A csakrák mind egy és ugyanazon tudás szerint születnek. Akarnak valamit itt, ami már van; és akarnak valamit itt, ami még nincs. Hiányokat akarnak pótolni. Hiányokat úgy tudunk pótolni, hogy látjuk azt, ami van; és felmérjük ehhez azt, ami hiányzik ahhoz, hogy teljes legyen. Egy csakrát úgy képzeljetek el, mint egy számítógép folyamatosan fejlődő memóriáját! Addig kell fejlődni, míg tökéletes lesz. A számítógép is időről-időre tökéletes lesz, majd újabb tudások bukkannak fel, amihez újrahangolják őket. Így működik az emberi elme, és így működik bennünk minden sejt. Azok a sejtek, amelyek a régi tudást, régi hitrendszert hordozzák, azok elkezdenek újrahangolódni, és más tudásuk lesz. Más, ami ahhoz a világhoz fontos, amelyben élünk. Felgyorsult világunk, és mi nem tanultuk meg megbecsülni azokat, akiktől tanultunk, és akiktől most is tanulunk. Azt mondtuk, hogy minden elavult, régi, nem aktuális. Viszont azt nem értettük meg, hogy minden új– egy régire épül. Egy szülőre, egy nagyszülőre, egy hitrendszerre, egy tudásra, egy információra. Ha kihúzzuk azt, amire épül, ledől az egész. Nincs új – régi nélkül. Ehhez előbb meg kell ismerni a régit. Fel kell ismerni, hogy honnan indultunk, hogy ráépíthessük az újat. Minél újabbat szeretnénk építeni, annál inkább kell feltárni a régit, azaz az alapot, amelyre épül majd az új. Mi már nem szeretnénk foglalkozni az alapozással. Nem, mert szüleink azt ígérték, hogy elkészült. Mi pedig elhittük. Elhittük, hogy a mi feladatunk az, hogy épüljön a ház. Épüljön egy olyan alapra, ami még nincs kész.

Minden embernek addig kell visszabontani az alapját, a tudását, ameddig végre rá tud építeni. Ha ráépít, akkor lehet látni, hogy halad. Ha halad, akkor előremegy az élete. Ha előremegy az élete, akkor igazságok, féligazságok vagy hazugságok által halad. Ha igazság által halad, akkor szülei, nagyszülei alapja tökéletes volt. Ha féligazságok által halad, akkor szülei vagy nagyszülei alapja helyes volt. Ha pedig hazugságok által halad, akkor se szülei, se nagyszülei nem teremtettek tökéletes alapot. Ha te ilyen háttérből jössz, mint én is, akkor mélyre kell menned a családi igazságokban, hogy igazi alapot hozz létre, amire építhetsz igazat. Ha te jó alapról indulsz, akkor sosem tévedsz el.

Az alapok a csakrák. Van három csakránk alul, és ehhez közvetlenül kapcsolódik három csakra feljebb. Az „utolsó” három pedig gyermekünk születése, fogantatása által nyílik meg. A mi feladatunk az, hogy megértsük, hol helyezkedünk el a rendszerben. Három részre bontottam a testet. Az első a lent. A lent a köldökig és egy picit fölötte tart. A második innen a homlok közepéig tart és a harmadik pedig fölötte indul. Az indulás a lényeg mindig. A szülők átveszik a „jogart” attól, aki meghal. Ha meghal valaki, akkor automatikusan abba a csakrába kerülünk, ahol a rend folytatódik tovább. Amikor szüleink meghalnak, akkor mi leszünk lent. Mi vagyunk az alap. Ha pedig mi halunk meg, akkor gyermekeink veszik át az alapot. Kérdés, hogy addig mire jutottunk benne. Mit oldottunk meg azáltal, hogy éltünk. Egy gyermeknek az agy nyitogatása a feladata sokáig. Felnőttként már nyitjuk a kommunikációnkat, és nyitjuk a szívünket. Idősebb felnőttként pedig a gyomrunk, a vesénk, a májunk és minden, ami lent van, foglalkoztat minket. Képzeljük el, hogy olyan családban születünk, ahol mindent megtesznek nagyszüleink azért, hogy egészségesek legyenek. Mindent megtesznek szüleink azért, hogy ők is egészségesek legyenek. Akkor nekünk gyermekként sohasem kell már a test alsóbb csakráival foglalkoznunk, hanem egyre magasabbról, egyre több tudással születünk le. Míg annak, akinek állandóan azzal kell foglalkoznia, hogy szülei nem figyeltek magukra, szülei betegek volta, annak állandóan azzal kell foglalkoznia, hogy hogy oldja meg azt, amit szülei elfelejtettekvagy nem foglalkoztak vele. Mi legyünk a megoldói akövetkező társadalomnak! Mi vegyük magunkra azt a felelősséget, hogy megoldjuk szüleink elmaradását! Sportoljunk, együnk tisztességesen, és hozzunk létre egy olyan testet, amelyben öröm lesz élni gyermekeinknek! A gyermekeink ehhez rakják hozzá tudásukat, egészségesebbek és jobb állapotúak lesznek. Minden így fejlődik, de mi még nem értettük meg.

A test egy csoda! Egymásba ötvözi a generációkat. Benne van a nagyi, a mamám, a papám és én. Mindenki, aki generációkat ötvöz magában, hasonlít valakire a családból. A család pedig benned is ott van. Ha szeretnél jó életet élni, akkor békülj meg családoddal, és éld azt az életet a testedben, amit még senki. Legyen béke és igazság a testedben, ahogy még senkinek! Igen ám, de miért lehetek biztos ebben, hiszen ezt még senki nem mondta így ki? Azért, mert éreztem, láttam és megéltem. Megéltem azt, hogy milyen az, amikor testemben éreztem az anyukámat. Milyen az, amikor megéltem saját magamban a lányomat? El tudjátok képzelni, hogy melyik volt a jobb? Igen az, amikor fiatal tettrekész lélekként éltem. Megértettem azt is, hogy ahhoz, hogy ő mindig fiatal tettrekész lélekként élhessen, ahhoz nekem kell változnom. Nekem kell egy olyan mintát mutatnom, ami segít számárahosszan és egészségesen élni. Megértettem azt, amikor anyukám lelkét éltem, hogy nem akart már élni. Azt éreztem, hogy semmi sincs már, ami boldoggá teszi. Ehhez én saját tudásomból hozzátettem. Azt mondtam neki, hogy nyisson. Találkozzon emberekkel, és kezdjen új életet! Barátkozzon! Lett is neki barátja. Azt mondtam neki, hogy kiránduljon. Lett is kedve kirándulni. Azt mondtam, hogy utazzon. Lett is kedve utazni. Ez motiváció. Nem ördöngösség. Ha szüleid motiváltak, akkor elkezdenek élni. Ha élnek, akkor automatikusan elkezdenek „dolgozni” testükön. Karban szeretnék tartani magukat. Ha karbantartják magukat, akkor elkezdhetsz magaddal foglalkozni. Te élsz? Hiszel magadban? Lelkes vagy? Innen indulunk. Ha ez mind megvalósul, akkor gyermeked elkezdhet foglalkozni magával. Addig pedig Ő is csak veled, veletek; szülők és a nagyszülőkkel fog foglalkozni.

A gyerek azért jön, hogy szüleit feltöltse. Feltöltse életenergiával. Az első testen kívüli csakra a nyolcadik „általában”. Ebből indul el a gyermek, és ideérkezik a test fogságába. A testben találkozik szüleivel, nagyszüleivel, és ha gond van a genetikával, akkor még távolabbi őseivel is. Ha nincs gond a genetikával, akkor normálisan csak három generációval van dolga. Akinek élnek a dédszülei születésekor, az elkezd a szent „négyességgel” dolgozni, amely a 12-es csakrarendszert fogja megnyitni. Most viszont maradjunk az előző példánál, mert ez már mindenkit érint, míg a 12-es csakrarendszer nem mindenkihez szól. Amikor megszületünk, elkezdünk betölteni hiányokat. A fény elkezd áramolni a szüleinkben, a nagyszüleinkben és betöltődnek bennük. A szülőknek lesz például céljuk, lesz motivációjuk, amely előreviszi őket. A nagyszülőknek újra lesz lendülete, amely miatt érdemes élniük. Ha élnek, akkor tesznek magukért. Ha nem élnek, akkor már nem tudnak tenni magukért és így te, aki szülő voltál, lejjebb haladsz a létrán, és az alsó három csakráddal foglalkozol ezután. Ha pedig lent vagy, akkor a testben nincs haladás, csak gyógyítás. A testet a szemek irányítják. Ha lent vagy, a lenti három csakrában, akkor nem irányít semmi. Csak azok alapján haladhatsz, hogy gyermeked hol tart. Ha gyermeked halad, akkor te is jól élsz automatikusan. Ő a te szemed „fénye”. Ő a te irányítod, vezetőd. De ő már felnőtt. Nem akkor vezető, amikor gyermek. Addig pedig hogy felnőjön, neked kell vezetni őt. A gyermek, amikor megszületik a fenti három csakrában van: 7-es, 8-as és 9-esben. A 7-es csakra már testben van, a nyolcas viszont még nem. És nem lát, tehát nem vezethet. De mi átadjuk nekik a hatalmat, a vezetést korán. Idejekorán. Túl korán. Amíg nem lát (és ez nem csak testi látás, mert tudom, hogy a gyerekek is látnak) nem vezethet. A gyerekek pedig attól fognak látni, hogy jól vezettek szüleik. Jól vezettek és jól irányították őket. Megtanították őket arra, hogy vezetnifelelősség. Olyan felelősség, amihez tudni kell. Ahhoz pedig hogy tudjanak, tanulni kell. Tanulni az ősöktől, és tanulni azoktól, akik születnek.

A gyermekek hozzák az új tudást, míg a nagyszülők tárolják a régit. A középen álló feladata az, hogy mediáljon köztük. Egyesíti a régit az újjal. Egyesíti a fentet a lenttel. Az a valós haladás, ha ebben mindenki jól jár. Így lenne a tökéletes. És ehhez képest ott tartunk most társadalmilag, hogy ősök és gyermekek nemhogy nem értik, hanem még bántják is egymást. Nem ismerték el az alaptudást gyermekként, így az ősök nem kérik az újabb tudást. Így viszont állunk. Nem adjuk át a jogart annak, aki már lát. Aki már vezethetne, és nem tudjuk megérteni, hogy fiatalon még nem képesek vezetni azok, akiket nem tanítottak meg még erre. De jöttek az újak. Itt vannak. Mit csináljanak addig, amíg nem kapják meg a jogart? Eltöltik valahogy az időt. Például drogoznak. Például lázadnak. Például szétverik azt, ami nem működik számukra. A megegyezésben van a kulcs, az pedig a családok egymásfelé fordulásában, és megértésében. Ne nevezd magad spirituálisnak, azaz fentről jövőnek, ha nem értetted meg azt, hogy hogy működik itt a világ! Ahhoz, hogy hozzátedd tudásod a mához, ahhoz előbb maivá kell válnod. Érezd és értsd meg a családod, és haladj abban, amid van! Ha új tudás, energia kell, akkor szüljél, és új lendülettel, újabb csodák fognak történni veletek. De előbb értsd meg, hogy hol tartunk, mert te leszel akkor már szülőként az, aki megmutatja gyermekének, hogy hol tart az ember épp akkor. És te leszel az, aki megmutatja szüleinek, hogy hová tarthatunk gyermekünk újabb tudása által. Állj fel oda, ahová való vagy, és vedd át hatalmadat, vagy add át hatalmadat, vagy ismerkedj a leendő hatalmaddal családként! Szeretettel gondolok rátok és családotokra. Legközelebb még több infó ahhoz, hogy érts…