Csodás élmény a tanulás, a fejlődés, de sokszor megállítják. Azt mondják, ne akarj több lenni, ne akarj mindenkinél jobban tudni mindent, és azt is, hogy te azt nem tudhatod, fiatal vagy még: ez a kedvencem. Amikor fiatalok vagyunk, sokat tanulunk és pont a tanulásnak köszönhetően azt érezzük, hogy mindenhez eljuthatunk, semmi nem állíthat meg minket és mégis. Micsoda? A hitetlenség bennünk, amit szüleink illetve környezetünk hordoz. A megkövesedett dogmák, amikor már mindenki mindent tud és elmondják, hogy attól, amit mi tudunk, nincs több. Mi lenne a világgal, ha minden úgy maradna, ahogy most van? Mi lenne, ha mindig ugyanazt játszanánk, élnénk? Unalom és érdektelenség lenne: ezért mindig újabb és újabb felfedezők születnek, akik nyitottak az újra, akik képesek kitalálni, feltalálni valamit, ami újító, ami megváltoztat mindent. Ilyenkor azok, akik élvezik és élik a régit, háborognak. Háborognak, hogy nekünk semmi se jó. Háborognak, hogy nincs bennünk elfogadás, de amin a legjobban háborognak, az a hatalomátvétel. Akkor, ha te valami újat találsz ki, valami olyat, ami működik és netán jobb a réginél, akkor a figyelem a régi „királyról” feléd fog fordulni. Feléd, aki még esetleg fiatal vagy, aki még talán nem tud mindent, ezért a felemelkedésedet, a mások fölé való emelkedést nem nézik jó szemmel. Ilyenkor az ember ha hatalmi harcot vív, képes akár a tényeket is meghamisítani, csak hogy megtarthassa régi hatalmát. A régi hatalom pont annyira ideig óráig való, mint az új. Egyszer mindenkinek kell a „trónon” ülni. Egyszer mindenki elér valamiben önmaga csúcsára. Önmaga tudásában bekövetkezik egy változás, egy fordulat, amikor azt érezzük, hogy felnőttünk egy bizonyos feladathoz. Azt hiszitek, hogy a másik király önként fogja átadni a trónt? Dehogy. A trón egy nagyon kényelmes pozíció. Amikor valami kényelmes, akkor lelassulunk, jól érezzük magunkat és leülünk, mint az iszap. Ilyenkor tud valaki más fölénk emelkedni azzal, hogy ő küzd, gondolkozik, fejlődik. Persze, hogy több lesz nálunk. Persze, hogy többre vágyik: ez a normális, ezért taníttatjuk gyermekeinket is. Legyetek többek! Szaporodjatok és sokasodjatok! Ez nem csak fizikailag felszólítás, hanem a több az lehet tudásban, érzelemben, hitben, bármiben. Mit szólnak ilyenkor a „régiek?”. Azt, hogy ne menj tovább, veszélyes, ott sárkányok laknak. Egy ideig tudjuk vezetni gyermekeinket azon az úton, amelyen jártunk. Egy idő után az az út, amin nem jártunk, félelmetes a számunkra: félelmetes és veszélyes messziről.

Emlékezzünk vissza, hogy fiatalon mi is meghódítottuk a hegyeket. Olyan utakon jártunk, melyeken szüleink nem. Olyan utakon, „ahol a madár sem járt”. Ott tanultunk új dolgokat és abból lettünk azok, akik most vagyunk: ez egy hosszú fejlődés eredménye. Sok tanulás, sok megélés, sok bánat és öröm, hit és csalódás eredménye. Amikor úgy érezzük, hogy megérkeztünk, akkor lepihenünk és élvezzük azt, ahová jutottunk. Mindig kell élvezni és örülni annak, amit elértünk, de ha van újabb célunk, újabb elképzelésünk, akkor egy idő után megyünk tovább, tanulunk tovább és ami a legjobb, felfedezünk újabb ismeretlen területeket, ismeretlen tudásokat és örömöket benne. A haladás mindig hozzánk tesz. Amikor állunk, akkor nem történik semmi, az a mozdulatlanság és természetesen haladhatunk hátrafelé is. Amikor hátrafelé indulnánk, akkor minden vészcsengő megszólal. „Ez már megtörtént veled”, „itt már bántottak” és mindenféle érzés: pl. félelem vagy testi tünet: betegség jelenik meg. Mindig jelzik, ha visszafelé fordulnál és egyre erőteljesebbek lesznek a jelzések, ahogy hosszan jársz a visszafelében. Az út hosszú előre és hátra is, de ha előre haladsz, akkor gyarapodsz, ha hátrafelé, akkor pedig fogysz. Ezek csak figyelmeztető táblák útközben. Mi történik akkor, ha együtt indulunk el sokan az új felfedezésében? Együtt haladunk és lesz, aki megáll közben, lesz, aki felgyorsul és lesznek, akik visszafelé haladnak. Sajnos ez a legjellemzőbb világunkban. Ilyenkor a nagy barátságok változnak  az egy hullámhossz, az egy irányba haladás miatt. Aki lemarad, az szokta megemlíteni, hogy „nagyon megváltoztál”. Ez számára soha sem pozitív, hiszen hozzá képest nagyon elhúztál. Ilyenkor abban, aki áll vagy akár visszafelé halad, féltékenység, majd később irigység alakul ki. Ilyenkor már nagyon nem vagytok egy hullámhosszon. Aki elöl halad, még egy ideig próbálja húzni régi barátját, családtagjait, majd azt érzi, hogy egy plusz súllyal kell eveznie és elengedi barátját, kollégáit, testvéreit. Ezek a kapcsolatok ilyenkor sérülnek. Sokat tudunk bántani. Azért bántjuk egymást, mert aki megállt, ő jól érzi magát abban a szerepben, szituációban, amelyben a másik még nem. Aki nem érzi jól magát, az megy tovább, tanul, aki jól van, az megáll. Ilyenkor távolodás történik és aki megállt, jelzi, hogy „nagyon megváltoztál”. Természetesen ez volt a célod, de ez a másiknak nem fog tetszeni, hiszen a hierarchia változik. Lehet, hogy eddig ő volt a domináns és tőle tanultál mindent, de a kocka fordult. Lehet, hogy most te leszel egy darabig a domináns és tőled lehet többet tanulni. Ez normálisan így zajlik életünkben, egyszer fent és egyszer lent, de ha mindig fent akarunk lenni, az csak úgy lehetséges, hogy mindig tanulunk és mindig fejlődünk. Ilyenkor sokáig vagyunk a trónon és sokáig elfogadnak bennünket királynak, mert a tudás predesztinál minket erre. Ha viszont nem tanulunk, nem fejlődünk, akkor gyorsan válik a „király meztelenné”, és letaszítanak a trónról, átveszik a hatalmat. Miért sértődünk meg ezen? Mert a trón elkényelmesített minket. Ha már nem tanulunk és nem veszik át a hatalmat, mert nem hagyjuk, akkor nincs tudásunk, de a felelősség a miénk. Ez a legrosszabb kombó. Ha tudsz, nem félsz a felelősségtől, ha viszont nincs elég tudásod, rettegsz. Rettegve is fel kell vállalnod a felelősséget, ha már a trónhoz ragaszkodsz. Ilyenkor előbb utóbb kiderül, hogy már nem vagyunk olyan okosak, bölcsek, mert mások elénk jutottak az ő tanulásuk által. Ilyenkor átadjuk a hatalmat, a jogart és előbb utóbb a trónt is. Ha kipróbáltad és élvezted, sőt helyén kezelted a dolgot, akkor nem esik majd rosszul kicsit visszább húzni magad, ha azt látod, hogy valaki már ügyesebben, okosabban vezet. Ezek a szerepek a családban tanulhatók és átültethetők az életben. Az életben az új családodban fogod először hasznosítani, majd munkahelyeden, saját vállalkozásodban, akár cégek vagy egy ország irányításában, vezetésében, de ne felejtsd: ha sokáig szeretnél hatalmon lenni, akkor tanulj: tanulj tovább. Fejlődj, mert annak gyümölcse fog a trónon tartani. Aki nem tanul, nem fejlődik, az gyorsan lebukik a trónról. Legközelebb a hatalomátvétel békés és békétlen aspektusairól írok.