul döntöttünk eddig: lásd világháborúk. Azért írok erről, mert ez minket is befolyásol. A fejétől bűzlik a hal. Amilyen döntéseket hoznak vezetőink, mi is hasonlóan működünk, hisz ez a minta. Ha vezetőink eljutnak oda, hogy el tudják kötelezni magukat, akkor nekünk, mint egyénnek is könnyebben fog menni, de ha mi mint egyén el tudjuk kötelezni magunkat minél többen, akkor sokan már tudunk visszahatni országaink döntéseire. Aki haladni szeretne és együtt szeretne működni a világ aktuális vezetőivel, annak saját kis mikro szférájában kell megmutatnia azt, hogy önmaga környezetében hogyan tudja működtetni a forgást: azt, hogy egyszer te vagy a segítő, egyszer pedig neked fognak segíteni. Azt, hogy egyszer te vagy a vezető, másszor pedig téged fognak vezetni. Mindent meg kell tanulnunk, hogy egyensúlyba kerüljünk. Az egyensúly pedig a kulcs világunk megmentéséhez. Erről írok legközelebb.